Mindenért! És ami jó jön a legjobb... bízom égikében! Most mi leszünk soron és csupa jót hoz Hálás leszek érte! Gyógyulást Szabadulást Áttörést Áldást és a rossz elkerül minket🤞🙏🍀 Mindenért. De most egyértelműen azért vagyok a leghálásabb, hogy mind a 12 beteg volt kollégám (COVID) jobban van, senki nem került kórházba. Teljes gyógyulást kívánok mindenkinek. Végre sikerült valami amit szerettem volna!!! Juhuuu Férjemnek sikerült az új munkahely!! :))) <3 Nagyon köszönjük!!! Azért hogy egészségesek vagyunk:) A családomért, mint mindig Hogy élnek a szuleim❤️ Nem úszott el tegnap a pincénk. Betond blogja: Hálás vagyok mindenért. Az apai nagyszüleim döntéséért, hogy Pestlőrinc legmagasabb pontján vettek telkeket. Errefelé a legnagyobb esőben sem áznak be a pincék. További ajánlott fórumok: Pánikbeteg vagyok! Hálás vagyok mert... Hálás vagyok a férjemért. Szerintetek rossz anya vagyok amiért néha-néha lapasszolom a gyereket 1-1 órára? Miért vagyok elkenődve mióta átvettem a diplomámat, amiért 5 évet dolgoztam? Hálás vagyok a szüleim válásáért
Talán nem csak én vagyok úgy vele, hogy imáimban csupán kérek, és nem adok hálát azért, amit az Úrtól kaptam. Pedig életem minden mozzanatáért hálás lehetek. Tavaly egyházközségemmel együtt én is elzarándokoltam Máriapócsra, hogy feltöltődjek lelkileg. Ott vásároltam egy imafüzetet, melynek tartalma hívta fel a figyelmemet a köszönet kifejezésére. De miért lehetünk hálásak? Hálás lehetek a fűtésszámláért, mert az azt jelenti, hogy meleg van a lakásomban. Hálás lehetek, hogy valaki falsul énekel a templomban, mert ez azt jelenti, hogy hallok. Hálás lehetek az óra csengéséért hajnalban, mert ez azt jelenti, hogy élek, és van értelme az életemnek, van munkám vagy járhatok iskolába. Ezen gondolatok után ébredtem rá, hogy azért is köszönettel tartozom, ami frusztrál, amit úgy élek meg, mint Isten csapását. Rádöbbentem, hogy életem minden pillanatát meg kell köszönnöm az én Teremtőmnek. A testnevelés órák miatt is hálásnak kell lennem, mivel ez azt jelenti, hogy mozgok és egészséges vagyok.
Tőlünk, németektől mindent elvittek az udvarból, lovakat, teheneket, disznókat, kocsit, mezőgazdasági szerszámokat és gépeket, az egész élelmiszerkészletet. Még egy nagy halom téglát is, amiből apám új istállót akart volna építeni. – Az egykori iskolájáról milyen emlékei vannak? – Nagy szerencsém volt, hogy anyanyelvemen tudtam elvégezni a hét osztályt. Annak idején hét év volt az elemi iskola. Az enyém volt az utolsó évfolyam, amelyik még otthon, a faluban kijárhatta mind a hét évet. A papunk, a németszentpéteri születésű Augustin Lehnert nagyon kedves ember volt. Szívesen jártunk hozzá hittanórára, vasárnap meg ünnepnapokon ministrálni, még ha ezt nem is nézték jó szemmel az iskolában. A tanítók egy része azonban még a régi iskolából került ki, és szemet hunytak efölött. Mind a két szemüket! Ünnepnapokon a szünetben elszöktem az iskolából a templomba ministrálni, és a következő szünetben "visszaszöktem". A tanárok ezt hallgatólagosan tudomásul vették. Annak idején naponta volt kora reggel szentmise, és mielőtt az iskolába indultam, ministráltam a templomban.