De ez még nem minden! A Vadász egy pálcikát dugott a kutyák mellé, a pálcikára fehér rongyot kötött, s ezt a rongydarabkát most vidáman lengeti a déli szellő. — Kár! — mondja röviden az egyik szürke varju, mert a dögök körül egész kaszinó van. Szarkák és varjak iilik körül a pompás lakomát, a kömyez 6 magas bokrokon, sóvárogva és fel-fel kiáltva, de meglibben az ember jele, az az átkozott fehér izé, és azt mondja: nem szabad. — Hát-hááát, ez gyalázat! — sivalkodik egy Mátyás is. Csapjatok le rá, csapjatok le rá, rááááá! Noha egyik sem mer közeledni, mégsem repülnek el, mert hátha eltűnik az a félelmetes holmi, s akkor szabad lesz a Vásár... Miklós számitott erre a jeles gyülekezetre, és azért hagyta ott a madárijesztő rongyot, mert a varjak egy-két nap alatt szétszedték volna a dögöket, amelyekre pedig az éjszakai lesnél lesz szükség. Fekete istván lutra. Egyik szarka cserregve repül át a kis tisztáson, aztán megáll a kutyák felett szitálva, mint a vércse, de leszállni nem mer. — Csecseterr — ivel odébb —, nincs semmi veszedelem — Rá—rá — biztatja a klubtagokat a Mátyás, de ő sem mozdul a bokrok legsűrűjéből, igaz, nem mozdulnak a többiek sem.
A menyét egy süldő nyúl tarkójára akaszkodott, amint az átballagott az úton. Fekete istvan lutra - árak, akciók, vásárlás olcsón - TeszVesz.hu. Amikor Csirik megrohanta, a nyúl jajgatott, közben nagy port vert fel rugdalódzásával, s Hu kíváncsian odarepült megnézni, hogy mi az a nagy zenebona. A bagoly egyetlen libbenéssel a küzdők fölé került, s a menyétet – bár nehezen ment, mert Csirik ragaszkodott a nyúlhoz – legombolta a rémült tapsifülesről. A nyúl vakon elrohant, Csirik pedig – először és utoljára életében – szokatlan légi útra kelt, bár ezt nem szívesen tette. "
Csak a kis cinkék forgolódnak vidáman a bokrok között, bábok és alvó férgek után kutatva, amikor egy sármánycsapat suhog el a tisztás felett, nyomukban Ner'r, a karvaly. A sármányok egy pillanat alatt tűnnek el a bokrok sűrűjében. A karvaly elkésett, de a száguldás iramával csavarodik egyet a térségben, s ez már sok a szürkéknek. — Kár-rarara — csapnak le a karvalyra, és hajszolják a kurta számyú gyilkost, a kis énekesmadarak legnagyobb ellenségét. Fekete István: Lutra (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1963) - antikvarium.hu. A karvaly megpróbál a f üzfabokrok között eltűnni, de a varjak nem hagyják, hát felvágódik a magasba, és mind feljebb körözve elszáll a napsugaras magasságban. A karvaly kicsi volt, tehát him, mert karvalyoknál — de más ragadozó madaraknál is — a nőstény néha majdnem kétszer akkora, mint a férj, és kétszer olyan veszedelmes is. A kis him nem is próbálkozik nagyobb madarakkal, de a nőstény levágja a galambot, foglyot, szajkót, rigót, gerlét, harkályt, és mindketten állandó pusztitói a leghasznosabb kerti madaraknak: a cinkéknek, légykapóknak és a többieknek.
– Kakat… kerre, jár itt valaki? – és vaksin nézett a sötétségbe, ahonnét Karak csúszott feléje, figyelmen kívül hagyva a termetes kakas kérdését. Karak talán úgy érezte, hogy ez az idő nem alkalmas a társalgásra, és hogy a további kérdéseknek elejét vegye: elkapta a gyanakvó szárnyas nyakát, aki kettőt-hármat csapott még szárnyával, de aztán nem szólt többet. A kakas nem volt többet kíváncsi, nem gyanakodott, hanem utazott Karak nádi rejtekhelye felé. " Végig aggódtam is, hogy Karaknak ne legyen semmi baja. Szerencsére őt végig elkerülte a baj, helyette más vörös rokonokat kapott le a vadász puskája. Így végig élvezhetjük incselkedését a tapasztalatlan, fiatal cinkével vagy szóváltását a bagollyal (és személy szerint én meglepődtem, hogy a macska mennyi erdei állatnak finom csemegét jelent):-D "– Cirr-cirr-cincsere… – álmélkodott egy kis cinke, aki csak az idén született, és rókát még nem látott – cirrcirr… ki ez a csúnya nagy… izé? Fekete istván lutra film. Karak megnyalta szája szélét. – Nem hallom, madárka, majd közelebb megyek…" "-Nyaunak vége – csattintott csőrével a bagoly –, ez bizonyos, mert a Mátyást is hallottam lármázni, meg Rá is károgta, hogy Karak viszi Nyaut, azonban – vakarta meg csőre tövét Hu – Nyau gyors volt és ügyes, amint látom.
Az elfalazott üst motívuma, a Gregorics testvérek licitálása a Libanonért, a "roppant" Gregorics-pör – adomai levegővel árasztja el a regényt. Akadálya a realizmusnak a különcök és adomák ilyen kezelése. A két pólus egymástól elszigetelt, önálló rajza – csupán előjáték. A voltaképpeni történet akkor kezdődik, amikor az örökségét nyomozó Wibra György elindul Glogova felé. Nem csupán pénzsóvárgásról vagy jogérvényesítésről van szó, hanem egy futólag jelzett, mélyebb konfliktusról. Az eltűnt vagyon tudata valóságos szerencsétlenség volt az ifjú számára, s gyakran már azt óhajtotta, hogy bárcsak sohase hallott volna felőle. Hasadás törte szét a rangra, tekintélyre emelkedett ügyvéd lelki egyensúlyát. Két egyéniség viaskodott benne; egyik a törvénytelen gyermek, aki megérezte a munka tartalmas lázát és a siker felemelő élményét. A másik "én" a százezrekre függesztette szemét, a pénzzel együttjáró csodákra, s e tantaluszi kín olcsó kis robotnak láttatta vele egész élete erőfeszítéseit. Deagostini legendás autók. Ahhoz a ponthoz érkezett, ahol a fantom kezdi megfojtani a realitást.
Kukorica Jancsi hihetetlen kalandokkal teli utazásán rablókkal, óriásokkal csatázik, megmenti a francia király lányát s végül visszakapja a legnagyobb ajándékot, amire csak vágyik, szeretett Iluskáját. Szabó Magda: Abigél Szabó Magda Abigél című műve egy elkényeztetett kisgimnazista lány felnőtté válását ábrázolja. Gina megszokott, nyugalmas életébe egyszercsak beleszól a II. világháború, és szerető otthonától elszakadva kell helytállnia és hirtelen felnőnie egy egészen más környezetben. A nehézségeken azonban átsegíti őt társai összetartó szeretete. Tamási Áron: Ábel a rengetegben Tamási Áron Ábel a rengetegben című regénye egy trilógia első része. A mű egy szegény kamaszfiú hirtelen felnőtté válásáról szól. Ábel magára hagyatva kerül erdőpásztornak a Hargitára. Komoly fegyelemmel és bátorsággal viseli sorsát, és a rablókkal is megküzd. A diadalmas csata után megfogadja, hogy egész életében a szegények és nyomorultak védelmezője lesz.
Ezután még elutazott Máramarosszigetre, ahonnan azonban már nagybetegen tért vissza, s néhány nap múlva, május 28-án meghalt. Temetésére május 31-én délután került sor. Utolsó munkája, A fekete város könyv alakban való 1911-es megjelenését már nem érhette meg. Tagja volt a Petőfi Társaságnak, a Kisfaludy Társaságnak, a Belvárosi Takarékpénztár Részvénytársaság Igazgatóságának, a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság Igazgatóságának, valamint 1889 tavaszától a Magyar Tudományos Akadémia levelező, és tiszteletbeli tagja volt.