Az enyhén mérgező növények közé tartoznak a szulák – és ürömfajok, a selyemkóró, a vadkender, a földi bodza, valamint a ritkábban előforduló, de nagyon mérgező farkasalma és a nagy mennyiségben rendkívül ártalmas mérges ádáz. Selyemkóró Az Észak-Amerikában honos selyemkóró ( Asclepias syriaca), más néven selyemfű, tejelőkóró vagy vaddohány hazánk homokos talajú vidékeinek lakója. Amit a gyomnövényekről tudni kell. A növény által termelt tejnedv enyhén mérgező. Igen jól tűri a szárazságot, és nagyon nehéz védekezni ellene, ezért ahol akár egy növény is megjelenik, a következő években akár tömeges jelenlétére kell számítanunk. A selyemkóró vaskos, merev szárain keresztben átellenesen állnak a nagyméretű, tojásdad alakú, kihegyezett végű levelek Kettős megítélésű növény, hiszen amellett, hogy hazánkban agresszív terjedésű özönnövényként tartják számon, kiváló minőségű, egyedi és intenzív ízű mézet ad, emellett gyengébb minőségű mézek feljavítására is alkalmas. A selyemkóró vaskos, merev szárain keresztben átellenesen állnak a nagyméretű, tojásdad alakú, kihegyezett végű levelek.
Rengeteg magot hoz. Eltávolítása fiatalon kapálással, kézi kihúzással lehetséges. A szőrös disznóparéj fogyasztható, salátaként vagy főzelékként is. Mivel azonban sok oxálsavat tartalmaz, a főzőlevet érdemes leönteni róla. Kövér porcsin (Portulaca oleracea) Népies nevei: disznója, disznóporcsin, kövérfű, kövérke, kövérlányka, poncsér. Egynyári növény, húsos, kúszó szárral. a fiatal leveleket salátákba vághatjuk, az idősebbekből főzeléket főzhetünk. Rendkívül sok vitamint tartalmaz, és élettani hatásai kiválóak. Kapálással viszonylag jól kordában tartható a kertben. Fehér libatop (Chenopodium album) Népi elnevezései: Fehér libatalp, lágyparéj, libaparéj, lisztes laboda, burján, libatop, cigányparéj, fostos paréj, laboda, lisztes paraj, östörparéj. Az egyik leggyakoribb gyomnövényünk. Fiatalon könnyen eltávolítható, kihúzható, ám ha magasra nő, akkor már csak nehezen húzható ki a talajból. Magról szaporodik, rengeteg magot hoz, érdemes még felmagzás előtt megszabadulni tőle. Mérgező gyomnövények III. – további mérgező növényfajok. Csalán (Urtica dioica) Népi nevei: Csalány, csollán, csólyány, csanál, csohán, csovány.
Ennek ellenére egyre többen nem veszélyes gyomnak, hanem értékes gyógynövénynek tekintve a hajtását szárazon vagy nyersen különféle betegségek kezelésére és megelőzésére alkalmazzák. A növény latin neve lehet megtévesztő: Ambrosia artemisiifolia, hisz az ambrózia a görög mitológiában az istenek csodás itala volt. Ám a parlagfűnek nincs köze az ógörög istenekhez. Nevét Carl von Linné botanikustól kapta az Amerikából mintegy 100 éve Európába behurcolt, virágporával jelentős allergénnek minősülő gyomnövény. A kísérletek a parlagfű agy- és vesekárosító hatását egyértelműen kimutatták, egyéb toxikus tünetek mellett. Kiemelt kép:
Fészkesvirágzatú, széles területen elterjedt évelő növény. Probléma, hogy virágzás után a szél bárhová képes eljuttatni a repítőszőrös magjait. Szintén számos gyógyhatással rendelkezik, emésztést javító, gyulladáscsökkentő, vizelethajtó, vértisztító, hogy csak néhányat említsünk. A pázsitból és a szegélyekből a legjobb, ha kiássuk gyökerestől, de figyeljünk rá, hogy az egész karógyökerét eltávolítsuk, különben kihajt. Muhar (Setaria pumila) Népi nevei: ragadvány kalász, muhar, selyemfű, sertepázsit vagy -fű. Szálas takarmányféle, egynyári, bokros növekedésű növény. Hatalmas magmennyiséget érlel, ezért a legjobb védekezés ellene, ha nem engedjük felmagzani, de a magvak akár 3-7 évig is csírázóképesek lehetnek. A nedves talaj elősegíti a terjeszkedését, bár ő maga egy szárazságtűrő növény. Védekezni ellene csak mechanikusan, kézi eltávolítással lehetséges. Szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus) Népi nevei: disznódudva, eszterburján, lisztes paréj, sósparéj. Egynyári, kétszikű növény, agresszíven terjedő, 50-90 cm magasra növő gyomfajta.
Kint még mindig hideg van, a kertben pedig nincs sok tennivaló. Ennek ellenére néhány hobbikertésznek már viszket a tenyere. Megmutatjuk, mihez kezdhet már most is. Aki szeret kint lenni a kertben, időnként egy kicsit ásni, máskor pedig metszeni, az télen sem fog unatkozni. Itt mindig van mit tenni. A szürke, de fagymentes téli napokra pedig a következő a tippünk: gyomlálás. Fotó: "Ebben az évszakban még nem lehet sok mindent csinálni a kertben, de gyakran nagy kedvünk lenne a munkához" – mondja Svenja Schwedtke, évelő kultúrákkal foglalkozó kertész (Schleswig-Holstein tartomány, Bornhöved). Az ő javaslata "nem mindenki kedvenc időtöltése, de most gyakran elég könnyű szabad kézzel is megtenni". Érdemes a többi munka megkezdése előtt elvégezni Télen több a csapadék, így a felpuhult és laza talajból a nemkívánatos vad gyomnövények gyökerestől is könnyebben eltávolíthatók. "Nagyon kellemes időtöltés most a gyomlálás, mert még olyan szépen felismerhetők a gyomok" - mondja a hivatásos kertész.