Ez a szócikk a nagy doxológiáról szól. Hasonló címmel lásd még: kis doxológia. A nagy doxológia a római katolikus mise "Gloria in Excelsis Deo" ("Dicsőség a magasságban Istennek! ") kezdetű – legtöbbször énekelt – imája, amelyet a köznapi szóhasználatban – első szava után – csaknem mindig Dicsőség nek vagy Glóriá nak neveznek. Szövege ritmikus próza, amely egyszerre dicsőíti az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. Az ünnepi szentmise állandó része, a Kyrie eleison után. A Glória (és a Te Deum) azoknak a zsoltároknak az egyedüli maradványai, amelyeket magánemberek írtak (psalmi idiotici), és nem közvetlenül a Bibliából származnak. Nagy doxológia – Wikipédia. Szövegük szépsége a keresztény líra kivirágzását példázza az üldözések időszakában. A Glória az egyik legrégibb keresztény ima. Szövege eredetileg görög nyelvű volt. Egy korábbi változata a 3. századra datálható (de az is lehet, hogy az elsőre). Az ortodox egyházban egy hosszabb, 4. századi eredetű változatát éneklik. Először Teleszphorosz pápa ( 128 – 139) rendelte el, hogy legyen része a liturgiának és karácsonykor énekeljék, Szümmakhosz pápa ( 498 – 514) már minden vasárnapra kötelezőnek rendelte.
Számolta az időt, aztán jöttél a szobámba És suttogtál nekem, és nagyot ugrottunk És oh, olyan jó voltál, és oh, olyan finom És el kell mondanom a világnak, hogy magamévá teszem Magamévá teszem És a torony harangok harangoztak "ding dong" Harangoznak Azt éneklik "Jézus meghalt Valaki bűneiért, de nem az enyémért" G-L-O-R-I-A Gloria G-L-O-R-I-A Gloria G-L-O-R-I-A Gloria.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!