Sajnos, nem található a keresési feltételnek megfelelő tartalom. Próbáljuk meg újra, más kifejezésekkel. Keresés:
A 180 fokra előmelegített sütőben, 20-22 perc alatt készre sütjük a kifliket.
Egy szűk óra alatt a tészta duplájára kel. Olyan vékonyra nyújtom lisztezett felületen, amilyenre csak tudom. Felcikkezem 10 darabra, és a rövidebb oldalánál kezdve egyesével feltekerem őket. Sütőpapíros tepsire teszem őket, nem túl közel, mert legalább duplájukra fognak kelni még (én itt dupla adagot kevertem be, ezért van a képen 2*10 db). Ezután újabb 40 percet pihennek a kiflik, közben a sütőt 210 fokra előmelegítem. Közvetlenül sütés előtt megszentelem alaposan a kifliket vízzel, és 17-20 perc alatt szép barnára, ropogósra sütöm őket. Frissen melegében, teavajjal megkenve abbahagyhatatlan 🙂 Ha tetszett ez a bejegyzés és megosztod, köszönöm. Imádunk sütni - Nosztalgia kifli. Nézd meg további receptjeimet, biztosan találsz még a fogad alá valót közöttük! Gyorsan értesülhetsz a blog bejegyzéseimről, tippekről és újdonságokról a Degeszpocak Facebook oldalán amit itt találsz, vagy kérdezz-csevegj velünk a Facebook csoportunkban is, amit itt érsz el. Gyere és csatlakozz hozzánk egy kattintással! Instagram: error: A tartalom védett!
Mivel már maga a The Division 2 is a játékosok visszajelzéseire épült, így könyvelhető volt az, hogy vagy így, vagy úgy, de visszatérünk a közönségkedvenc helyszínre. Az csak további örömhír, hogy a New York-ban játszódó kiegészítőben levadásszuk az első rész háttérben dolgozó főgonoszát, a renegát ügynökké vált Aaron Keenert. Vadászat a renegát ügynök(ök)re és egyéb tevékenységek Az általunk alakított ügynök és az aktuális részben megjelent Alani Kelso segélykérő rádióadást fog New Yorkból. Természetesen parasztbecsületből sem mondhatnak nemet a segélykérésre, így felpattannak a helikopterre és kinyitják a zsebükben a bicskát, készülve a legrosszabbra. Már a landolás előtt tűzharcba keverednek: hamar kiderül, hogy aki a segélykérő üzenetet küldte, nem más, mint az előző részben megismert Faye Lau Division-ügynök. Visszaverve az ellenséges csoportot, megtudjuk, hogy a támadásért Aaron Keener és a hozzá lojális renegát ügynökök felelősek. Az egykori divíziósok egyesítették a Rikers nevű csoporttá szerveződött fegyenceket, és a közegészségügyi dolgozókból alakult, meglehetősen piromán Cleaners-frakciót annak érdekében, hogy Keener teljesítse végső tervét: egy új, pusztítóbb vírus elszabadítását.
A tavalyi év februárjában megjelent Tom Clancy's The Division 2 kétséget kizáróan egy továbbfejlesztett, szórakoztatóbb változata volt az első résznek. Szerencsére az Ubisoft és a Massive Entertainment ebben az esetben sem állt le a kiegészítő tartalmak gyártásával és ki adták az első fizetős nagy DLC-t, a Warlords of New Yorkot, ami lehetőséget biztosít számunkra arra, hogy visszatérjünk a Nagy Almába és szembenézzünk a legveszélyesebb renegát Division ügynökkel: Aaron Keenerrel. The Division 2: Warlords of New York teszt. A Washingtonban játszódó The Division 2 -höz rengeteg ingyenes sztorikiegészítő tartalom érkezett már, aminek a részeként eljuthattunk például a Pentagonba, viszont amit a játékosbázis igazán szeretett volna: visszajutni New Yorkba. Nem meglepő, ugyanis a széria első része jóval hangulatosabb, mint az éppen aktuális felvonás. A játék fejlesztőcsapata, a Massive Entertainment mesteri munkát végzett a pályadizájnnal. A havas, szinte romokban heverő New York az inkább gyászt és kilátástalanságot sugárzó, szeméthalmokkal és hullazsákokkal csipkézett utcáin szinte jól esett rendet tenni.
A játék a teljesség igénye nélkül elvezet minket epidémia sújtotta Brooklyn hídhoz, a Wall Streetre, a Kínai Szupermarketbe, a 26-os kikötőbe, mindezt úgy, hogy a helyszínek úgy néznek ki, ahogy a valóságban, felrázva a dollár-influenzával és annak hatásaival. A The Division 2 Warlords of New York kiegészítője pályadizájn szempontjából olyan, mint egy kirándulás, ami a katasztrófaturizmus jegyében volt megszervezve, és azt hiszem, nincs is jobb, mint a jelenlegi karanténból egy fiktív világ járvány sújtotta utcáin rendet tenni. Új kütyük és finomra hangolások halmaza A kiegészítő nemcsak egy új kiegészítést ad a narratívához, de finomra hangol egy-két játékmechanikát és hozzáad némi pluszt is, ami azok számára is elérhető, akik nem vásárolták meg a DLC-t. Az egyik legfontosabb változtatás a Gear 2. 0, ami valójában száműzi a Gear Score átlagpontozását lecserélve azt egy jóval kifinomultabb rendszerre. Az új rendszer a felszerelések és fegyverek alap tulajdonságaira koncentrál, úgy mint a sebzés, a páncélzat, vagy éppen a "fire rate".
Ezt a bázisokon elérhető rekalibrációs lehetőség segítségével módosíthatjuk is saját ízlés szerint így a már jól bevált fegyvert, felszerelés elemet erősíthetjük. A Gear 2. 0 mellett emelkedett a szintlimit is 30-ról 40-re. A negyvenedik szint elérése után tovább haladunk (gyakorlatilag a végtelenségig), ám a szokásos loot-ot rejtő csomagok helyett úgynevezett "core attribútum" fejlesztési lehetőséget kapunk, amivel növelhetjük többek között az életerőnket, növelhetjük általános sebzésünket, kütyüink sebzését és még sok mást (a módosítási listát ide kattintva olvashatjátok angolul) A négy pribék eltakarítása új kütyükkel is megajándékoz minket. Bővül a felszerelésünk egy hologram-kivetítővel, ami az ellenség megtévesztésére szolgál, kapunk ragadós bombát, ami megragad az ellenfelen, aki jó szerencsével beszalad a tettestársai közé, illetve egy elektromos csapdát is, ami megbénítja a belesétálókat. A bevezetett módosítások még mindig egy árnyalattal bonyolultabbak a kelleténél, ám nagyszerű motivációs erő ahhoz, hogy több időt töltsünk a játékkal, hiszen egy sokkal reszponzívabb fejlődési környezetet biztosít a játékos számára és akkor még nem beszéltünk a végjáték utáni tartalomról.
Ez a feladattípus mára már tulajdonképpen egy Ubisoftos játékmenet-toposszá vált, és már ahhoz is közel áll, hogy ez legyen az egyik definíció az "önismétlés" fogalmára. A fő küldetések feladatai nyomkeresésből, majd fejvadászatból állnak, közben pedig rengeteg Rikers- és Cleaners-tagot fogunk a másvilágra küldeni. Összesen 10 sztorimisszióval támogatja a szórakozásunkat a játék. A feladatok mindig ugyanúgy néznek ki, de az összecsapások roppant szórakoztatók, a helyszínek gyönyörűek, így egy nagyon ritkán fog megfogalmazódni bennünk az, hogy már megint ismétlünk. A történetet az utcán felszedhető hangfájlokkal egészíti ki a játék, illetve itt az elenyésző mellékküldetések is a fősztorit egészítik ki, szóval érdemes a játékosoknak ezekkel is foglalkozni. Viszont a régióban elszórt tevékenységek esetében nincs új a nap alatt Control Pointokat foglalhatunk, propagandát cserélhetünk le a sajátunkra és így tovább, csak a játék már nem jelöli rögtön, hol tudjuk ezeket elvégezni. Az egyik tevékenységekkel kapcsolatos újítás az ún.
New York most is kifejezetten erős atmoszférával bír, a mögé helyezett narratíva pedig meglepően átgondolt és kidolgozott a sorozathoz képest. Csavaros, fordulatos – ám még mindig alibi – sztori, kiváló helyszínek a szórakoztató zsákmányvadászat műfajába csomagolva. Tom Clancy's The Division2 Warlords of New York DLC – Műfaj: Tps, Looter-shooter. Fejlesztő: Massive Entertainment, kiadó: Ubisoft. Platform: Xbox One, PlayStation 4 PC. Értékelés: 8/10 renegát raptor Minimum rendszerkövetelmény az Ubisoft áruháza szerint: OS: 64 bit Windows 7 SP1|8. 1|10 CPU: AMD FX-6350 | Intel Core i5-2500K RAM: 8 GM GPU: AMD Radeon R9 280X | Nvidia Geforce GTX 780 VRAM: 3 GB DIRECT X: DirectX 11 | 12
Fog of War területek bevezetése. Ezeken a területeken nekünk kell felfedeznünk a tennivalót, így könnyen betévedhetünk durván őrzött épületekbe, ami véletlenül pont egy Control Point. New York most is remek Amiben a The Division erős, az valóban az atmoszféra. Mivel hat hónappal az első rész eseményei után vagyunk, így alsó-Manhattenben már nincs hó, csak hullazsákok, veszélyes vegyi hulladékot tároló hordók, szemét, na meg rohadó karácsonyi dekoráció. A fejlesztőcsapat azt adta, amit – ilyen világjárvány sújtotta időkben – csak videojátékokban szeretnénk látni: egy vírus szenvtelen pusztítását, ami ma egyszerre és groteszk módon érdekes, ugyanakkor félelmetes is. Sokszor kaptam magam azon, hogy jobban élvezem a lófrálást, mint magát az "operatív" játékmenetet, pedig az sem kevésbé szórakoztatóbb. Mint ahogy eddig is, úgy a játék most is, mint valami halál angyalából lett turistavezető, végigvezet minket a New York-i látványosságokon, szóval ismét remek helyszínek szolgálnak a lövöldözéshez.