Kamerás képességek A Mavic Air 2 ugyan nem kapott akkora szenzort, mint a Mavic 2 Pro, de panaszra azért így sincs okunk, ugyanis megfelelő fényviszonyok között egészen lenyűgöző felvételek készíthetők a drónnal. A gép orrában, a háromtengelyes stabilizátoron egy 1/2 hüvelykes, 48 megapixeles CMOS szenzor található, méghozzá egy 28 mm-es lencse mögött. A gép alapesetben 12 megapixeles fotókat készít, de adott a lehetőség 48 megapixeles fényképek készítésére is. Mavic Air 2: tátott szájjal reptettük a DJI új drónját | 24.hu. Videós téren 4K felbontás és 60 képkocka/másodperc a maximum (de nem hiányzik az 1080p és a 2, 7K sem), illetve adott a lehetőség magas dinamikatartományú (HDR) felvételek rögzítésére, bár ilyenkor a 4K felbontás mellett maximum 30 fps képfrissítés érhető el. A drón hívószava továbbá, hogy akár 8K hyperlapse/timelapse videók is készíthetők vele, de ez a funkció a mi véleményünk szerint a felesleges és/vagy parasztvakítás kategóriába esik. A gyorsmenüben most is pillanatok alatt válthatunk a különböző funkciók között. Fotó: A 8K nem érhető el a hyperlapse gyorsmenüből, mélyebbre kell menni érte, és bekapcsolva egyelőre csak a free módban használható, az automatizált course lock, circle és waypoint opcióknál nem, ezeket későbbre ígéri a gyártó, szoftverfrissítések formájában.
A DJI jó ideje kínál egészen profi megoldásokat a drónok terén, ugyanakkor a cég meglehetősen széles portfóliójában megtalálhatók a nem olcsó, de azért megfizethető hobbigépek, illetve az egészen korrekt árú, kifejezetten a fiataloknak szánt belépő modellek is. [Re:] Komolyan veszi az Oppo a csúcskategóriát - Mobilarena Hozzászólások. A Mavic 2 Pro a szórakozásra szánt és az igazán komoly gépek között helyezkedik el valahol félúton, ezt a közel félmilliós ára is tükrözi, ugyanakkor ennyi pénzért tényleg a lakossági kategória jelenlegi csúcsát kapjuk. Megreptettük és nem csalódtunk Fotó: Csanádi Márton / PRAKTIKUS A Mavic 2 Pro a 2016-ban debütált elődjéhez hasonlóan egészen kompakt, bár a korábbinál áromvonalasabb dizájnt kapott: a propellerek szokás szerint könnyen lepattinthatók, az őket tartó karok pedig szépen behajthatók a géptest mellé. Ilyen formában (91 x 84 x 214 mm) a drón simán szállítható akár egy kisebb oldaltáskában is, arról nem is beszélve, hogy így a reptéri biztonsági ellenőrzése során sem szúrja annyira a szemet, ha esetleg a kézipoggyászunkban vinnénk fel a repülőre a gépet.
A videókból pedig jó minőségű állóképek is kinyerhetők: mi 33 megás TIFF-fájlokat exportáltunk belőlük, amiket utólag szintén kiválóan lehetett szerkeszteni. Mindez persze főleg akkor igaz, ha nappal, kedvező fényviszonyok között használjuk a gépet. Szürkületben, naplemente idején, konkrétan este már nem muzsikál ilyen fényesen a szenzor. A képek/videók még ekkor sem rosszak, sőt, de jóval zajosabbak, mint a nappali felvételek, illetve ilyenkor már a fókusz sem az igazi – és ezen SmartPhoto opció esti képekhez fejlesztett HyperLight funkciója sem képes jelentősen javítani. DJI Mavic 2 Pro teszt videó - Magyarország, Megyeri híd - YouTube. Az ilyen képeink a közösségi médiában persze még így is megállják a helyüket, de aki profi célra használná a drónt, annak ez a minőség már nem feltétlenül fog megfelelni. A képre kattintva elérhető az eredeti, 48 megapixeles fotó. Fotó: 400 ezer alatt ez most a legjobb A remek üzemidő, a stabil kapcsolat és a kiemelkedő kamerás képességek mellett érdemes tudni azt is, hogy a drón 8 GB beépített háttértárral is rendelkezik, így akkor sincs feltétlenül baj, ha otthon hagyjuk az SD kártyát, sőt a felvételek közvetlenül a telefonra is rögzíthetők, de ebben az esetben persze csak a gépről visszaérkező stream minősége áll a rendelkezésünkre.
A free módot kiválasztva úgy irányítjuk a gépet, ahogy akarjuk, a rögzítési folyamat pedig 12 percig tart. Ez alatt a gép összesen 125 képet lő, hat másodpercenként egyet, amiből aztán egy mindössze 5 másodperces videó készül 7680×4320 pixel felbontásban – hogy ennek mennyi értelme van, azt mindenki döntse el maga. A fotós és 4K-s képességeket ugyanakkor egyáltalán nem érheti panasz. Már a 12 megapixeles képek is kiválóak, a 48 megapixeles verziók részletessége pedig egészen lenyűgöző. Bár a fotók néha kissé alulexponáltak, utólagos szerkesztéssel bőven javíthatók, főleg, ha figyelünk arra, hogy ne csak JPG, de RAW formátumban is elkészüljenek. Az alábbi illusztráción is jól látszik, hogy milyen módosítások érhetők el minimális utómunkával, illetve igyekeztünk megmutatni azt is, hogy a részletesség tekintetében valóban remek végeredményt kapunk 48 megapixelnél. Fotó: A 4K-s videók kiváló minőségűek, már 30 fps esetén is, de érdemes 60 képkocka/másodpercre kapcsolni, mert a végeredmény így egészen lenyűgöző lesz, főleg ha kompatibilis monitoron vagy tévén nézzük vissza a felvételeket.
Kontroller az elengedhetetlen okostelefonnal Fotó: Csanádi Márton / Ahogy a legtöbb lakossági DJI drón esetében, most is kapunk egy meglehetősen masszív és strapabíró távirányítót, a repülési adatokat megjelenítő kijelzővel, de a reptetéshez most is szükség lesz egy iOS vagy Android operációs rendszert futtató okostelefonra, amit szokás szerint a kontroller aljáról lenyitható karok közé lehet beilleszteni. Pozitívum továbbá, hogy a Mavic Air után itt is kicsavarhatók a foglaltból az analóg karok, így a távirányító is kényelmesen és biztonságosan szállítható. REPTETNI GYEREKJÁTÉK Már a Mavic Airről is azt írtuk, hogy a hülyebiztos megoldásoknak hála gyerekjáték reptetni, és ez hatványozottan igaz a Mavic 2 Próra is, hiszen a gépet mindenhol szenzorok borítják: kettős érzékelés elől, hátul és alul, de találunk érzékelőket felül, a jobb és a bal oldalon is. A gép környezetét figyelő szenzorokban ezúttal sincs hiány, sőt! Fotó: Csanádi Márton / A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy nem ütközik neki semminek (hacsak át nem kapcsolunk sport módba): a kontroller már eleve eszeveszett sípol, ha megközelítünk valamit, a szoftver meg egész egyszerűen vagy megállítja a gépet, ha akadályt érzékel, esetleg kikerüli az elé kerülő objektumokat – se embernek, se fának, de falnak sem tudtuk nekivezetni a drónt.
Tálaláskor frissen főt hosszúmetéltet adhatunk hozzá.
Hozzávalók két személyre: 1 kg ponty, 25 dkg vegyes hal: törpeharcsa, csuka, keszeg stb., 2 fej közepes hagyma, 2 púpozott evőkanál őrölt pirospaprika (az egyik kanál édesnemes, a másik erő paprika), 1 db cseresznyepaprika,, 1 kis hegyes zöldpaprika, 1 kis paradicsom, 1, 4 dl vörösbor, só. Készíteni csak szabad tűzön, bográcsban lehet. Az apróra vágott hagymát beletesszük a bográcsba, rátöltünk 11 dl hideg vizet, beledobjuk a már két órával előbb feldarabolt és besózott halat, és feltesszük főni. Amikor forrni kezd (a keletkező szürkés habot nem szabad leszedni! ), beleszórjuk az őrölt pirospaprikát, tetejére dobjuk a zöldpaprikát, paradicsomot, cseresznyepaprikát, beleöntjük a bort. A főzés időtartama alatt keverni tilos, helyette időnként megrázogatjuk a bográcsot. A forrástól számított kb. Sobri-halászlé (a dunai halászlé) - Magyar Konyha. 35-40 percig egyenletes rotyogtatás után kóstolással döntjük el, hogy harmonikusak-e már az ízek. Az esetleges ikrát, tejet a főzés befejezése előtt kb. 10 perccel dobjuk bele. Minden perc számít, mert a halnak nem szabad szétfőnie!
Kisebb fazékban vizet forralunk, és kifőzzük benne a tésztát. Befejezésül, amikor letelt a halászlé főzési ideje, rádobjuk a cukrot, és a maradék őrölt paprikát. Marcsi tanácsa, hogy kövessük a bajai hagyományokat! Borbás marcsi bajai halászlé alaplé. Ők évente 39 kg halat esznek! Ez a világ halfogyasztási átlagának háromszorosa. A bajai halászlé nem csak gyorsan elkészíthető, de a bográcsozás a férfiak számára is igazán vonzó program. EZT IS Ajánljuk