(4 idézet) Kossuth Kiadó Móricz Zsigmond "fáradt", "lassú" éveinek termékeként tartja számon az irodalomtörténet a Rab oroszlánt. Valóban nem tartozik a legkiemelkedőbb, legérettebb remekek közé, de kétségkívül jó regény, amely iránt az is fokozhatja az érdeklődést, hogy talán e művében vallott legmélyebben, legőszintébben első feleségével való konfliktusairól, a Janka-házasság belső pokláról, amely végül is az asszony öngyilkosságába torkollott. A regény persze objektiváltan, idegen szereplőkbe vetítve adja üzenetét, az önéletrajzi, vallomásos jelleg azonban félreismerhetelen. A főhős, Vágrándy tanácsos vidéki dzsentriszármazék, aki csendeskén, a rangot tartva, mégis szűkösködő anyagi körülmények közt él feleségével a fővárosban. Gyerekük nincs, életüket a férfi hivatalba járása és az otthoni mindennapok töltik ki; úgy tűnik fel, így lesz ez már kései öregségükig. Tovább... Móricz Zsigmond "fáradt", "lassú" éveinek termékeként tartja számon az irodalomtörténet a Rab oroszlánt. A tanácsos hivatali szobájába azonban a miniszter ideiglenesen beköltöztet egy ifjú hölgyet, akinek valamiféle felmérést kellene elkészítenie - persze a tanácsos úr segítségével.
Mintha filmet néznék, nem, ez nem jó hasonlat, mert ez valóságosabb a filmnél, mintha én is ott lennék… de ez se jó hasonlat, mert ez olyan, amikor az ember jó könyvet olvas, és látja, hallja, érzékeli a dolgokat. Itt van ez a Rab oroszlán. Ennek van egy felesége. Aki a második részben olyan idegesítő hisztérikává válik, hogy az Mrs. Bennettnek is becsületére válnék. (Jane Austen: B&B, olvassátok el, ha még nem…) Az embernek kedve lenne felpofozni. Még nekem is, aki soha nem adott egy pofont senkinek, férfinak se, nemhogy nőnek. (Magamnak igen, de részegen az ember nem önmaga. Vagy éppen akkor önmaga? Mindegy. ) Ilyen idézeteket lehet ehhez csatolni: "Én nem egy életet éltem át, hanem mindig azt éreztem, hogy ezer és ezer formájú az élet. " Ez az írótól. Ez meg Gelléri Andor Endrétől: "Őnála szavakkal együtt születik az élet. " Szerb Antal: "Így csak a természet alkot. " Vagy Illyés: "…nincs egyetlen novella- vagy regénybekezdése, amely első olvasásra meg ne elevenedne előttünk. " Ezek után én még mit mondhatnék?
A sivatagi léghőmérséklet 47 °C-ig emelkedhet. Mint minden sivatagban, itt is jelentősen csökken a hőmérséklet éjszakánként, nem ritka a talaj menti fagy. A vadon élő állatok túlélési esélyét a klíma befolyásolja, csak az esős időszakban található bőséges élelem. Vegetáció [ szerkesztés] A Kalahári-sivatag növényvilága északon magas szavanna-erdőkben folytatódik, a száraz déli részen bozótosokban és füves pusztában (sztyepp). Az északi területen nagy baobab-, eper- és fügefák, valamint afrikai ébenfák nőnek; a talajt nagyobb-részt fű borítja. Ahogy a szárazabb részek felé haladunk, a fák megritkulnak és kevésbé magasra nőnek. A fű már nem mindenütt takarja a földet, csak csomókban nő. A sivatag azonban legnagyobbrészt bokrokkal benőtt. A sivatag legforróbb vidékein csak a mély, gumós gyökérzetű vagy vastagtörzsű növények maradnak meg. Az egész sivatagban elszórtan található pálmák azokra a helyekre utalnak, ahol növényevő állatok a magokat ürülékükkel "megtrágyázták". Az esős évszak átmenetileg gazdag virágdíszbe öltözteti a tájat.
Így igaz, Móricznak nincs szüksége posztmodern szemfényvesztésre, hogy hatásos legyen. Minden mondatának van eleje, és vége, a mondatok nem fejezet-hosszúságúak, nagybetűvel kezdődnek, ponttal (vagy hárommal sokszor), kérdőjellel vagy felkiáltóval végződnek. Egész rendes szöveg ez. Magyarul van. Értjük. Nincs elvonva az értelem, nem kell keresgélnünk, hogy ezzel meg azzal vajon mi a csudát akar mondani Móricz. Leírja. Őszinte magyar ember módjára. Aztán valahogy mégis, mégis csoda az egész: él, szinte lélegzik a papír (! ), ott hagyja rajtunk (bennünk) a keze nyomát, lüktet (képzelj egy lüktető könyvet! félelmetes, mi? )… érthetetlen. Hogy lehet néhány egyszerű mondattal ezt elérni? Hogy lehet ilyen félelmetes erejű prózát írni, ami ledönti az embert a lábáról, mint a hurrikán, ennél már csak a gázszámla lehet sokkolóbb… Bámul az ember, persze csak miután befejezte az olvasást, mert addig nem ereszti ez a világ, a betűk, szavak által megteremtett világ, és együtt él a könyvvel, a szereplőkkel… A regényről még: tényleg ilyen lenne a házasság?