De természetesen a felfokozott hangulat igazi oka a regényből készült óriási sikerű sorozat, ami újra bedobta a köztudatba Atwood könyvét. A szolgálólány meséje egyébként megjelenésekor sem volt sikertelen, alapvetően jó kritikákat kapott, aztán filmet is készítettek belőle Natasha Richardson és Faye Dunaway főszereplésével. De nem lett kirobbanó világsiker, és főleg nem lett olyan kulturális jelenség, amilyen a sorozat bemutatása után. A folytatást mégsem a sorozat sikere hívta életre, hiszen Atwood már azelőtt elkezdett dolgozni rajta, hogy annak első része adásba került volna. Elmondása szerint részben azért kezdte el írni, mert úgy érezte, hogy A szolgálólány meséjének megjelenése után hosszú időn át távolodtunk Gileádtól, vagyis attól a nőket elnyomó, totalitárius államtól, amit a könyvében felrajzolt. "De aztán visszafordultunk, és közeledni kezdtünk felé. Úgyhogy nagyon is időszerűnek tűnt. " Másfelől azért döntött a folytatás megírása mellett, mert a könyv rajongói kitartóan kérték tőle, hogy ne hagyja őket kétségek között vergődni.
Gyilkos párosítás ez. A fegyveres diktatúra szigorúan fogja a népet, az élet minden pontját besúgók és államrendészek hálózata szövi át, míg a vallásosság egy ezt megerősítő, elvakult hitet szolgáltat a tombolásnak, isteni engedélyt adva a nők kisemmizésére, és büntetlen kihasználására. A szolgálólány meséje regény formájában elsőként 1985-ben jelent meg. A Governor General-, és Arthur C. Clarke-díjas könyvből aztán 1990-ben készült közepesen fogyasztható film, most pedig az eseményeket egy tízrészes sorozat dolgozza fel újra. Több idősíkon haladva. Egyrészt követhetjük magát a jelenben történő eseményeket, Offred életét a villa falain belül, és azon túl, másrészt pedig megismerhetjük a múltat is, vagyis azt, hogyan vált az Amerikai Egyesült Államok, napjaink legfejlettebb és legdemokratikusabb társadalma egy fegyveres diktatúrává, ahol megalázzák, kihasználják a nőket. És ahol már nincs senki, aki ez ellen szót merjen emelni. Nem kell feministának, de még csak nőnek sem lenni ahhoz, hogy átérezzük, milyen fontos társadalmi problémákat dolgoz fel a sorozat.
Mik a főbb különbségek az Atwood-féle folytatás és a sorozat cselekménye között? Mi lesz a szerepe June-nak a Gileád és a szabad világ közt kibontakozó háborúban? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk, de szóba kerültek June nagy morális dilemmái is, illetve, hogy van-e egyáltalán esély arra, hogy egy szolgálólány erkölcsi győztesként kerüljön ki Gileádból. Tovább olvasok
Az egészben a legijesztőbb pedig, hogy minden megtörtént már, vagy most is zajlik épp valahol a világon. Nőket nyomnak el és aláznak meg a Közel-Keleten, számtalan ország van, ahol az asszonyok nem dolgozhatnak, nem olvashatnak, és nem vezethetnek autót, aki pedig hűtlenséget, vagy más, férj elleni bűnt követ el, azt arcra öntött savval, nemiszerv-csonkítással térítik jó útra. Ők pedig nem tehetnek semmit. A megalázást támadóik sokszor a muszlim hit mögé bújva követik el, és a kormány még csak esélyt sem ad nekik a segítségkérésre. Indiában naponta követnek el csoportos nemi erőszakot nők ellen, Oroszországban pedig gyakorlatilag legitimálták a családon belüli erőszakot, de nem kell több órás repülőútra menni ahhoz, hogy testközelbe kerüljünk mindezzel a szörnyűséggel. Magyarországon is a mindennapjaink része ez, ha más formában is. Egy építkezésről kikiabálás, vagy egy autódudálás ártalmatlan dolognak, sőt viccesnek is tűnik sokak számára, csak annak nem, aki az elszenvedője, és országunk pont nem arra halad, hogy ennek véget vessen.