Ma annak néztem utána, hogy miképpen lehet kihasználni az ablak alatti falrészt. Ez néha persze nem egyszerű, hiszen általában ezen a falon található a radiátor. De nem kell minden esetben a költségesebb – és kicsit bonyolultabb – beépítésre gondolni, vannak egyszerűbb megoldások is.... Tovább »
Te is terveztetnél ilyet saját lakásodba, házadba? Melyik helyiségben tudod elképzelni? Mi legszívesebben a hálószobánkat egészítenénk ki egy gyönyörű, ablak alatti ülőkével, és sok-sok díszpárnával. Olvastad már? Vigyél életet otthonodba párnákkal A falburkolatok új dimenziója: 3D panelek
Pihenésre, olvasásra, bámészkodásra… A forrásokat lásd a képekre kattintva. ***** Találd meg az otthonod stílusát Online tanfolyam Több stílus is teszik és szeretnél köztük eligazodni? Szeretnéd tudni, hogyan mixelheted őket? Mik az egyes lakberendezési stílusok sajátosságai? Milyen színek, anyagok, formák passzolnak hozzá, és mik azok, amikkel nagyon mellé lehet nyúlni? Végigvesszük a legnépszerűbb lakberendezési stílusokat, megnézzük hogyan lehet őket hazai körülmények között használni. A Stílus tanfolyam II. részében megtanulod hogyan tudod az otthonodba bevinni a személyiségedet, egy kis egyediséget, hogy az tényleg téged tükrözzön! Ablak ülőke | Otthonkommandó. De ennek előfeltétele az I. rész, mert az alapokat itt tanulod meg, ezek nélkül nem fogsz tudni boldogulni a következő szinten. Minden megtanítok a stílus tanfolyamon, ami ehhez szükséges. Rizsa nélkül, egyszerűen és érthetően! A tananyag állandó jelleggel, mindenféle korlátozás nélkül, bárhonnan, bármikor elérhető az online felületen. A tanfolyamokhoz tartozik egy szuper hangulatú zárt FB csoport, ahol kérdezhetsz, ha elakadsz, vagy segítségre van szükséged.
>>> Kattints ide a stílus tanfolyamért <<< Hasonló bejegyzések
Jobb lehetőségek a fizetési mód kiválasztására Fizethet készpénzzel, banki átutalással vagy részletekben. home Nem kell sehová mennie A bútor online elérhető. Széleskörű kínálat Több száz különféle összetételű és színű garnitúra, valamint különálló bútordarab közül választhat
Vélhetően ez a sajátos, egyszerre eltartó, de mégis többrétegű megközelítés az oka annak, hogy a filmet minden irányból előszeretettel bírálják: mert voltaképpen mindenki azt magyaráz bele, amit akar. És akkor ezen a ponton elérkeztünk a lényeghez: az Amerikai mesterlövész sajnos ezzel együtt sem igazán kiemelkedő mozi, és ennek elsődlegesen az az oka, hogy egyszerűen elmegy az ember mellett. A háborús momentumok sorozata, a városharc idegölő pillanatai maradéktalanul átjönnek, roppant hatásosra sikeredtek, a néző szinte ott érzi magát a poros iraki városokban, a sztori többi része viszont szétesik: lazán felskiccelt feleség, lazán felskiccelt gyerekek, lazán felskiccelt érzelmi meghasonulás és folyamatos, felfokozott poszt-traumatikus sokkállapot, vissza KELL mennem, le KELL lőnöm azt a másikat, a gyerekek várhatnak, a bajtársaim nem. Ennek a szálnak bizonyosan nem sikerült elegendő mélységet adni, bár egy átlagember nyilván ebben az esetben is csak roppant nehezen tudna azonosulni a megszállott, az ÜGYben maradéktalanul, kérdések nélkül hívő Kyle-lal.
Nem sokkal később a barátnő, majd feleség, a Sienna Miller által alakított Taya is bekerül a képbe, és a film innentől kezdve a két "világ" között ingázik. Ott van Afganisztán, ahol hősünk igazán elemében van, igazán hatékony, és ott van az otthona és a felesége, ahol pedig nem találja a helyét. Tetszett, hogy az Amerikai mesterlövész nem akar politizálni. Ez egy egyszerű vidéki srác története, aki úgy gondolta, hogy így tud segíteni a hazájának. A filmet az ő szemszögéből követjük végig, így tehát az ő személyes motivációi és világnézete számít alapnak, ezért tehát az is teljesen elfogadható, amikor egyszerűen csak vadembereknek nevezi az afgánokat. Ő egy egyszerű gyerek, így látja, a film egy pillanatig sem akar meta lenni, és valami nagyobb mondanivalót beleerőltetni az egészbe. Ebből a szempontból nézve tehát igazából ez egy egyszerű háborús film, ami leginkább a katonára háruló mechanikus és mentális nehézségekre koncentrál. Hogyan tudsz rendesen harcolni egy olyan helyen, ahol az ellenség minden négyzetcentimétert ismer?
A film gyakorlatilag minden klisét ellő, amit a poszttraumatikus stressz szindrómával kapcsolatban el lehet lőni, így minden egyes jelenetben pontosan tudjuk, hogy mi fog történni. Persze könnyen elképzelhető, hogy mindezek tényleg így történtek Kyle életében, és akkor dicséretet érdemel a film a pontos ábrázolásért, ugyanakkor ez megerősíti a tényt, hogy Kyle maga is viszonylag átlagos szituációkban vett részt, egy "átlagos" ember volt, és egyedül a mesterlövészi képességeivel emelkedett ki - így viszont még fájóbb pont, hogy a film erre koncentráló részei mégsem annyira érdekesek. Az Amerikai mesterlövész problémája, hogy túlságosan egyszerű, semmi mellett nem kötelezi el magát igazán. Ez az egyszerűség és a mélyebb karakterfejlesztés hiánya pedig végső soron a drámai oldalt teszi súlytalanná. Nem igazán látunk bele Kyle fejébe, nem tudjuk, mit gondol valójában. Elsőre úgy tűnhet, nem is viseli meg annyira a háború, sőt, nekem inkább adrenalinfüggőként jött le, aki a lehető leghamarabb vissza akar menni lövöldözni.
A Sharpshooter angol címen futó kínai háborús eposz a legismertebb kínai mesterlövész, Zhang Taofang történetét meséli el a koreai háború idejéből, és nem véletlenül most, az egyre fagyosabb amerikai-kínai kapcsolatok idején. A kínaiak bekeményítettek, és nekimennek az amerikaiaknak, legalábbis a vásznon. A két fél a koreai háború során már szembekerült, Kína ugyanis egy 450. 000 fős "önkéntes" hadsereget küldött az összeomlóban lévő Észak-Korea megsegítésére, amely gyorsan visszaszorította az amerikai vezetésű ENSZ haderőt a 38. szélességi fok mentén húzódó eredeti határra. A harcok ezután sem csitultak, és mintegy 3 millió kínai katona fordult meg a koreai harcmezőkön, ami különös módon az 50-es évek után már nem igazán jelent meg a kínai filmgyártásban, amely csak úgy ontja magából a háborús filmeket. A gesztus egészen idáig kölcsönös volt, az amerikai filmesek sem igen hánytorgatták fel a kínai részvételt, ismerve a másik fél érzékenységét, és kialakult egy kimondatlan konszenzus – amit most Peking lendületből rúgott fel.
Majd hazajön, papás-mamást játszik, sebesült veteránokkal foglalkozik, míg 2013-ban az egyik súlyosan zavart pártfogoltja meg nem öli. The end. Mielőtt még spoilerezéssel vádolnátok, ezek a puszta tények, két éve tele volt velük az internet, Kyle könyve pedig magyar nyelven is olvasható egy ideje. Mivel Chris nem volt a szavak embere, ezért a kötet sem lett túl szentimentális: a száraz, militarista szakzsargon és texasi szóhasználat keverékében írt Amerikai mesterlövész úgy számol be a száznál is több leszedett ellenséges egységről, mintha egy tizenkét éves Call of Duty-rajongó írta volna, Kyle pedig emiatt nem is igazán tűnik jó fej embernek, sőt, meglehetősen negatív képet fest saját magáról, amit a közeli ismerősei és a katonai adatai sem nagyon próbálnak megmásítani. Röviden, tömören: Chris Kyle egy seggfej volt, aki megpróbált jobbá válni idővel, de mire célba ért volna, megölték. Adott hát a kérdés: hogy lesz ebből a nem túl szimpatikus karakterből egy 132 perces háborús film főhőse?
Így viszont különösen nehéz, és mivel a film nem szólítja meg, a néző néha határozottan azon kapja magát, hogy unatkozik, és nem kötik le a látottak. Ez pedig egy háborús film esetében baj. Ha valaki nem tudná: Kyle élete utolsó éveiben volt bajtársainak segített megtalálni a céljaikat otthon, miután végre rálelt a lelki békéjére, és visszatalált a családjához is – egészen 2013-ig könnyítette sérült, rokkant társai mindennapjait, amikor is a sors egy egészen groteszk és beteg húzásának köszönhetően egy megháborodott amerikai veterán lőtte le amerikai földön. Az ezt feldolgozó utolsó tíz perc némileg árnyalja a mesterlövészről a megelőző majdnem két órában felvázolt képet, de a stáblista mellett mutatott eredeti dokumentumfelvételek, a temetési menet útvonalán csoportokban zászlót lengető emberek látványa sem feltétlenül változtatja meg a néző véleményét. Ha mást nem, hát ezt elérte Eastwood: mindenkiben tudatosulhat, hogy eléggé relatív, ki hős, illetve ki melyik cselekedetéért hős. És Chris Kyle-nak lehet, hogy pár éven belül lesz szobra az Egyesült Államokban, de hogy – kivételes katonai képességei elismerése mellett – még hazájában sem fognak rá soha közmegegyezéses amerikai ikonként tekinteni, az holtbiztos.