Együtt hajtunk, együtt halunk. De egyelőre még nem megyünk nyugdíjba. A Bad Boys – és elsősorban a második rész – megtestesíti mindazt, amiért Michael Bay-t szeretni lehet. Vagy épp utálni. Szuperlassítások, kínosan hosszan a távolba bámulás, köröző kameramozgás, és egy kisebb autópark leamortizálása. Mindez megfűszerezve brutálkemény dumákkal. Ennyi a recept, nem több ez élre csiszolt hatásvadászatnál, s bár sokan ezt tagadják, ehhez Bay ért a legjobban. Mármint a a világon. A Bad Boys első része még inkább volt egy szárnypróbálgatás, amit a Lawrence és Smith közötti kémia tartott egyben, míg a folytatásra megmaradt a kémia, de mellé megérkezett az igazi Bay, az a fajta, aki zacskóval együtt darálja bele a százdolcsis kötegeket a filmbe – mert ha egy jelenet megkívánja hogy 20 autót törjenek porrá, akkor ő megteszi. Ha fel kell robbanatni egy villát, akkor ő felrobbantja. Ha pénzt kap a kezébe, ő elkölti. Ha pedig nem kap elég pénzt a kezébe, akkor nem csinál filmet. Nagyjából ezen oknál fogva nem lett a harmadik részből nagyon sokáig semmi, hisz Bay már több, mint egy évtizede rajta volt, hogy elkészüljön, de a költségvetés sose tükrözte az ő elvárásait.
Persze, a Bad Boys soha nem is akart igazán emlékezetes lenni, de Bay szélsőségei és a Smith-Lawrence páros összhangja mégis azzá tette ezeket a filmeket - no, ez az, ami ebből a harmadik részből hiányzik. A Bad Boys - Mindörökké rosszfiúk (Bad Boys for Life) 2020. január 16-tól látható a hazai mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Pozitívum Néhány ügyes akciófilmes megoldás Kellemesen ódivatú Negatívum A Smith és Lawrence között csak nyomokban van kémia Hiányzik belőle az inspiráció - hiányzik belőle Bay Végszó A Mindörökké rosszfiúk olyan, mint egy érettségi találkozó, ahol már csak a helyszínen döbbensz rá arra, hogy emlékeid szerint ezek az emberek sokkal jobb fejek voltak és sokkal menőbb dolgokat műveltek anno. Az akciójelenetek erőlködve idézgetik Michael Bay stílusjegyeit, Will Smith és Martin Lawrence párosa pedig hol harsányan, hol érzelgősen próbálja keresni az összhangot, ami olyannyira nincs meg bennük, hogy szinte fel se tűnik, hogy a film jelentős hányadát külön utakon járják.
A modern kabátba bújtatott hangulatmegidézésnek persze szerintem mindenki örül, azonban ebből a korszakból táplálkozva nem képes a film továbbnőni, és megújulni. Az új szereplőkben – akciócsapattagok illetve a mexikóiak közt – sem lehetett észrevenni a potenciált, hisz gyenge jellemükből adódóan beleolvadtak a környezetbe, és nem képeztek új szintet. Az első két részben jól működő poénok, most inkább megmosolyogtató és sokszor a kínos hatást értek el, mintsem célba jutottak volna. A változást abban láttam, ami furcsa volt egy ilyen stílusú szórakoztatni próbáló produkcióban, hogy a direktor duó merte bevállalnia az előző rendező Michael Bay által nem mutatott véres jelenetek sokaságát, ami a korhatár besorolást is erősen befolyásolta. A mocskos szájú megnyilvánulások is erősen jelen voltak, melyet helyenkénti indokolatlannak éreztem, és inkább a felnőtté válás bemutatásának, mintsem az épp aktuális történetnek szólt volna. A zárókép egy teljesen új filmet mutat, melyben nem érzek akkora potenciált, amely folytatásért kiáltana.