Sajnos ennél a vízellátottságnál az a gond, hogy sok minden változhat és változik is a víz minőséget illetőleg. Ilyen például, hogy mennyi eső esik, mit csinál a szomszéd, mennyit trágyáznak, vagy permeteznek, stb… Ugyan a bejegyzés elején szó volt a vízügyi bevizsgálásról, de ezek tudatában már világos, hogy az csak adott másodpercben igaz. Mert ha a későbbiekben a szomszéd elkezd vadul permetezni, vagy trágyázni, ne adj isten nincsen csatornázva a környék (ami fúrt kutas övezetnél gyakori) és a szennyvíz tárolására szolgáló tartály el kezd szivárogni, azt egy múltbeli vízügyi méréssel nem fogjuk látni. Homokszűrő otthoni körülmények között - TutikütyükTutikütyük. Ez a nagy gond a fúrt, illetve ásott kutakkal.
Jó példa, hogy amikor a XIX. században megfúrták a Széchenyi fürdő kútját, a feltörő forró vizet nem tudták kezelni, majd az az Andrássy úton keresztül elfolyt a Dunába. 13:09 Hasznos számodra ez a válasz? 4/4 anonim válasza: Nekem is van 1 mély kutam, kicsivel több 60 m nél. vagy 15 m es a vizoszlop. A lerakott cső 110 es, de vastag falu, hogy saját súlyát is kibirja függőben. A lent lévő első 5 méret van vizszürőve, ebben a magasában kb kivül is vizszürő kavics mellé őntve. 3/4 es kp csövön jön a viz fel, egy mély kuti szivattyú által. A kút aknájába is tehettem volna egy nyomás kapcsolót, és ha nyitom a csapot, indul a szívattyú is. Én nem ezt választottam, egy tartályt nyomok tele vizzel, és innét van a hálózat ellátása. Csőtörés az kizárt, de ha nem zár jól a kút lábszelep, a kút szivattyúja számtalanszor indult volna el. A tartály mellé szereltem fel egy másikat, jelző rendszerrel, ami mutatja a tartályban lévő víz készletet. Ha netán kifogyna, a szivattyú megállna, mert van üres járat védelem is.
Egyszerre ijedten láttam, hogy az, ami eddig csak nipp volt és szobadísz, az angol butaság megmozdul. Világok sorsát intézte. A tétlenség akcióba lép. Dreadnoughtok nőttek belőle. Elképzelhetik, mennyi dreadnought. Ekkor új felfedező útra indultam. Tulajdonképpen csak egy illetlen gesztust tettem. Hátat fordítottam az emberiségnek. Vannak pillanatok, mikor nagyon örülök ennek. Én vagyok ma az egyetlen ember, az egyetlen sziget, az egyetlen remete. Olyan egyedülvaló, mint egy igazi költő. Nem tudom, mi történik, de nem is vagyok kíváncsi rá. Mostanában semmi pénzért sem lehet ilyen magányt vásárolni. Nincs talpalatnyi hely a mappán. A föld piros, az ég kékje szürke a füstgomolytól, a tenger fekete. Igazi tigris akartam mai. Mondhatom, alaposan összekevertétek a színeket a föld palettáján, mióta nem vagyok köztetek. Megmérgeztétek a tenger vizét is ─ az igazi kék vért ─ aknákkal, mikrobákkal, spirochétákkal, teleköptétek beteg nyálatokkal, szifilisszel fertőztétek meg. A szűz tenger vérbajos. Sokszor úgy rémlik, hogy nem is tudományos expedíciót vezetek.
De értsd meg, hogy szó sincsen minderről, hát persze, hogy erősebb vagyok nálad és mindezt megtehetném, de hiszen éppen arról van szó, hogy nem akarom megtenni, nem érted? Sőt gyöngéd és kedves akarok lenni, meg akarlak simogatni, meg akarok feledkezni önmagamról, a magam jogairól, vágyairól, élvezeteiről, te miattad, akit meg akarok simogatni, hogy dobogó kis szíved megnyugodjon, és jól érezd magadat, egész finom, bájos, törékeny, félénk kis lényedet. Ezt gondolom megindult lélekkel és egy piszkafával piszkálom a kis nyulat, hogy kijöjjön a konyhaszekrény alól, és én megsimogathassam. Szeretem az állatot – Wikiforrás. A kis nyúl előbb húzódozik a piszkafa elől, orrcimpái idegesen, rémülten táncolnak, aztán usgye, kiugrik, átfut a konyhán, bebújik egy sarokba. Utána megyek, és óvatosan leguggolok melléje. Ejnye, mondom neki, hát milyen ostoba vagy. Nini, hiszen még sokkal jobban reszketsz és félsz, mint az imént. Persze, ez érthető a te elfogult és szűk kis értelmed szempontjából, mely azt súgja neked, hogy abban a makacsságban, amivel utánad jövök, csak a vérengző vadállatok mohósága rejlhetik, és amely nem tudja megérteni az erősebbnek fejlettebb erkölcsi érzését és altruizmusát.
Szóval itt vagyok, felvettem a kesztyűt. Mi a tanulság a korábbiakból? Számomra a legfontosabb most az, hogy ne legyenek irreális elvárásaim magammal és az élettel kapcsolatban. Javulni fog pár dolog a folyamat során? Igen. De nem fog varázsütésre megváltozni az élet. Nem kell csodákat várni, hiába ígérik sokan a különböző önsegítő fórumokon az ilyesmit. Egyszerűen csak mindig a mai napra kell koncentrálni és ha ma nyugodtan mehetek aludni, az már jó. Igazi tigris akartam 3. Ennél többre nincs is szükségem most. Kitartást mindenkinek!
Karinthy Frigyes: Szeretem az állatot [ szerkesztés] A kis házinyúl mindjárt nagyon megtetszett, mikor a konyhában letették: buta, kedves kis szeme, ijedt szemei, és lágy, sima szôre. Azt a jellemzô, gyöngéd, pártoló szeretetet éreztem, amit nagyon jól ismernek kezdô szerelmesek, akiknek kicsi és macskaszerű nôkkel akadt dolguk. Nem akarok semmit tôled, te fehér, ijedt kis nyúl, csak meg akarom simogatni a fehér bundádat, hátrafelé és óvatosan, hogy jól essék neked, ölembe vennélek, és a kis fejedet simogatnám, hogy megnyugodj, és jól érezd magad, biztonságban, és elhidd, hogy nincs okod félni, nem kell tartanod semmitôl, én vigyázok rád, és megvédelek. Ezt érzem, egészen melegen és önzetlenül, felolvadva ebben a védô, önzetlen szeretetben, és a kis fehér nyúl után nyúlok, hogy megsimogassam. A kis nyúl azonban, ijedt kis dög, riadtan lelapul, és kifut a tenyerem alól, be a konyhaszekrény alá. A remete (Kosztolányi Dezső) – Wikiforrás. Te csacsi kis nyúl, mondom neki fejcsóválva, lám, milyen kedves, ostoba, ijedt kis nyúl vagy te, hát most azt hiszed, hogy bántani akarlak, megfogni, mohón megragadni, agyonütni, megenni, mert erôsebb vagyok nálad.
A Nyugat februári számában közzétett írásommal (Tanulmány egy versről) számos cikk foglalkozott: a Nyugat márciusi számában Dóczy Jenő, Tóth Árpád, Gellért Oszkár és Móricz Zsigmond, a mostaniban Kardos István, Kabos Ede és Pásztor Árpád szól hozzá, közvetlenül vagy közvetve, a Magyar Múzsa márciusi 15. füzetében pedig egy cikk vitázik vele. Tanár úr kérem/Szeretem az állatot – Wikiforrás. Ezenkívül nagyon sok levelet kaptam ismeretlenektől, nem-hivatásos íróktól, olvasóktól, akik üdvözöltek felszólalásomért s megjegyzéseket fűztek fejtegetésemhez. Ez a tény, melyet itt különös örömmel jegyzek le, egyúttal válasz egyik vitázó cikkre. Dóczy Jenő barátom, aki a főbb pontokban egyezik velem, múltkor azt az aggályát fejezte ki, hogy az ilyen elemzést, mely a formanyelv legtitkosabb rugóival és emeltyűivel bíbelődik és a valóság szilárd talajáról egyszerre légies magasba emelkedik, - az esztétikából mintegy a metaesztétikába - aligha értheti meg céhbeli költőn kívül teremtett ember. Nincsen így. Magam is meglepetve tapasztalom, hogy igen sokan szívesen látták kezdeményezésemet a nem céhbeliek közül is, mert cikkemet - helyesen - visszahatásnak érezték napilapjainkban elburjánzott hangulat-kritikákkal szemben, melyek vagy baráti émelygések, vagy pártos gyűlölködések, de megegyeznek egymással abban, hogy semmi kézzelfoghatót se adnak az olvasónak.
No, most már aztán tényleg meg kell, hogy fogjalak, meg kell, hogy simogassalak, azzal az érzéssel, amit most érzesz irányomban s mely vérszopó tigrisnek láttat engem, ezzel az érzéssel igazán nem hagyhatlak magadra. Be kell bizonyítsam neked, hogy mennyire tévedtél, hogy mennyire nem azért akarlak megfogni, hogy átharapjam a torkodat, hanem csak önzetlenül meg akarlak simogatni, kellemessé akarom tenni az életedet, és nem számítok se hálára, se ellenszolgáltatásra. Óvatosan kinyújtom a kezem, s már a nyakán vannak ujjaim, mikor egy kétségbeesett ugrással kirántotta magát, fuldokolva nyifogott, és szétterpesztett lábakkal, lihegve, halálos félelemben bebújik a kályha alá. Nyelek egyet, és érzem, hogy a vér a fejembe száll. No, igazán példátlan butasággal van dolgom. Igazi tigris akartam teljes film. Most mit tegyek? Abbahagyjam? De akkor azt fogja hinni, hogy neki volt igaza, hogy tényleg meg akartam enni, vagy agyonverni, és most kifáradva, egyelőre lemondtam szándékomról. A kályha elé fekszem, és benézek a kályha alá.