5. 15:52 Hasznos számodra ez a válasz? Kapcsolódó kérdések:
Stoklasa Rövidáru - nagykereskedés Průmyslová 13, 747 23 Bolatice tel: 553 677 777, email: ÖTLET: Tüntessék fel a termékeket színek, képzőművészeti technikák, összetétel szerint, stb. Ábrázolt 61 - 47 -ból / -ből 47 oldalak: « 1... 4 a következő oldalon: 12 | 24 | 48 | 96 Az áru a kosárba került A csoport nem tartalmaz semmilyen tételt 96
És kellett nekünk, a nézőknek, az embereknek, mert helyükre kerülnek a dolgok. Fontos interjú volt. Önmagunkon túlmutató. Déri János a 70-es, 80-as évek egyik legnépszerűbb rádiósa majd televíziósa volt, az Ablak állandó műsorvezető-riportere. Szarkasztikus humora, stílusa miatt minden műsorban és minden műfajban imádták a nézők. Nagyon fiatalon, 41 évesen halt meg, tüdőrákban. Magyarországon nem volt orvos, aki vállalta volna a műtétet, ezért a németországi Heidelbergbe ment, egy ottani specialistához. Fodorral barátok voltak. A megrendítő, és ma már tudhatóan utolsó beszélgetés elkészült, a riporter szerint mindenkinek látnia kéne, annak is, aki nem is élt akkor, amikor Déri még velünk volt. Elköszönő. – Ő kimondott egy csomó dolgot, hogy mi fontos, mi nem. – Igen, emlékszem. Azért elismétli? – Például, hogy mennyire nem fontos az, amit annak hiszünk. Hogy mindig rohanunk, értekezünk, azt hisszük, hogy fontos a siker, a népszerűség, a pénz, mondjuk a politika. Hát baromira nem az a fontos! Az a néhány ember, akit szeretünk, meg saját magunk, meg a kölykeink a fontosak.
"... Suhov megelégedéssel hajtja nyugovóra a fejét. A mai nap sikeresen végződött. Nem ültették szigorítottba, nem hajtották ki a brigádot a közszolgáltatási telep építéséhez, délben feketén szerzett egy különadag kását, a brigadéros magas százalékot sajtolt ki, vidáman ment a falazás, a pengével nem bukott le a hippisnél, este is jutott neki valami Cezartól, és dohányt is vett. Nem is betegedett meg, legyűrte a bajt. Eltelt egy felhőtlen, majdnem boldog nap. Büntetése így pergett le az első perctől az utolsóig, háromezer-hatszázötven ilyen nap. És még három nap ráadás - a szökőévek miatt... " Ezekkel a szívbemarkoló mondatokkal fejeződik be az Ivan Gyenyiszovics egy napja című regény. Déri jános temetése sorozat. Alekszandr Szolzsenyicin, később Nobel-díjat kapott orosz író regénye 1962-ben jelent meg először Magyarországon. A sztálini önkényt, a kényszermunkatábort bemutató írása kedvenc könyveim között van. A vasárnapi műsorban arra kerestem a választ, hogy a hallgatók életében melyek voltak azok a könyvek, filmek, cikkek, versek, melyek egyértelművé tették a kádári rendszer sunyiságát.
Érdemes meghallgatni, Petri, Sára Sándor, Gazdag Gyula alkotásai, és még jónéhány eddig sosem hallott történet kerül elő a néhány átkossal ezelőtti Magyarországról. Kattintson a kis háromszögre a műsor meghallgatásához!
Hazánkban szinte minden fotográfus alkalmazta a technikát, részletgazdag fotókat tudtak vele készíteni viszonylag rövid idő alatt, mindemellett a negatív sokszorosítható volt. Voltak azonban olyan korai eljárások, amelyek hosszabb időt kívántak, így a modellnek sokáig kellett egy helyben ülni és rezzenéstelen arccal nézni az objektívbe. A körülményességet a hosszú expozíciós idő okozta: az az időintervallum, amely alatt a kamerába helyezett fényérzékeny lemezt fény éri. Az első ismert fotográfia, Nièpce 1826-27-es Kilátás a dolgozószobából c. képe még 8 óra alatt készült el egy nagyon korai ún. Végső búcsút vettek az Újpest focilegendájától - drámai képek Göröcs Jánostól - Blikk. heliografikus eljárással - nem szerepel rajta élő személy, talán ez nem véletlen. Akár negyed órás expozíciós idővel kellett számolni a dagerrotípia és a talbotípia esetén is. A hosszú expozíciós idő alatt előfordulhatott, hogy a modellek, főként a gyerekek, mocorogtak, forgatták a fejüket. Gyakran ebből születtek a bemozdult vagy éppen szellemnek ható alakok fotói – persze ehhez a másodperc törtrésze is elég, így bármely technikával készült képen előfordulhatnak bakik.
Különös fotótörténeti válogatást állítottunk össze e hétre. Olyan régi portré-, csoport- és életképekből, amelyek valamilyen szempontból félresikerültek akár technikailag, akár egy óvatlan mozdulat vagy pislogás miatt. Mivel ekkor még csak egy kattintásra volt lehetőség, azzal hogy valamilyen hiba csúszott a folyamatba, a fotók ezt a kevésbé mesterkélt pillanatot mutatják a jövő kíváncsi szemeinek. Déri jános temetése teljes film. Szellem a fotográfián? A régi portréképek születésének hajlamosak vagyunk nosztalgikus színezetet tulajdonítani: a fényképész egy állványon rögzített lemezes fényképezőgép mögött áll, fekete lepellel letakarja magát és az eszközt, majd exponál. Valóban többletértéke van – és egyfajta bája – a kézműves ügyességgel elkészített fotóknak, mint például a 19. század második felében jellemző, mára többnyire megfakult és megsárgult albumin portréknak. Az albuminpapír kollódiumos eljárással alkalmazva a legelterjedtebb alapanyag volt a kor fényképészetében. A negatív felvétel kollódiumos üveglemezre készült, majd ezután került az albuminpapírra immár pozitív kép formájában, a pozitívot végül kartonra kasírozták.
Szóval ez egy nagyon bonyolult dolog. Egy bizonyos kor után senki nem a haláltól fél. Az elbutulástól és a kiszolgáltatottságtól félünk, attól, hogy nem emberhez méltóan töltjük életünk utolsó időszakát. – Sokan mondták ezt? – Szinte mindenki. Pap, televíziós személyiség, zenész, filmrendező, bűvész. Mindenki. De nem fog a néző, a hallgató unatkozni. Azt gondolom, hogy most sikerült egy olyan beszélgetéssorozatot készíteni, olyan személyiségeket megszólítani, akiket tudtunk szeretni még az életükben! Ez a fontos. Déry jános temetése . Azért jó erről filmet készíteni, és azért érdemes megnézni, mert rólunk szól, az életünkről. Amihez hozzátartozik a halál. Tudja, én elég rutinos vagyok már, olyan sok meglepetés már nem fog érni, és mégis, mindig azt éreztem, ahogy fölálltunk egy-egy interjú végén és egymásra néztünk Asbót Kristóf segítőmmel, hogy a macska csípje meg! Olyan jó volt hallgatni őket, hogy tátott szájjal figyeltünk. – Volt olyan, hogy elérzékenyült? – Nem. Nem voltak ezek drámai hangulatú beszélgetések.