Pierrot (a reménytelen szerelmes), Harlequin (a buta, de leleményes és vidám parasztfiú) és Columbine (a lány) a Comedia dell' Arte állandó figurái voltak. A középkori színház más szereplőivel együtt (pl. Pulcinella) – fixálódott karakterük, komikus maszkjuk, pantomimszerű előadásmódjuk – lassan átkerültek a színházból a cirkusz világába és ott bohócként folytatták színpadi létüket. Cirkuszi bohócok [ szerkesztés] A cirkuszi bohóc Angliában a lovardákban (derbiken) született, ahol a vezetők úgy gondolták, hogy a szünetekben szórakoztatni kellene a közönséget. Így a parasztok, akiknek nem volt lehetőségük lóra ülni, előadhattak könnyed, szórakoztató számokat. Később, a 18. század folyamán lettek népszerűek a különböző akrobatikus számok. Hajdu Sándor:Éjszaka a hegyek között – Wikikönyvek. Amikor az egyik szereplő rájött a módjára, hogyan lehetne anélkül nevettetni, hogy színészekre lenne szükség, megszületett az első kifestett bohóc, egy igazi harlekin. A kosztümök, sminkek, kiegészítők is fejlődtek az idők során és a bohócok egyre színesebbre festették arcukat.
Igy például Triboulet és utóda Brusquet I. Ferenc francia király udvarában, azután ugyanazon időben Bölcs Frigyes szász választó fejedelem udvarában Klaus Narr, kinek bohóságai több kötetben meg is jelentek. Egyes főúri házaknál még a múlt, sőt a jelen században is tartottak bohócokat. Igy például Szigligeti Ede A dráma és válfajai c. munkájában (Budapest 1877, 447. old. ) elmondja, hogy gyermekkorában még látta a nagyváradi prépost grófnak udvari bohócát. Az a bohóc videa. A hagyomány sokat mesél Mátyás király, Apafi Mihály és Stibor vajda Beckó nevü udvari bohócáról. Ha a róluk keringő mondák nem is volnának hitelesek, eléggé bizonyítják kihatásukat koruk szellemi életére, mely megörökíti emléküket. " A bohóc, mint a művész önarcképe [ szerkesztés] A modern időkben a bohóc gyakran a művész önarcképeként jelenik meg. [4] Watteau Pierrotja az egyike az ilyen műalkotásoknak. De az is lehet, hogy már Shakespeare tragédiáiban a humoros közjátékok is, és kiváltképp a Lear király bolondja is művész-önarckép.
Híres cirkuszi bohócok: Joseph Grimaldi (wd) – angol Oleg Popov – orosz Grock – svájci Charlie Rivel – katalán Zoli - magyar Eötvös Gábor - magyar Színházi bohócok [ szerkesztés] A modern színházi bohócok a 19. század elején jelentek meg. Angliában bizonyos színészek ötvözni akarták Shakespeare -t és a cirkuszt. Ez nem sikerült, a közönség akrobatikát akart és nem szöveget. Mégis néhány ilyen bohócnak sikerült hírnévre szert tennie. A 20. Az a bohoc. században olyan komédiások tűntek fel, mint Raymond Devos és Coluche, akik darabjaikban megőrizték gesztusaikat és lelkiállapotukat, ezzel egy sajátos bohócattitűdöt teremtve. A tarot bolondja [ szerkesztés] Egy férfi, hátán batyuval, kezében bottal lép, egy kutya éppen ráugrik, és nadrágját tépi. E lapnak nincs száma. Nem tudni, hogy 0 vagy pedig 22. Egyesek úgy értelmezik, hogy mint egyes kártyajátékban a páratlan, a Fekete Péter, a komikus figura, ő az, aki a közösségen kívül él. A bolond kártyája jelenti a kezdetet és a véget: Istentől való elszakadás és Istenbe való visszatérés.
Ilyenkor a nagyi is unokázhat – tette hozzá a teniszcsillag, aki imádja a Balatont, ahogy a kislánya is. F. R. Noszály Sándor Los Angeles
Persze akinek sok gyereke van, az sem biztos, hogy boldog, az is jócskán lehet elégedetlen... A korodból itélve fiatal 10 év múlva beszélnénk, lehet, hogy törölnéd a mostani is vitatkozni szeretnék, de még meggyőzni sem! :-) Ezzel mit akarsz kérdezni? A babérjaira törtél? :-))) Szerintem teljesen másról beszélünk(beszélek, nem nyilatkozhatok más nevében:D), vagyis ugyanarról, csak másként közelítjük meg a dolgot. Nagyon sok ember betanúlt sémák szerint éli az életét, mert úgy érzik ez a kötelességük, és el is mondják mennyire boldogok és elégedettek, de szerintem nagyon sok embernél ez nem igaz. Bejött az élet játéka. Igen, vannak olyan emberek, akik élnek halnak a családjukésr, a gyerekeikért és ez volt minden álmuk, hogy nevelhesék őket, szeretthessék őket! Az ilyen szülőkön nagyon látszik ez, szinte gyerekekké válnak a sajátjaikkal, együtt sírnak, nevetnek, játszanak és énekelnek, csúszkálnak a sárban, vagy az őszi avarban és az életük evvel teljes. De sokan valahogy "hamisak". Sokan nem merik bevállalni, hogy nekem másra is szükségem lenne, nekem más is kell a boldogsághoz, vagy az önmaga beteljesedéséhez, így inkább szidják a szomszéd asszonyt, panaszkodnak a kilóikra, vagy épp a férjükre, de nem mernek szembenézni az igazi érzéseikkel, amik valódiak lennének, nem "kötelességszerű", mindenki által elfogadott és jól megtanúlt érzések.