Mondta neki: - Látod-e ezt az ezüsterdőt, te juhász? Neked adom, ha azt mondod, hogy adj' istenegészségére. Tetszett a juhásznak az erdő, de most is azt mondta: - Addig nem, felséges királyom, míg a leányát nekem nem tán az erdőből kihajtatott a király, s messziről ragyogott feléjük az aranyvár. - Látod-e azt az aranyvárat, juhász? Neked adom, ha azt mondod, adj' isten egészségére. - Nem mondom, felséges királyom, míg nekem nem adja a leányát. Mentek tovább, s értek a gyémánttóhoz. - No, te juhász, - mondta a király -, neked adom az ezüsterdőt, az arany várat s agyémánttavat, csak egyszer mondjad, adj' isten egészségére. - Nem mondom én, felséges királyom, míg a leányát nekem nem adja. - Hát jól van, te betyár, neked adom a leányomat, de aztán mondjad is, hogy adj' istenegészségére! Na, hazamennek, s a király mindjárt kihirdetteti az egész országban, hogyférjhez adja a leányát a csillagszemű juhászhoz, jöjjön, aki jöhet a vendégségbe, lesz étel-italelegendő, különösen, ha hoznak magukkal.
Magyar népmesék: A csillagszemű juhász - YouTube
Ott a király azt mondta: – Látod ezt a gyémánttavat? Neked adom az ezüsterdőt, aranyvárat, gyémánttavat, csak mondd azt nekem: adj' isten egészségére! De a juhász itt is csak azt mondta: – Nem, nem, nem mondom addig, amíg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül! Látta már a király, hogy semmiképpen nem boldogul vele, nagyot sóhajtott, s azt mondta: – Isten neki, hozzád adom a lányomat, de akkor aztán mondd nekem igazán, hogy adj' isten egészségére! – Mondom én, persze hogy mondom, miért ne mondanám! A király ennek nagyon megörült, s kihirdette, hogy örüljön az egész ország népe, mert a leánya férjhez megy. De legjobban örült a szépséges szép királykisasszony, aki annyi királyfit kikosarazott, s aki a csillagszemű juhászt igazán megszerette. Tartottak aztán olyan lakodalmat, hogy az egész országban mindenki evett, ivott, táncolt. De a király házánál volt a legnagyobb vigasság, a legjobb banda ott húzta, a legjobb ételeket ott főzték. Hát amint a vőfély felhozza a tormás disznófejet, s a király maga elé vette a tálat, hogy mindenkinek a részét kiossza, egyszerre csak nagyot tüsszentett az erős tormától.
Aztán kézbe vehették a szerszámokat, amiket a puszta népe használt. Juhász Imre jóvoltából minden kérdésükre választ kaptak. A legviccesebb pillanatokat azok voltak, amikor előkerült egy óriási csikós gatya és mind a húsz gyerek egyszerre belefért jobbról és balról a két gatyaszárba. Így hát "gatyába is rázták" a mieinket a csikós és a gulyás, biztos, ami biztos. Mostantól egész évben jók leszünk! –ígérték a Meseműhelyesek. Marcit, a három fiú közül a legbátrabbat, beöltöztették kis juhásznak (az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szóban forgó ruhadarab igazából egy gyermek csikós gúnya volt, de ez a tény az élmény értékéből mit sem vont le), s hát mintha ráöntötték volna, úgy állt az öltözet rajta. Került királylány is mellé, bár abban már egy kiszámolót hívtam segítségül, mert annyi kisleány jelentkezett. Megültük a lakodalmat, táncba hívtuk a vendégeket is. Mikor pedig tőlük elbúcsúztunk, készülhettek fonalból a pulik. Fickó, Bodri és Maszat, no és a társaik. Elénekeltük az összes mesében elhangzó dalt a kiskutyák készítése közben: A juhásznak jól van dolga..., Papp Vendelnek nincsen orra... A szülők csupa kipirult arcú, egymás szavába vágó gyermeket vittek aznap haza.
Felkészülési mérkőzés HÉ KE SZE CSÜT PÉ SZO VAS {{tDate()}} {{ match.
Évad Szervező Liga Forduló Tovább
Feliratkozom a hírlevélre