makaróni, fusili) • szárított paradicsom • kockázott bacon • kockázott füstölt sertéscomb • félkemény sajt (pl.
• virsli Győri Anita szarvacska tészta • étolaj • só • vöröshagyma • fokhagyma • kisebb cukkini • rózsa fagyasztott brokkoli • konzerv kukorica Segíts nekünk, hogy fejleszteni tudjuk a találatokat. Visszajelzés küldése
hagyma • vaj • tejföl • leveles tészta (270 g) • tojás • só • bors • szárított petrezselyem Picc kész leveles tészta • Delaktis vagy Feta vagy krémfehér sajt • szezámmag • Trappista sajt vagy bármilyen reszelhető sajt • só • tojássárgája a tetejére (el is hagyható) qpac száraztészta • bacon szalonna • tejszín • só • örölt feketebors • örölt szerecsendió • vágott petrezselyemzöld • vágott metélöhagyma Ani.
Add hozzá a vajat, a tejszínben elkevert lisztet, és sózd a keveréket. Kis lángon sűrítsd be kissé, majd add hozzá a reszelt trappistát. Süsd meg kissé a baconkockákat, azokat is add a tésztához, majd egy kivajazott jénaiban a füstöt sajttal a tetején süsd pirosra.
Ha szeretnéd, hogy ez a fogás egy kicsit egészségesebb legyen, grillezett cukkinit és póréhagymát meg párolt fehérrépát adj hozzá, de akár vajjal puhult sütőtökkockák is nagyon jól állnak neki. Ha pedig egy gyors és egyszerű ételt szeretnél, süss össze minél többféle sajtot a tésztával és a baconkockákkal. Nem feltétlenül lesz ebből a fogásból sem valami nagyon nehéz vacsora: készítsd lassú felszívódású tésztával, vágj belőle langyosan egy kockát, tálald egy nagy adag rukkolával, paradicsommal, locsold meg a salátát balzsamecettel, és máris nyugodtan lehet belőle egy hétköznapi egyszerű vacsora. Kiválóan alkalmas a hűtőben magányosan árválkodó sajtcsücskök újrahasznosítására. Két adag lesz belőle. Egyszerű sajtos tészta kalória. Gargolas Hozzávalók 2 személyre 2 bögre pennetészta 3 deci tejszín 10 deka baconkocka 10 deka lereszelt trappista sajt 7 deka lereszelt füstölt sajt 2 csapott evőkanál liszt 1 evőkanál vaj ízlés szerint só Előkészítési idő: 10 perc Elkészítési idő: 45 perc Elkészítés: Főzd meg a tésztát sós vízben, majd szűrd le, és tedd vissza a lábasba.
A Különösen veszélyes bűnözők kel a Netflix nagyon pofátlan trükköt hajtott végre: három sztár nevével adott el egy rém gyenge parasztvakítást. A módszer működésének hatékonyságát jól mutatják a pontszámai a Rotten Tomatoes-on: míg 159 kritika alapján 36 százalékon áll, addig a nézői értékelések alapján 92 százalékos filmről van szó. + 1: Nincs idő meghalni Némiképp kilóg a sorból, hiszen az új Bond-film az év egyik legsikeresebbje lett, ráadásul jó kritikákat kapott, azonban az MGM stúdiónak a siker mellett az év egyik legnagyobb érvágása lehet. A Nincs idő meghalni rendkívül különleges helyzete remekül szemlélteti a pandémia következményeit a filmiparra. Az új Bond-film ugyanis úgy lehet az év egyik legtöbb bevételt hozó mozija, hogy közben az egyik leginkább veszteséges is. Világszerte eddig 771 milliót gyűjtött, amellyel valóban a legtöbb pénzt hozta az idén, ám a stúdiónál egyelőre csak azért nem fürdenek még dollárral töltött medencében, mert ők ismerik a számlát is: a Nincs idő meghalni készítési költsége 250 millió dollárra rúg, ehhez jön még a legalább 100 milliós marketingköltség, illetve az, hogy havonta több millióba került a stúdiónak a premier halasztása a pandémia miatt.
Hosszú, helyenként nagyon élvezetes, helyenként megható, ám néhol bosszantó búcsú ez, így utólag azonban azt kell mondjam, hogy talán mégsem Fukunaga volt a legjobb választás a Craig éra lezáráshoz. Nem szeretnék spoilerezni. Ezzel ugyanis mindenki élményét elrontanám, de azokét főképp, akik szerették ezt a másfél évtizedes kalandot, mert (dobpergés), végül azért tényleg méltó a búcsú. Azonban vannak fájó pontjai a filmnek, amik mellett nem lehet elmenni szó nélkül. A legfőbb ilyen, az a túlzásba vitt főhajtás az eddig Craig-Bond mozik előtt. Olyan sok a visszakacsintás (karakterileg is), hogy végül a Bond-filmek egyik legfontosabb alappiére látja ennek kárát: nem kapunk egy igazi, jó, tenyérbemászó főgonoszt. A majd három órás lezárásban. Ez szerintem megbocsáthatatlan bűn. S ugyanígy a szentimentális búcsúzkodás számlájára kell írnom azt is, hogy a Nincs idő meghalni legnagyobb részéből hiányzik a Bondos lazaság. Nehéz ezt spoilerek nélkül körbeírni, de menet közben tudni fogjátok mire gondolok.
Mert hát értem én, hogy tényleg lezárul egy korszak. De nem vagyok benne biztos, hogy a játékidő nagy részére ennek rá kellett nyomnia a bélyegét. Igen, jóval több látványos akció elfért volna. Bőven több. Igen, vártam, hogy libabőrözzek Hans Zimmer zenéjétől. De ezek nem történnek meg, mert a főcímtől kezdve szép komótosan ballagunk a vég felé – ezzel pedig bőven ráértünk volna akár az utolsó fél órában is. Mindazontáltal azonban elégedett vagyok. Igen, nem teljesen ilyen filmet vártam. Talán hosszabb is lett, mint kellett volna, de egy dolog elvitathatatlan: hogy méltóképp búcsúztatták el minden idők egyik, ha nem legkiválóbb Bondját, Daniel Craiget.
Ugyanígy félrement az Ana de Armas által játszott kubai ügynöknő esete is, valahogy az ő, rövid ideig felbukkanó vonala sem illik ebbe az egészbe. Bár lehet, hogy a naív, szexi de túlontúl is kemény hölgy sokak szívét elnyeri még így is, de azért itt elvileg mégiscsak drámai dolgok vannak kibontakozóban… Szerencsére azért Cary Joji Fukunaga nem csinált bohócot hősünkből, dráma jut épp elég a sztoriba, és van benne olyan is, ahol az ember már gyakorlatilag a könnyeivel küszködik – vagy Craig küszködik vele? Még szép, hogy mindkettő hiszen ez itt egy szép búcsú ideje. Hogy pontosan miként, arra csak egy jó mozizás adhat választ mindenkinek. De egy biztos, nagyon fog hiányozni Daniel Craig és egyelőre hallani sem akarunk az utódjáról. Majd ha már begyógyultak a sebek, készen állunk a következő bevetésre Idris Elbával, Henry Cavillal, vagy ki tudja kivel azok közül, akiket eddig bedobtak egy lehetséges folytatásra. Ez még odébb van, a taps és az ováció viszont most Daniel Craignek szól.