Oktatás a dualizmus kori Magyarországon - Gyorstalpaló - YouTube
Mivel Nyugat-Európában ez többé-kevésbé a polgári átalakulással együtt zajlott, ezért ez inkább kiegészítette azt, nem pedig felülírta. Az elsődleges önmeghatározó az államhoz tartozás volt, nem pedig az etnikai hovatartozás, noha esetenként a szerepe kihangsúlyozódott. A nemzet kiterjesztése és a nemzeti ébredés Magyarországon Közép-Európába ezek az eszmék nem sokkal a nyugati megjelenésük után eljutottak, de még hosszú ideig - a maroknyi értelmiséget leszámítva - nem hozták lázba a társadalmat. Ennek fő oka a hazai társadalom féloldalasságában keresendő: a török elleni háborúk során jelentős népességvesztést elszenvedett országnak nem volt nagyobb lélekszámú városi lakossága - amely a fenti eszmék legfőbb képviselője lehetett volna, és ráadásul (nagyon rosszul fogalmazva) az ország "idegen uralom" alatt volt, legalábbis az akkori nemzet ezt így érezte. Oktatás a dualizmus kori Magyarországon - Gyorstalpaló - YouTube. A fontosabb politikai törekvések így alapvetően mások voltak, mint nyugaton. A nemzeti eszme az értelmiség körében már korán megjelent, a nyelvújító mozgalom is ennek a részének tekinthető.
Ha valaki a Magyar Királyság területén szerzett, vagy kapott birtokot, akkor tagja lett a magyar nemzetnek. Ha viszont egy magyar nemes más ország területén szerzett birtokot, akkor ő annak a nemzetnek a tagjává vált (például, ha a Horvát Királyság területén szerzett birtokot). Ez nagyjából egy etnikumfüggetlen dolog volt. A Magyar Királyság történelme folyamán a legkülönbözőbb etnikumú családok váltak magyar nemessé és tagjává a magyar nemzetnek, gyakorlatilag minden a királyság területén élő kisebbségből is, de akár távolabbi országból származók is. Mindemellett a lakosságnak az a döntő többsége, aki az említett kiváltságos csoportokba nem tartozott, nyilvánvalóan nem volt tagja a nemzetnek, így a magyar etnikumúak döntő többsége sem. Kérdések és válaszok a dualizmus kori Magyarország - Vatera.hu. A felvilágosodás előtti nemzet tehát egy etnikumtól független fogalom, és két dolgot jelöl: egyrészt azt, hogy a tagjainak kiváltságai vannak, másrészt azt, hogy melyik ország, illetve pontosabban melyik uralkodó alattvalója. A felvilágosodással ugyanakkor ennek a leszűkítő értelmezésnek a megváltoztatása merült fel.
A Habsburgok központosító törekvései, és leginkább II. Józsefnek a német nyelvet hivatalossá tevő rendelete miatt a magyar nemzeti ébredés rendre a bécsi központi hatalommal szemben határozta meg magát. Ugyanakkor vele nagyjából egy időben a nemzetiségek körében is megjelentek ezek az eszmék, akik viszont nem csak Béccsel, hanem a magyarokkal szemben is igyekeztek magukat meghatározni, az ő szemszögükből nézve ugyanis nem csak a központi hatalom uralma zavarta őket, hanem a magyar nemzeté (=azaz a kiváltságos nemességé) is, és velük szemben is egyenjogúsítani akarták magukat. Végül is polgárság híján a felvilágosodás eszméinek képviselői a nemesség köréből kerültek ki - ez azonban eléggé féloldalas eredményeket szült. A főbb politikai törekvések elsősorban a központi hatalomtól való függés mérséklésére, és a nemzet uralmának megerősítésére irányultak (de a 18. század végén, a 19. század elején a nemzetfogalmat többnyire az eredeti értelemben használták). 10 tény a dualizmus kori Magyarországról » Múlt-kor történelmi magazin » Hírek. A nemzetiségek teoretikusai viszont általában az egyházak körül csoportosultak, merthogy akkor az egyházak biztosították a közoktatást igen jelentős részben.
A jogkiterjesztésnek a fő követelője Nyugat-Európában a polgárság volt. Ők a parasztságnál lényegesen jobb körülmények között éltek, és alapvetően ők voltak a gazdasági fejlődés előmozdítói, de lehetőségeiket, illetve érdekérvényesítő képességeiket komolyan behatárolta a fent leírt helyzet. A nyugat-európai polgári átalakulás ugyanakkor legfőképpen e mentén a fogalom mentén változott, az etnikai hovatartozás másodlagos volt: az ottani országok is etnikailag sokszínűek voltak (bár e tekintetben a Magyar Királyság azért eléggé extrém eset volt), de az ott élő etnikumok ugyanúgy az adott nemzet tagjának tartották magukat, vagy az átalakulás előtt ez volt a törekvésük. A nemzeti ébredés Az etnikai hovatartozás felértékelődése azokban az országokban, ahol a polgári átalakulás a 18. század folyamán megindult, leginkább csak kiegészítette ezt a folyamatot. Dualizmus kori magyarország esszé. Mivel a társadalmi pozíció szerepe az önmeghatározásban háttérbe szorult, a vallás szerepe is lényegesen lecsökkent, kellett egy olyan közösségszervező erő, amely a fenti két tényezőt kiválthatta, és ez lett az etnikai hovatartozás.