Mindkét technológia együttesen jelen van a ma már csak néhány műhely által képviselt kékfestőmesterségben Magyarországon. A táncház módszer – a szellemi kulturális örökség átörökítésének magyar modellje Az 1970-es években Budapesten kibontakozott mozgalom, a szellemi kulturális örökséget komplexen (zene, tánc, költészet, szokás stb. ), közösségi, művelődési, szórakozási alkalomként kínálja a ma embere számára. A "táncház" nyitott, alulról szerveződő, mindenki számára hozzáférhető kulturális hálózat, amely civil kezdeményezésként indult, majd kismértékben intézményesült. A módszer lényege, hogy az örökségelemeket közvetlenül a helyi közösségek élő gyakorlatából és archív forrásból meríti, miközben folyamatosan együttműködik a kutatókkal, tudósokkal, művelődésszervezőkkel. A táncházban résztvevők nem passzív szereplők, a szellemi kulturális örökség egyes elemeinek elsajátítása aktivitást igényel, és eközben közösségi élményt ad számukra. 2011-től az UNESCO Szellemi kulturális örökség jó megőrzési gyakorlatainak regiszterén szerepel.
Értékelés: 14 szavazatból Az aktuális rész ismertetője: Mindent vissza! -- Bécsi döntések, a revízió évei Nagy történelmi kataklizmákon és vereségeken túl tudja tenni magát egy nép. Ilyenkor a közösség túlélési ösztöne azt parancsolja: ne nézzetek hátra, csak előre! Ám, ha a gyalázat és a megnyomorító béklyók kőbe vannak vésve, akkor éppen az élni akarás vágya az, ami újra, meg újra a múltba, ez elrabolt béke és méltóság idejébe vonzza a nemzet tekintetét. A trianoni országcsonkításon éppen ezért nem lehetett átlépni. A "Nem, nem, soha" keservesen dacos felkiáltása nem csak a hivatalos propaganda hangja, de egy egész nemzedék mindennapos életérzése volt. Minden remény és minden álom egyetlen dátumhoz volt bilincselve: 1920. június 4. Minden szitok és minden átok egyetlen kastélyra hullt, ott, a messzi Párizsban: Trianonra. Az egész magyar élet origója az volt: lerázni a fojtó bilincseket, mindegy milyen áron. A műsor ismertetése: A Hagyaték a magyar szellemi kulturális örökség átörökítésén munkálkodik.
Maga a felvonulás farsangvasárnap, február 27-én zajlik. Ezen a napon a felejthetetlen látványról akár több mint ezer télűző, jellegzetes fa álarcot öltő, birkabőrbe bújt felvonuló is gondoskodhat, hiszen rengeteg turista érkezik a kisvárosba. Az egyik legkedveltebb program az esti máglyagyújtás: a főtér közepén egy hatalmas, ház méretű máglyát lobbantanak lángra, hogy a busók és a vendégek körbetáncolják azt, miközben a hangos zenét időnként megtöri a török korabeli ágyúk hangja. Ez a különleges tradíció 2009-óta az UNESCO Emberiség Szellemi Kulturális Örökség reprezentatív listáján is szerepel. Minden, amit a busójárásról tudni érdemes: KLIKK IDE! Nemcsak a mulatozás, hanem a párválasztás időszaka is A farsangi mulatságoknak igen fontos szerepük volt a párválasztásban is. Ilyenkor a lányok bokrétát adtak annak a legénynek, aki a szívükhöz a legközelebb állt, hogy ő a farsangvasárnapi táncesten a kalapjára tűzött virággal jelenhessen meg. Ha a fiú már hosszabb ideje udvarolt a lánynak, akkor azon sem lepődhetett meg, ha táncpartnere ellopta a kalapját, hogy rávarrhassa a bokrétát – ezzel jelképezve elköteleződését.