Ha szeretnétek kipróbálni a halászlén kívül egy igazán különleges, ünnepi levest, esetleg szempont, hogy teljesen növényi legyen, akkor ne görgessetek tovább, hiszen ez a lehető legjobb választás! Egyszerre pikáns és édes, sós és lágy, isssteni. Nekem ez az egyik legnagyobb kedvencem, biztosan minden vendégetek imádni fogja. Egy lábosban felhevítjük a kókuszzsírt, pár percig fonnyasztjuk benne a kockára vágott salottahagymát, majd egy csipet sóval ízesítjük. Paleo-kalandok: Gyömbéres sárgarépa-krémleves. Mikor enyhén karamellizálódott a hagyma, mehet hozzá az egyforma darabokra vágott répa. Átforgatjuk, ismét sózzuk, borsozzuk, és kb. 10 percig, időnként megkeverve sütjük a répát. A citromnádnak levágjuk a végeit, és néhányszor rácsapunk a kés nyelével, hogy fellazítsuk a rostjait, a lereszelt gyömbérrel együtt mehet a levesbe. Beleöntjük a kókusztejet és az alaplevet is, ismét sózzuk és borsozzuk, majd lefedve 15-20 percig főzzük, amíg a répa megpuhul. Kiszedjük a citromnádat, több részletben krémes, selymes és egynemű állagúvá turmixoljuk a levest, majd egyszer újraforraljuk, megkóstoljuk, és ha szükséges, tökéletesítjük.
Elkészítése: A sárgarépákat mwgmossuk, meghámozzuk, majd felkockázzuk. Az olajat egy 2 literes edényben a vajjal összeolvasztjuk, majd a mézet hozzáadjuk és sűrű kavargatások közepette habzásig karamellizáljuk. Ekkor hozzáadjuk a lereszelt gyömbért és a narancs héját. Picit átforgatjuk, aztán a felaprított répát adjuk az illatos alaphoz, amire rácsorgatjuk a narancs levét. Fedő alatt 20-25 perc alatt puhára pároljuk. Ha megpuhult a répa, akkor egy botmixer segítségével pürésítjük. Még forrón visszahelyezzük a tüzhelyre és sózzuk, borsozzuk. Újraforrás után hozzáadjuk a tejszínt, majd vigyázva, hogy le ne égjen, folyamatosan kevergetjük, míg fel nem forr. Ha túl sűrű lenne az ízlésünknek, akkor víz hozzáadásával hígíthatunk az állagán, ám ilyen esetben ellenőrízni kell az ízét. Ha szükséges, akkor utánfűszerezzük. Ha elkészült, akkor forrón tálaljuk. Levesbetétként adhatunk hozzá pirított magvakat. Igazi lélekmelengető őszi leves, fennséges illatokkal. Jó étvágyat! Tipp: Amennyiben valaki ételallergiában szenved, a tejszín elhagyható, helyette alaplé használható.
2011-ben kezdődött a történetem a Facebookon. Online magazinként 2013 óta létezem. Független vagyok. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
Már vágom a centiket a reggelekik, amikor zsenge hazai zöldségektől, gyümölcsöktől roskadó kosarakkal egyensúlyozom hazafelé a piacról. Nyárra pikk-pakk meglesz az a karizom. Addig is, amíg beköszönt a kánaán, ezekben az átmeneti hetekben friss gyömbérrel és némi szárított, reszelt bio narancshéjjal bolondítottam meg ezt a szuper krémlevest. Ahogy azt írtam, a tervezettnél korábban (5 helyett 3 hét elteltével) válthatok a kaphamérséklő diétáról a vatakiegyensúlyozó étrendre. Ebbe pedig tökéletesen illeszkedik az alábbi melengető leves. Mielőtt azonban rátérnénk a hozzávalókra, egy kis összefoglaló arról, hogy a vata "szubsztancia" testben lévő túlsúlyának csökkentése érdekében bizonyos zöldségek mellett mely gyümölcsök fogyasztása javallott és melyeket jobb elkerülni a tisztítókúra idején: Tekintettel arra, hogy a legtöbb gyümölcs kellemes, harmonizáló-tisztító hatású és növeli a testnedveket, jót tesz a vata alkatúaknak, ez alól azonban kivételt képeznek javarészt a szárított gyümölcsök, melyek bélgáz-képződést válthatnak ki (azaz épp a céllal ellentétesen – növelik a levegő elemet).
A Wikiszótárból, a nyitott szótárból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Magyar Kiejtés IPA: [ ˈkɛɲɒ] Földrajzi név Kenya Kelet-Afrikai az egyenlítő mentén fekvő ország az Indiai-óceán partján. Fővárosa: Nairobi Nyelvek: szuahéli, angol (hivatalos), törzsi nyelvek.
János a tanyáról többféle alapon jött be ezúttal a városba. Elsősorban a piaci árak érdekelték, s azonfölül néhány apró tárgyat is kellett venni. Ugyanis kell egy karika a malac orrára, egy karika az ingaóra láncára, amit mindig ellopkodnak a gyerekek, végül pedig adót is kellene fizetni. János ez utóbbi mesterséget végzi el először, s megszaporodva jön ki az adóhivatalból. János odakint azt határozta, hogy tíz forintot fog fizetni, de csak ötöt fizetett, s így financiálisan szaporodott. Ez mindig vidám állapot. Most már lehet karikákat keresni. Talált is kettőt, nagyon szépet. Egyik jó volt az órára, a másikat pedig nagyollta kissé a malac orrára, de hát üsse kő, majd hozzánövekszik. Az orr növendő. Ezzel most már egészen készen van, s lehetne is menni kifelé, midőn eszébe ötlik, hogy vesz egy olcsó jegyzőkönyvet a fiúnak. Nemzetek/Dánia – Wikikönyvek. Inkább abba irkáljon, mint a ház falára. Ez természetes. János valami játéküzletbe megy, végignézi a kirakott tárgyakat, s néhány fillérért vesz egy kis noteszt. Szép azért az nagyon, olyan aranyos a háta, akár a biblia.
megint egyenesen áll már, de előbb előre-hátra hajladozik fölemelt karjával. Hátha ez nem célzatos fenyegetés, akkor egyáltalán nincs fenyegetés a világon. János meghőköl, derekát az ágyhoz üti, s fölszisszen. Dühös lesz. - Minek is hoztalak ide! - kiáltja. - Engöm ne bánts mög. Ne ronts mög. Összetörlek! Előkapja a botot a sarokból, s tisztes távolban maradva, le akarja azzal nyomni a katonát. Nem megy. Kitér a bot elől, s minél jobban hozzásújt, annál hevesebben fenyegetőzik. János homlokán ismét ott van már a hideg veríték. Mit tegyen, mit tegyen? Eh, egyszer hal meg az ember. Hirtelen elsiklik az asztal mellett, hogy az ablakhoz jusson. Kenan és Kel. Ezt reszkető kézzel kinyitja. Akkor visszafordul bátran, nagy kezével megmarkolja a kis embert, hogy egészen elvesz az öklében. - Gáspár... Menyhért... Boldizsár... - mondja, s kilöki a katonát az ablakon. Repül, repül egy darabon, azután a fagyos göröngyök közé bukik, s hentereg ide-oda. János utána néz. - Huh! - csattan föl egyszer. Már megint áll a katona egy hókupac tetején, hajlong, integet, emeli a kezét, és erős szemrehányás van a tekintetében.
Végezte ki-ki a dolgát, már ami ilyenkor szokásos, s készültek azután a legények a gazdához, hogy az útért járó fizetést elkérjék. Mihály is így tett, előbb azonban minden cókmókját összeszedte, berakta a bőrtarisznyába meg egy kis zsákba, s mielőtt a hajóról lement volna, beszólt a kormányoshoz a csárdába. Régi rend ez. - Lemék a hajórúl - szólt be kurtán -, viszöm a holmimat. Mög löhet nézni, hogy van-e közte olyan, ami nem az enyém. Megütődve tekintett Mihályra a kormányos, az asszony s a kisgyerek. - Hát csakugyan elmégy? - kérdezte Vetró Barna. Föl is hajózunk, le is hajózunk – Wikiforrás. - Hát már minek mégy el? Az asszony nem szólt semmit, férfiak dolgába beleszólása nincsen. Csak nézett Mihályra, aki pár nap előtt istenként tartotta kezében az ő gyermeke sorsát. A gyermek pedig simult anyjához; a gyermek, ha ésszel föl nem éri is, de ösztönével megsejti a komoly pillanatokat. Azt mondta Mihály: - Mondtam, hogy lemék, hát lemék. Mög löhet nézni a holmit. Vetró Barna rekedten beszélt: - Hát ne mönj el, hát már csakugyan ne mönj el.
Aki úszik, nem látja meg, de a hajó magasáról azt látni lehet, s Vetró Barna látván, hogy limányon akar keresztülmenni Thököli, kiáltotta neki: - Ne arra, te! Ne arra, ha mondom! Elfutotta a düh ott a vízben Thököli Mihályt, s hirtelen az eszébe ötlött, hogy visszakiáltja neki, hogy: ne ugass! -, de nem tette, nem szólt. Kenan and kell. Kiért a partra, a gyermeket megrázta kissé a lábainál fogva, mint már ilyen esetekben szokás, amitől hamarosan életre is kelt. Bevitte azután a hajóba, az anyjának adta gondozás végett, s maga a basba ment. A kormányos utána indult, mondta neki, hogy menne a csárdába szárítkozni, mert ott tűz is van, de a legény csak azt kérdezte meg, hogy a gyermek hogy van, azontúl a hívásra nem felelt semmit, csak éppen a megállott, vizes zsebóráját mutatván a tenyerén a kormányos elé, mondta: - A reperálást kend fizeti. Megbánta azután, hogy mondta, de mindegy, már kimondta. Más aztán nem is történt, másnap reggel elindultak, s idő múltán el is értek oda, ahova kellett: parthoz álltak.
No, ez rendben van. Most már végleg elköszön a boltostól, s az utcán kedvvel rázza bele magát a subába. Most addig be nem nyúl a zsebbe, amíg a tanyára nem ér. Nincs otthon senki, mivelhogy a gyerek iskolában van, az asszony pedig odajár a szomszéd tanyára, ahol valami torban segédkezik. Így hát a lovakat kifogja, s előkeresve az eresz alól a kulcsot, bemegy a házba. Jó meleg van bent. János topog egy kicsit a szobában, s jár-kel. Majd pedig gondolkozik, vajon utánamenjen-e az asszonynak, vagy rátegye az órára a karikát. Eközben eszébe jut a notesz meg a katona. Gyertek elő. Zsebbe nyúl, s kiveszi mind a kettőt. Az asztalra teszi, s az ablakhoz megy, kitekint a néma tájra, az útra, hogy jön-e a gyerek. No, nem jön még. Visszafordul, s ekkor ahogy tekintete az asztalra esik, megdöbbenve lép hátra. A notesz fekszik az asztalon, de a katona, melyet mellé fektetett, nem fekszik, hanem áll, és fölemelve tartja a kezét. - Nini - mondja János. Odamegy hozzá, s lefekteti. De midőn elvonja a kezét, újra fölugrik a katona, előbb hajlong jobbra-balra, mintha igen mérges lenne, azután megáll keményen, éppen neki szemközt fordulva, és a kezét le nem eresztené egy világért.