Paraméterek Szerző Yalom, Irvin D. Cím Amikor Nietzsche sírt Alcím A szenvedély regénye Kiadó Park Könyvkiadó Kiadás éve 2017 Terjedelem 415 oldal Formátum B/5, keménytáblás ISBN 978 963 355 362 6 Ár: 4. 500 Ft Kedvezmény: 10% Az Amikor Nietzsche sírt tényt kever írói fantáziával, kedélyes hangulatot feszültséggel. Irvin D. Yalom felejthetetlen történetet mesél olvasóinak a szenvedély természetéről és a barátság megváltó erejéről. Leírás Bécsben, a 19. század végi szellemi erjedés közegében nagy drámája dúl szerelemnek, sorsnak és akaratnak. Josef Breuer, a pszichoanalízis alapító atyáinak egyike pályája csúcsán. Friedrich Nietzsche, az európai filozófia meghatározó szellemeinek egyike az öngyilkosság szélén. Amikor az igen tehetséges Breuer doktor elvállalja Nietzsche gyötrő fejfájásainak és egyéb testi kínjainak gyógyítását kísérleti stádiumban lévő módszerével, a "beszélgetős terápiával", még csak nem is sejti, hogy a különös kúra neki is enyhülést fog hozni, hiszen ahhoz, hogy segítsen páciensén, előbb neki kell megküzdenie a maga démonaival.
A karmát? Sorsot, amit magunknak teremtünk az ok–okozati láncolatok létrehozásával? Irvin D. Yalom "Az örök visszatérés azt jelenti, hogy minden alkalommal, amikor döntést hoz, és megtesz valamit, olyan szándékkal kell cselekednie, hogy az örökkévalóságnak választ. És ez igaz mindarra is, amit nem tesz meg, minden elvetélt gondolatra, minden döntésre, ami alól kibújt. És minden meg nem élt élet ott gyűlik, magában belül, meg nem élve egy örökkévalóságon át. S a lelkiismeret figyelembe nem vett szava egy örökkévalóságon át panaszkodik majd magának. " Ezért aztán nincsen fontosabb, mindenekelőtt és minden dolog következményeként nincsen fontosabb elv, mint az Amor fati: Válaszd a sorsod. Szeresd a sorsod. A kötet beszerezhető a webáruházban. Olvass bele! Fülszöveg Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt Park Könyvkiadó, 2012
A Szólok a rendőrnek című kisregénye egyik legjobb barátja, a szívsebész Robert L. Brent történetét meséli el, aki gyerekként Magyarországon élte át a holokauszt borzalmait. Legújabb regénye, a 2012 márciusában megjelent The Spinoza Problem. Olvasson bele a Amikor Nietzsche sírt [eKönyv: epub, mobi] c. könyvbe! (PDF)
A karácsony az ünnepek jolly joker-e, alakíthatósága és változatossága felveti azt a kérdést, hogy mit is kellene valójában megünnepelni ezen az ünnepen. Fiaim egyik kedvenc rajzfilmje a "Kung Fu Panda ünnepe". Talán egy éve látták először, valamikor a téli szünet idején. Kung Fu Panda ünnepe - Filmhét 2.0 - Magyar Filmhét. A történet Kínában játszódik, ahol a téli holdújév ünneplése van szokásban. Ennek ellenére a gyerekeimnek az volt a benyomása, mintha a karácsonyt ünnepelnék benne. Talán azért, mert a külsőségek mögött – mint például lampionok gyújtása – a lényeg nagyon hasonló a karácsonyhoz. Mint tudjuk, Kínában ilyenkor a családok összegyűlnek, éljenek bármilyen távol egymástól, ünnepi ételeket esznek, és megtölti a házakat a vidámság és öröm. A rajzfilmben Po, a panda a döntő pillanatban inkább otthagyja a Kung Fu Palota arisztokratikus – sok szabállyal megterhelt – asztalát, jóllehet ő a házigazda, de nem akarja elmulasztani az apja fogadójában zajló, plebejus népiességtől hangos, vidám tél-ünneplést. A végén a KungFu Palota teljesen kiürül, és mindenki a fogadóban köt ki, ahol a megközelíthetetlennek hitt kung-fu mesterek mesékkel és történetekkel szórakoztatják a gyerekeket, és falják a hagyományos kínai, sok tésztával készülő levest.
Így a karácsony egy másik keresztyén ünneptől, a keresztelés ünnepétől elvált ugyan, viszont egy pogány ünnep befolyása alá került. Ettől a befolyástól, mely az évszázadok során mindvégig megmaradt, lehetetlen lenne leválasztani ezt az ünnepet. Szélsőséges biblicisták és fundamentalisták nem is szokták szeretni a karácsonyt. Köreikben igyekeznek is tiltani a karácsonyfát – változó sikerrel. Bejelentkezés. Tény az is, hogy a karácsonyért lelkesedők motiváltságát az ünnepnek egy olyan mély, a kereszténységet – de még a legyőzhetetlen nap, illetve a szaturnália ünnepét is megelőző – ősi rétege adja, mely ideológiai és konfesszionális sík mellett, vagy inkább alatt, faszcinálja a vele kapcsolatba kerülőket. Ezek a meghittség, mely szelíd fényeket, lágy megvilágítást kíván, a bőven terített asztal, tele ínycsiklandozó falatokkal, és a közösség élménye, melyben az alá-fölérendeltségi viszonyok elhomályosulnak, háttérbe húzódnak, hogy helyt adjanak a mellérendelő–egyenrangú kapcsolatfelvétel lehetőségének, melyet egyszerűen barátkozásnak szoktunk nevezni.
A karácsony ünnepének december 25-re tétele és annak egyházi elrendelése eredetileg egy rendkívül összetett egyházpolitikai döntés eredménye volt. Oscar Cullmann karácsonyról szóló tanulmányában így ír erről: "Bizonyos, hogy Rómában 336-ban december 25-én ünnepelték Krisztus születése napját. Mi volt az alapja annak, hogy december 25-re esett a választás, amikor az epifániától független, külön ünnepet vezettek be Krisztus születése megünneplésére? A negyedik század elején a krisztológiai kérdés megfogalmazása, továbbá az a tény, hogy a pogányoknak december 25-e különlegesen fontos ünnepe volt, melyet a Nap-isten tiszteletére tartottak, és az, hogy Nagy Konstantin császár tudatosan törekedett a Nap-kultusz és a Krisztus-kultusz összekapcsolására, mindez együttesen eredményezte ezt a választást. A 325-ös niceai zsinaton az egyház kifejezetten elítélte azt a tant, mely szerint Jézus születésekor nem maga Isten lett emberré. Ezzel együtt minden más tant is elutasítottak, azt is, hogy Jézust csak keresztelésekor adoptálta Isten.
Nem véletlen, hogy fiaim számára ez a történet a karácsonyt idézte fel: az alá-fölérendeltség megszűnése, ha csak ideig-óráig is, vagyis az eltűnő társadalmi különbségek, a közös terített asztal, a jókedv és öröm mind fontos jellemzői a karácsonynak. A karácsonyi ünnep elődjének is lehet tekinteni a rómaiak téli napfordulós ünnepét, a szaturnália ünnepségeket. December 17-25 között tartották. Ekkor táncos, mulatós vigadalmakat tartottak birodalom-szerte, tekintettel arra, hogy a fény sötétség feletti diadalát is magában hordta ez az ünnep, a nappalok hosszabbodásával. A társadalmi rangokat, osztálykülönbségeket felfüggesztették erre az időre. Mivel nem volt hivatalos ügyintézés és munka, a rabszolgáknak megengedték, hogy urakként viselkedjenek, a gazdáik meg szolgát játszottak. A gazdagok a szegényeket megvendégelték, a rabszolgák az uraik asztalához ültek, és a családtagok apró ajándékokkal kedveskedtek egymásnak. Ennek az ünnepnek az Újszövetségben is megtaláljuk a hatását, Jézus egyik példázatában: "…Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki.