Olyanokkal, mint Reimholz Péter Fortuna utcai háza, a Kard utca sarkán. Miért is ne hasznosítanánk ezt az egész területet, az A illetve az F-épületig, eredeti funkciója szerint, privát lakónegyedként, a piacgazdaság nevében, józanul és haszonnal? Az volna a legjobb, hogy épüljön itt – szigorú építészeti előírások mellett – néhány tucat magánház. Halott, elzárt hivatali negyedet akarunk tehát, vagy egy huszadannyi közpénzbe kerülő polgárvárost, amelynek létrehozása nem fenyegeti a Városliget zöldjét sem egy 46 ezer nettó négyzetméteres múzeum-monstrum odatelepítésével. Szöveg forrása: Pákozdi Imre Az előadásról készült felvételt rendelkezésünkre bocsátotta a csapata. Budavári Palota: a Robert Gutowski Architects felel ezentúl a rekonstrukcióért. Az előadás elhangzott 2014. június 3-án a FUGA Budapesti Építészeti Központ ban, a Magyar Urbanisztikai Társaság rendezvényén.
A palotát Sándor Móric 1831-ben eladta az (őrgróf) Pallavicini családnak, akiknek levéltárában számos, az 1810-es évekből származó rajzot és újabb leírásokat találtak a palotáról, ezeket szintén felhasználták a későbbi újjáépítéshez. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverését követően a Magyarország kormányzójának kinevezett Albert főherceg rezidenciája volt 1851-1856 között. Budavári palota alaprajz. Ez adta később az ötletet gróf Andrássy Gyula miniszterelnöknek, hogy a korban roppant reprezentatívnak számító épületet a magyar állam előbb kibérelje, majd 1881-ben végleg meg is vásárolja a mindenkori miniszterelnök számára, állandó lakhelyül. Első ilyen lakója maga Andrássy volt, őt (kisebb megszakításokkal) egészen 1945-ig követték utódai, összesen 16-an, habár több, rövid ideig regnáló későbbi miniszterelnöknek ideje sem volt beköltözni. A Sándor-palotában vetett véget életének a háborúba sodródás lelkiismereti terhe alatt gróf Teleki Pál 1941. április 2-áról 3-ra virradó éjjel. Az épület Budapest ostromakor szinte teljesen megsemmisült, déli része teljesen beomlott, számos pótolhatatlan műkincset temetve maga alá.
Mária Terézia, József nádor, majd Ferenc József és végül a 20. század politikusai elevenednek meg frappáns idézetek, portrék és díszes használati tárgyak segítségével. A kiállításon a műtárgyak mellett több 3D-s animáció is segíti a palota építési fázisainak megismerését, érintőképernyőkön virtuálisan bejárhatók a palota elpusztult termei, továbbá digitális képkereteken bemutatott korabeli fotók és tervek, illetve múzeumpedagógiai állomások is várják a látogatókat. A kiállítás két egyedülálló falrekonstrukciót is bemutat. Az egyik a Mária Terézia-korabeli, fehér-arany festésű, gazdagon díszített keretben karmazsinvörös selyemdamaszt bevonatú falrészlet, amelynek textilborítása a bécsi Hofburgban őrzött eredeti pontos másolata. A másik a neoreneszánsz Hunyadi-terem faragott tölgyfa falburkolatának apró részletekig hű rekonstrukciója, amelyet Benczúr Gyula Mátyás királyt bemutató monumentális festménye tesz teljessé. A kurátori munka alaposságát dicséri, hogy a krisztinavárosi szárny egykori díszlépcsőházának aranyozott bronzkandelábere alá abból a felső-ausztriai márványból készült az eredeti tervek alapján posztamens, amely az eredeti költségvetési kiírásban is szerepel, így Hauszmann Alajos-korabeli elképzeléseit is hitelesen megismerhetjük.