A ragadozókban leggazdagabb területek, mint az Andok, a Himalája vagy épp az indo-maláj régió a legfontosabbak a fajgazdagság megőrzése szempontjából. A legtöbb ragadozómadárra ma az ember természetátalakító tevékenysége miatt százszor akkora nyomás nehezedik, mint bármikor az elmúlt 2 millió évben. Míg az emlősállatok veszélyeztetettsége egyenes arányú összefüggésben áll az adott ország egy főre jutó nemzeti jövedelmével, addig a ragadozómadarak esetében az összefüggés a népsűrűséggel áll fenn, vagyis minél nagyobb a népsűrűség, annál inkább veszélyben vannak e madarak. Fehérfejű szirti sas http. Épp ezért rendkívül nehéz feladat a védelmük, vagy épp a populációjuk csökkenésének megállítása.
Világszerte csökken a ragadozó madarak száma - figyelmeztetnek a kutatók az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) megjelent tanulmányukban. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) és a BirdLife International nevű szervezet adatainak legfrissebb elemzése szerint a világszerte élő 557 ragadozómadárfaj 30 százaléka mérsékelten fenyegetett, sebezhető, veszélyeztetett vagy súlyosan veszélyeztetett. Utóbbiak közé 18 faj tartozik, köztük a majomevő sas és a csuklyás keselyű is. Fehérfejű szirti sas australia. Gerardo Ceballos, a Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője szerint egyes fajok bizonyos területekről pusztulhatnak ki teljesen, ami azt jelenti, hogy többé nem töltik be csúcsragadozói szerepüket az adott ökoszisztémákban. "A szirti sas Mexikó nemzeti madara, mára azonban alig maradt belőle néhány egyed az országban" - jegyezte meg a szakember, hozzátéve, hogy egy 2016-os számláláskor mindössze 100-ra becsülték a mexikói költőpárok számát. A szirti sasnak manapság nagyon leszűkült az élőhelye Forrás: Stuart Finlayson A hárpiák egykor széles körben elterjedtek voltak Dél-Mexikóban, valamint Közép- és Dél-Amerikában, ám a fakitermelés miatt mára drasztikusan csökkent az elterjedési területük.
A madarak elhullottak, miután a szerrel kezelt haszonállatok tetemeiből táplálkoztak. A szakemberek szerint a térségben egyes fajok populációi 95 százalékkal csökkentek az elmúlt évtizedekben.
Világszerte csökken a ragadozó madarak száma - figyelmeztetnek a kutatók az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) megjelent tanulmányukban. -illusztráció- (Fotó: Pixabay) A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) és a BirdLife International nevű szervezet adatainak legfrissebb elemzése szerint a világszerte élő 557 ragadozómadárfaj 30 százaléka mérsékelten fenyegetett, sebezhető, veszélyeztetett vagy súlyosan veszélyeztetett. Utóbbiak közé 18 faj tartozik, köztük a majomevő sas és a csuklyás keselyű is. Világszerte csökken a ragadozómadarak száma | National Geographic. Gerardo Ceballos, a Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője szerint egyes fajok bizonyos területekről pusztulhatnak ki teljesen, ami azt jelenti, hogy többé nem töltik be csúcsragadozói szerepüket az adott ökoszisztémákban. "A szirti sas Mexikó nemzeti madara, mára azonban alig maradt belőle néhány egyed az országban" - jegyezte meg a szakember, hozzátéve, hogy egy 2016-os számláláskor mindössze 100-ra becsülték a mexikói költőpárok számát. A hárpiák egykor széles körben elterjedtek voltak Dél-Mexikóban, valamint Közép- és Dél-Amerikában, ám a fakitermelés miatt mára drasztikusan csökkent az elterjedési területük.