Történt egyszer, hogy a város éttermeinek bemutatására idegenvezetőt keresett Ottó, az oroszlánkirály. Mert ebben a városban mindenki felettébb szerette a bendőjét. A felhívásra ezer ember és állat jelentkezett. Mindenki idegenvezető szeretett volna lenni, hogy a vendégeknek bemutathassa Hévíznek, a világ közepének leghíresebb éttermeit. Csak úgy tolongtak a jelöltek. Pók Ica is a jelentkezők között volt, de őt szokás szerint nem vette észre senki. Végül szigorú bírák úgy döntöttek, hogy Nyúl Laci, a gyors lábú óriásnyúl a legalkalmasabb a feladatra. Vitte is a népet nap mint nap körbe-körbe a városban. Meglátogatták a Nagyparkolót, az egregyi borozósort, a Rózsakertet, a Debreceni éttermet, sőt még a 17-es Macska nevű, jó hírű kocsmába is benéztek. Az éttermi fogadások után pedig mindenki jót mártózhatott a Hévízi-tengerben, azon a parton, ahol barátai is fürödtek. Pók Icának a mindene volt az idegenvezetés. Erről álmodott éjjel-nappal. Soha nem tett le arról, hogy egyszer elérje célját.
És igazából bárhol, hogy most a lényeg újra az almás-fahéjas otthonérzésen legyen, és a tudva levés, hogy valakinek Te vagy a világ közepe.
Mátyás király vállát nemcsak a kormányzás terhe, de a nősülés kötelessége is nyomasztja. Hogy a gondoktól szabaduljon, álruhába vadászni megy. Így jut el Gyevibe, a világ közepére, ahol a törvény maga a bíró, akire természetesen semmilyen törvény nem vonatkozik. A dölyfös bíró fogdába záratja az álruhás királyt, miközben a királyi udvarban csak gyűlnek a menyasszony jelöltek, nem kis diplomáciai bonyodalmat okozva.
Mátyás király vállát nemcsak a kormányzás terhe, de a nősülés kotelessége is nyomasztja. Hogy a gondoktól szabaduljon, álruhába vadászni megy. Így jut el Gyevibe, a világ közepére, ahol a törvény maga a bíró, akire természetesen semmilyen törvény nem vonatkozik. A dölyfös bíró fogdába záratja az álruhás királyt, miközben a királyi udvarban csak gyűlnek a menyasszony jelöltek, nem kis diplomáciai bonyodalmat okozva.
Milyen jó, hogy rózsám van... Rózsaliget előtt ment el egy meghasonlott ember. Mikor meglátta a szebbnél szebb harmatos rózsákat, így szólt társához: - Milyen szép virág a rózsa és milyen kár, hogy tövise van. Barátja elmosolyodott, - Milyen szúrós a tövis és milyen jó, hogy rózsája van. Így bizony, mindennek van jó és rosszoldala. Kis herceg rózsa idézet 3. Tőlünk függ, melyiket keressük meg előbb. Eső után ha felnézel, a szép szivárványt látod, de ha lefelé tekintesz, a sarat. Ha teheted, legyél a természet része: Kirándulj, dolgozz, pihenj... "Állottál-e kora hajnalban szemtől-szembe azokkal a hatalmas bércekkel, amikor valahol a távoli keleten izzóan kél a nap? Küzdöttél-e naphosszat gigászi falakon, meredek gerinceken a Természet nagy erőivel, s ismered-e azokat az édes, önfeledt perceket, amikor a sikernek örvendve, dagadó kebellel állottál a tiszta magasságban, s körülötted kövült hullámokként meredt a Tátra száz meg száz orma? Ültél-e már vészes napokon egy menedékház duruzsoló tűzhelye mellett barátaid körében, amikor odakint ítéletidő tombolt s a hegyek fúriái vadul száguldtak a szirtek közt?
(45 idézet) Móra Könyvkiadó A klasszikussá vált mesét szerzője barátjának, Leon Werthnek ajánlotta, ki mindent meg tud érteni, még a gyerekeknek szóló könyvet is. Az ajánlásban irónia bújkál, az írói szándék azonban világos: a mű nemcsak gyerekeknek szól. A kerettörténet (kényszerleszállás a sivatagban, megismerkedés egy rejtélyes kisfiúval, a visszatérés) valóságba oltott mese, megtörtént események költői változata. Az igazi mesevilág a B-612-es kisbolygón tárul elénk. Ezen a gyermekkort idéző játékbolygón él a címszereplő, s innen indul el látogatóba, a szomszédos planéták lakóihoz. E különös mesefigurák - köztük a király, akinek mindenki alattvaló; a hiú ember, aki csak csodálókat ismer; az iszákos, aki azért iszik, hogy elfelejtse szégyenét és szégyenkezik, mert részeges - valamennyien a valóság visszásságairól beszélnek. Egy hosszabb idézet a Kis herceg-ből, francia és magyar nyelven. Tovább... A klasszikussá vált mesét szerzője barátjának, Leon Werthnek ajánlotta, ki mindent meg tud érteni, még a gyerekeknek szóló könyvet is. A gyermekmesén belül ott van egy másik, voltaire-i filozófikus mese: egy gyermek utazásának története, aki ártatlan szemével értetlenül figyeli a felnőttek világát.
– Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon. A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta: – Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Rózsa – kisherceg. | pozitív gondolatok, írások, idézetek. Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám. Azzal visszament a rókához. – Isten veled – mondta. – Isten veled – mondta a róka. – Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.