Számomra egy szép nap volt. " ( Nyesti Dávid),, Szerintem az ostya nagyon fura volt, a pászkához hasonlítom. A gyónás nagyon különös volt, mert ez volt az első. Sok mindent tanultam az elsőáldozásról, és érzem, hogy Isten mellettem van. " ( Varga Alex),, Nagyon vártam, hogy elsőáldozó lehessek. Az elsőáldozás számomra nagyon megható élmény volt. Úgy érzem, hogy elsőáldozásom alkalmával hitem megerősödött. A plébános úr sok jóra tanított minket. A következő nagy lépés a bérmálkozás lesz. " ( Deac Cristian Endre),, Nekem nagyon tetszett az elsőáldozás. Zsolt pap bácsi is nagyon kedves volt. Tartott különórákat, amelyeken csak gyakoroltunk. Amikor rosszak voltunk, nem kiabált. Sarmon Alajosné: Elsőáldozásra. Mindent nagyon pontosan elmagyarázott. Nagyon kedves volt. Nagyon jó érzés volt, hogy Zsolt pap bácsi engem kért meg, hogy elolvassam a szentleckét. Amikor először gyóntam, éreztem, hogy megtisztul a lelkem. Nagyon jó érzés volt, mikor először magamhoz vettem az Úr Jézust, mert éreztem, hogy megerősített hitben és mert lett egy új barátom.
Az elsőáldozás örömmel töltött el, mert közelebb kerültem Istenhez. A pap bácsi legfontosabb üzenete az volt, hogy Isten mindig velünk van. " ( Tönkő-Fenyvesi Réka),, Nagyon izgultam, amikor gyóntam. Szeretném megpróbálni, hogy ezentúl ne haragítsam meg a jó Istent és a szüleimet. A szentmise nagyon szép volt. Tetszett a bevonulás a templomba, az áldozás és a sok szép ének. Köszönöm szépen pap bácsi a sok türelmet! " ( Boros Dávid Levente),, Élmény volt a sok-sok ének megtanulása, a közös éneklés. Megtudhattuk, mennyire fontos az ima és a szentgyónás. Élveztem a történeteket, amiket a felkészüléseken hallhattunk. Nemcsak tanultunk, hanem közösen játszhattunk, minden szerdán öröm volt hittanórára menni. " ( Vass Réka Zita),, Nagyon jó volt az elsőáldozás. Nagyon izgultam. Gyónás előtt azt éreztem, hogy a jó Istennel találkoztam. Nagyon örültem. Szép napom volt! " ( Festő Ádám),, Örülök, hogy találkoztunk, és megmutattad, hogy kell találkozzak Istennel. Segítettél abban, hogy miként kell közeledjek Istenhez és hogyan kell őt imádjam.
Le tudtam győzni a félelmemet, és te segítettél minden pillanatban. Azért szeretlek, mert kitartóan itt vagy mindig mellettem. " ( Péter Andrea),, Nagyon szépen köszönöm, hogy olyan sok türelme volt hozzánk. Még ha huncutok voltunk, akkor is. Aznap nagyon sokat játszottunk együtt. Nagyon sok ajándékot is kaptam. " ( Festő András),, A szentmisén részt vettek a messziről jött keresztszüleim, nagyszüleim, a nagynéném és a nagybátyám. Az elsőáldozáson nagyon izgultam. A mise után Újszentesre mentünk, ahol együtt töltöttük az időt. " ( Lőrincz Ervin),, Nekem az elsőáldozás alatt a legnagyobb élmény az volt, amikor a szánkba kaptuk a szentostyát. Kaptam egy gyertyát, egy oklevelet meg egy könyvet. Azután átmentünk a plébánia udvarára, ahol kakaóval és kaláccsal kínáltak. Különösen éreztem magam, mivel minden szülő, nagyszülő minket csodált. " ( Chivu Dávid),, Az elsőáldozás nagy élmény volt számomra. Elsőáldozás alkalmával közelebb kerültem Jézushoz és ez jó volt nekem. Családtagjaim és barátaim eljöttek megnézi engem, és velem ünnepeltek.
Ady Endre A magyar ugaron című versének elemzése Ady Endre: A magyar Ugar Vízió - Irodalom kidolgozott érettségi tétel Ady Endre - A magyar ugaron [ Déri Tamás] - Ellemzése Verselemzés Ady Endre - A magyar Ugaron Ismerős ez a vers? Ady Endre: A magyar Ugaron Csöndes, vágyakozó szeretet szólal meg a haza iránt a versben: "a föld alvó lelkét lesem". A jobb jövő reménye, lehetősége ott van: a föld buja, termékeny. A vers szerkezete: A vers hangulata expresszív: azt fejezi ki erőteljes képekkel, hogyan érzi magát Ady Magyarországon. Ennek az érzésnek pontos kifejezői az igék. Minden versszak egy mozgást jelentő igével indul. Az 1. versszak ban a gázolok ige szerepel. Ez az ige azt fejezi ki, hogy nehéz előrehaladás, mintha a sok gaz visszafogná. Hasonló érzést kelthet bennünk, amikor egy folyóban, tóban próbálunk derékig érő vízben haladni - bizony ez nehéz és fárasztó. A 2. versszak ban a költő megáll. A vad mezőn egy élőlény jelenlétét tapasztalja: valami rág -, ezért lehajol, hogy jobban szemügyre vehesse.
A kihasználatlan lehetőségek földje ez. A magyar költészetben gyakori nemzethalál itt a szellem halálaként jelenik meg. A vers alapmotívumai ellentétek: virág-gyom, fent-lent, múlt-jelen, csend-hang, vad mező-szent humusz. Ezek mind feszítő, cselekvésre késztető ellentétek. A magyar Ugaron látomásos erejét, feszültségét a nagy erejű és ellentétes értelmű jelzők adják, amelyek nagy lehetőségeket fejeznek ki: a magyar föld termőképes lenne, gazdag lehetne, ha megművelnék, mégis jelenlegi állapotában kopár, eldurvult, "elvadult táj", mert nem foglalkoznak vele. A versnek ereszkedő, lefelé menő, aláhulló kompozíciója van: szervezőelve a lírai én fokozatos lebomlása, pusztulása. Felépítését tekintve két azonos hosszúságú részre osztható az alapján, hogy a beszélő képes-e cselekedni, vagy a külvilág (az Ugar) cselekszik-e rajta. Az 1. egységben (1-2. versszak) az E/1. személyben beszélő lírai én egyszerre jelenik meg az általa teremtett szimbolikus tájjal. Itt még a környezethez való viszonyában a vers beszélője a domináns fél: ő az aktív, a cselekvő (tárgyas igék alanyaként jelenik meg: "gázolok", "ismerem", "lehajlok").
Széchenyi, Arany János (" Sírt még hogy adna, állt az ős ugar ") és Ady jelképhasználata nyomán az "ugar" kifejezésnek ma már egy átvitt értelmű jelentése is van: társadalmi-kulturális elmaradottság, szellemi tespedtség, ki nem használt lehetőségek. A magyar Ugaron (nemcsak a vers, hanem a teljes ciklus) azonnali felháborodást váltott ki nemcsak a közönségből, hanem a kortárs írókból is. Olyan nagy formátumú egyéniségek sem értették meg Adyt, mint Babits Mihály és Kosztolányi Dezső. " De a sok ízléstelenség között a legnagyobb kétségtelenül a magyar ugarra való szitkozódás… Ó ez a föld nem a »lelkek temetője« – itt nemcsak »gatyás, bamba« társak vannak… " – írta Babits Kosztolányinak 1906. február 21-22-én kelt levelében. Ugyanakkor voltak olyanok is, akik épp az ugar-motívum miatt kezdték értékelni Ady Endrét. Több kortárs, pl. Móricz Zsigmond szerint is a magyar ugar mint szimbólum felfedezése volt Ady nagy érdeme: olyan új fogalom volt ez, amely szemben állt a régi magyar felfogással, amely szerint Magyarország egy tejjel-mézzel folyó Kánaán.
A magyar Ugaron lendületesen, szenvedélyesen indul, de ez a szenvedély később lankad, elhalkul, elnémul. Elvadult tájon gázolok: Ős, buja földön dudva, muhar. Ezt a vad mezőt ismerem, Ez a magyar Ugar. A beszélő itt még felülről, fölényesen néz le az ugarra, amelyen gázol, és az "elvadult táj" is még mozdulatlan, passzív. Valamiféle megvető kívülállást is tükröz a mutató névmás (" Ezt a vad mezőt ismerem "). A versnek nincs megszólítottja, vagy legalábbis nincs nyelvileg jelölt megszólított. Ugyanakkor a beszédmód feltételezi egy megszólított jelenlétét: a deixis (rámutatás) és a határozott névelő használata arra utal, hogy a lírai én partnere maga az olvasó, azaz hozzánk beszél. Az " Ez a magyar Ugar " sor kifelé mutat a szövegből, és valamiféle közös előismeret létezését sugallja (a határozott névelő miatt). A 2. strófában a lírai én felfedező szándékkal vizsgálja a környezetét, és hetyke, egyelőre még magabiztos hangon kéri számon a virág (azaz a szépség, a kultúra) hiányát: Lehajlok a szent humuszig: E szűzi földön valami rág.
És ez a kudarc nem kevélyen, dacosan, pátosszal történik meg, hanem szomorúan és rezignáltan, elesően, elveszően. A virág után vágyó lelket a gaz lehúzza, altatja, befedi, de ezt nem az anya óvó, pihentető gesztusával, hanem inkább az elsorvasztás gesztusával teszi. (Paradox módon Ady simogató, lágy kifejezéseket használ az embertelen tartalom kifejezésére, a lassú elveszés érzékeltetésére. ) Az ugar képe itt már kísértetiessé válik: mintha egy rosszindulatú élőlény lenne, amely a mélybe húzza az embert. Ady irrealitások, túlzások sokaságát viszi bele az ugar képébe: az égig érnek a giz-gazok, gyűrűznek az indák, stb. Egyfajta emberen túli, valóságfölötti kísértetiesség van itt jelen, amely rettegést vált ki. Az ugar nemcsak a gyűlölt, félfeudális magyar valóságot jeleníti meg, hanem annak kísértetiessé növesztett, elmitizált, sorsszerű voltát is. Ady ugyanis reménytelennek érezte a feladatot, amelyre vállalkozott. Kétségek közt hányódott, ezért saját lázadó szenvedélye, saját dacos tiltakozása ellenében saját maga által teremtett rémségeket vonultatott fel.