Tizennyolc évvel a trilógia befejezése után megérkezett a mozikba a Mátrix: Feltámadások, amely nem tud akkora bravúrt végrehajtani, mint az első rész, és jóval kevesebb csavaros megoldással operál, de az erős nosztalgiafaktor és a szerelmi történet miatt egyetlen rajongó számára sem lesz kiábrándító élmény. Smith ügynök és Morpheus nem (úgy) tér vissza, de Neo legalább még John Wick-külsővel, szövetkabátban is tud kungfuzni. Kritika. De mi a fenének kellett leforgatni a Mátrix negyedik részét? Talán meglepő, de ez a Mátrix: Feltámadások egyik állandóan visszatérő kérdése. KRITIKA: Mátrix feltámadások. Mármint nemcsak a nézőtéren, hanem konkrétan a filmben is, mert a szereplők folyton ezt a témát pedzegetik. Hát, jó kérdés. © IMDb A Mátrix első része nem hiába emelkedett kultstátuszba: adott volt egy zseniális antiutópia ötlete, csomóféle elmélet összegyúrása, majd mégis valami merőben új gondolat kialakítása arról, mi a valóság és mi az illúzió, hogy már ne is beszéljünk, milyen volt a Clubbed to Death-re dübörgő, dühös ellenállás, a bullet time harcjelenetek, vagy arról, hogy a film miatt boldog-boldogtalan napszemüvegben és bőrkabátban sétafikált a 2000-es évek elején.
Talán ha az emberek nem néznének többé újrafeldolgozásokat, akkor eltűnnének. Talán nekünk magunknak kell meghoznunk a döntést, hogy kiszabaduljunk a nosztalgia szorításából a múltunk, jelenünk és jövőnk felett. Csak így tudnak a filmek végre továbblépni, hogy valami teljesen újat hozzanak létre. Az eredeti Mátrix pontosan ez volt, valami teljesen új. A Feltámadások mégsem ennyire nihilista. Nem egy teljes vádirat a rebootok, a nosztalgia vagy a saját létezés ellen. Groff azt is elmondja Neónak, hogy izgatottan várja, hogy visszatérjen a Mátrixba. Keanu Reeves és Carrie-Anne Moss alakítása azt jelzi, hogy ők is. Mátrix: Feltámadások kritika | ForraiMárton.hu | Filmkritikus novellista blog.. Mindketten nagyszerűek a filmben. Mindketten teljes mértékben beleadják magukat ebbe a filmbe. És az eredeti trilógiával ellentétben a film olyasmit ad a nézőknek, amitől a Mátrix: Forradalmak megfosztotta őket – a happy endet. Neo és a Trinity nem áldozzák fel magukat. Tündérmesébe illő befejezést kapnak. Mert bármennyire is tükrözi ez a film az eredeti trilógiát, az, ahogy ők ketten egy tetőn állnak sziluettben, miközben mögöttük egy felkel a nap, csak ebben a filmben létezhet.
A Warner Bros. "meg fogja csinálni [a folytatást] a játékstúdió bevonásával vagy anélkül". Mivel Andersonnak nincs választása, hogy lesz-e Mátrix 4, vagy sem, vonakodva beleegyezik. Az eredeti trilógiáért felelős személy vonakodva elfogad valamit, amire megesküdött, hogy soha nem fog. Neo és Trinity Az nem számít, hogy ez a beszélgetés a való életben megtörtént-e. (És nem lennénk meglepve, ha így lenne…. ) A jelenet szándéka egyértelmű. A reboot elkerülhetetlennek tűnő volta arra késztette Lana Wachowskit, hogy a saját feltételei szerint készítse el ezt a filmet. Ha a végzet úgy akarta, hogy ez megtörténjen – és a Szárnyas fejvadász 2049, a Batman, az Animánia és számtalan más Warner Bros. reboot szerint így volt -, akkor némi kontrollt akart a franchise felett, amelyet testvérével több mint 20 évvel ezelőtt megteremtett. Ez jobb, mintha valaki másra bízná. De valójában nem tűnik választási lehetőségnek. Mert amikor Hollywood mindent újra akar csinálni, a választás "illúzió". Nem éppen ideális indok egy művész számára, hogy bármit is csináljon.