Mielőtt felkérték volna, hogy a versenyről tudósítson, Thompson Los Angelesben tartózkodott, ahonnan Reuben Salazar meggyilkolásáról és az azt követő etnikai villongásokról tudósított. Acosta a chicano közösség közismert figurája volt, és mint ilyen, Thompson történetének természetes forrása lett. Akkoriban nehéz volt rávenni egy spanyolajkút, hogy nyíltan beszéljen egy fehér bőrű újságírónak Los Angeles feszült légkörében, így Thompson és Acosta úgy döntött, hogy Las Vegasba utaznak, ahol kényelmesebb körülmények között megírhatják a történetet. Így egy 2500 szavas képaláírási munkából a Rolling Stone magazin 1971. novemberi számába egy regény hosszúságú publikáció készült, amely a Fear and Loathing (Félelem és reszketés) címet viselte. A regényt a New York Times a "kábulat évtizedének legjobb könyve" jelzővel hirdette, Tom Wolfe pedig a "korszak égető szenzációjának" nevezte. A nagy cápavadászat című könyvében Thompson úgy látja a Félelem és reszketés -t, mint a gonzó újságírás egy meghiúsult kísérletét, a gerilla tudósítói stílusét, amelyet egész életében hirdetett, és amiért folyamatosan síkra szállt.
Tovább olvasom Félelem és reszketés Las Vegasban – Helikon Zsebkönyvek 93. Helikon Zsebkönyvek Fordította: Pritz Péter Megjelenés dátuma: 2020-10-29 Terjedelem: 256 oldal ISBN: 9789634794974 1 999 Ft 1 599 Ft Állandó 20% kiadói kedvezmény Rendelhető, raktáron Szállítási idő 1-3 munkanap Hunter S. Thompson (1937–2005) ifjú éveiben – az írói pályára készülve – F. Scott Fitzgerald és Ernest Hemingway regényeit másolta le szóról szóra, mert azt remélte, így magába tudja szívni példaképei stílusát. Később, immár újságíróként, megtalálta a saját hangját, amit eleinte újságcikkekben, riportokban és tudósításokban próbált ki, majd ezt az általa "gonzónak" elnevezett stílust a Pokol Angyalairól írt 1967-es, majd az 1971-ben megjelent Félelem és reszketés Las Vegasban című könyvében fejlesztette tökélyre. Az utóbbi, az amerikai álom fellegvárában tett látogatás e lenyűgöző – a folyamatos kábítószermámor miatt a végsőkig őszinte és teljesen őrült – krónikáját egyebek között olyan irodalmi nagyságok méltatták, mint Norman Mailer, Tom Wolfe és Cormac McCarthy.
És ez még akkor is így van, ha az eredeti út alatt a fele nem történt meg az itt leírtaknak. Ha ugyan akármennyi is megtörtént belőle. De okafogyott talán ennyit beszélni róla, hiszen ez tényleg egy olyan, szétolvasott alapkönyv, hogy bármit mondok róla, csak úgy hangzik, mintha én komoly képpel kiállnék a lakásom elé, felnéznék az égre, és azt mondanám, hogy jobb napokon az bizony kék. És majdnem mindenkinek van saját elmélete, megfejtése rá, sztorija hozzá vagy róla, úgyhogy az én értékelésem csak egy új igazság lenne a könyvről a tengernyi, már kimondott igazságok sorában. A Pritz-féle, új fordítás nagyon lendületes és gördülékeny, és nagyon nagy plusz pont, hogy az olyan kultúrtörténeti hivatkozások, amik európai fülnek esetleg semmit nem mondanak, végre lábjegyzetelve vannak, és nincsenek olyan ökörségek benne, mint az eggyel korábbi, Vágvölgyi-féle fordításban voltak. Na, a hullám csak megtört a végén, az Amerikai Álmot se találtuk meg, de mindezt a társadalmi, szubkulturális vagy simán egyéni kudarcot ennyire szórakoztatóan még sosem írta meg senki.
Természetesen mind nagyszerű könyvek, nem azok hibája, hogy majd' egy komplett generáció érti félre ezeket a műveket. Most úgy hangzok, mint valami veterán ex-rehabos, aki már minden mélységet megjárt, pedig ez korántsem lenne igaz, megvoltak a magam problémái piával és különféle kábítószerekkel, és valószínűleg egy életen át tartó folyamat lesz megtanulni kezelni ezeket, de legalább, amikor benne voltam is, volt annyi eszem magamtól, hogy nem pózolok spuricsíkokkal az interneten, és nem hangoztatom, hogy a HST az isten, csak mert az a többiek előtt menő. Természetesen ríszpekt azoknak, akiknek szintén volt ennyi eszük maguktól. Szóval, attól féltem, hogy ez a jelenség majd kinyírja nekem a könyvet, de igazából, hálisten, nem ez történt. Kérdezhetnéd, hogy mi a francért foglalkozok vele, hát, jogos, de nem tudok válaszolni. Én az ilyesmit egyszerűen csak magamra veszem, és kész. Egyébként én a Thompsonnal mindig ilyen felemásan voltam, egyrészt nagyon tiszteltem, hogy képes ilyen műveket úgy megírni, ahogy, pláne az ő életmódjával, úgy egyáltalán, nagyon tisztelem, hogy létre hívott egy komplett, új, számomra nagyon szimpatikus újságírói nyelvet.
Ha esetleg nem olvastad volna, mint ügyvéded, azt tanácsolom, hogy azonnal vesd rá magad, és mellesleg mondd meg, hogy hol van az a kurva meszkalin.
És én se. Ez az igazság. Fura emlékeim vannak erről az ideges éjszakáról Las Vegasban. Már öt éve volt? Hat? Száznak tűnik. Olyan csúcsnak, ami sosem ismétlődik meg. San Francisco a hatvanas években nagyon különleges élettér volt. De nincs magyarázat. Nincs a szavaknak, vagy a zenének, vagy az emlékeknek olyan keveréke, amely megközelítené azt az érzést, hogy tudod, hogy ott vagy és élsz, a világnak abban az időbeli és térbeli sarkában. Őrültség volt minden irányban, minden órában. Izzott a levegő mindenütt. Fantasztikus egyetemes érzés volt, hogy akármit csinálunk, az helyes, hogy nyerők vagyunk. És azt hiszem ez volt a biztosíték arra az érzésre, hogy vitathatatlan győzelmet arattunk minden fölött, ami gonosz és öreg. Nem kegyetlen, vagy katonai értelemben. Arra nem volt szükségünk. Egyszerűen érvényesült az energiánk. Minden lendületünk megvolt. Igen, egy gyönyörű magas hullám tetején lovagoltunk. És most kevesebb, mint öt évvel azután. Felmész egy meredek hegyre Las Vegasban és nyugatra nézel.
A legjellemzőbb bőrtünet a különféle májbetegségek esetén a besárgulás, a sárgás árnyalat megjelenése először, ami azt hiszem, eléggé közismert is. Ennek mi az oka? Nagyobb mennyiségű epefesték kering a vérben, mint normális esetben. De egyébként nem ez az egyetlen tipikus bőrtünet májbajok esetén, mert például intenzív viszketés is gyakran jelentkezik ilyenkor. Szintén nagyon jellemző különböző, szintén sárgás csomócskák, tasakok megjelenése a szem környékén, de a tenyér és a talp pirosodása is beszédes jel, ilyenkor mindenképpen érdemes elmenni egy kivizsgálásra. És persze léteznek jellemzően a túlzott alkoholfogyasztás következtében jelenő bőrtünetek is: vörös foltok a hasi és mellkasi tájékon, viszketés, egy pontból robbanásszerűen szétfutó, piros bőrelszíneződések jellemzően az arcon, a barnás színű májfoltok… Utóbbiak esetében ugye már az elnevezés is beszédes. Általánosságban elmondható, hogy az alkoholizmus — és egyébként a túlzott dohányzás is — roppant csúnyán meglátszik a bőrön, és az esetleg meglévő bőrbetegségek, például a pikkelysömör vagy az ekcémás elváltozások tüneteit is nagyban felerősíti.
Hallott már a bőratkákról? A rosacea tünetei a napsugarak hatására rendszerint rosszabbodnak, így ebben az időszakban még nagyobb gondot kell fordítani a panaszok kezelésére. Néha megjelennek a bőrünkön olyan elváltozások, amik nem anyajegyek, de mégis ott vannak, feltűnőek, furcsák. Mit kell tenni ilyenkor? Ezek az elváltozások nagyon sokfélék lehetnek, így nem tudok általános receptet mondani arról, mi a teendő. A necrobiosis lipoidica Viszont általánosságban véve mindenképpen érdemes odafigyelni az összes bőrelváltozásra, ezek ugyanis egyrészt önmagukban is lehetnek veszélyesek, másfelől tünetei lehetnek más, belső szervi problémáknak. Például mire gondol? A legtipikusabb ebből a szempontból a máj, ahol a problémákat szinte minden esetben valamilyen bőrön megjelenő tünet jelzi előre. Ennek az az oka, hogy amennyiben a májfunkciókban változás áll be, megváltozik a szervezet anyagcseréje, másként folyik a méregtelenítés, és így könnyebben felhalmozódnak a mérgező anyagok a testben. A bőr elszíneződése nem maga betegség, csak tünet Ez ezer különböző folyamatot indít be, és a hormonháztartásra éppúgy kihat, mint például a különböző anyagok, így a vitaminok felszívódására is, de még hosszasan lehetne sorolni.