A kiállítás már nem tekinthető meg. festészet, hírességek, időszaki kiállítás, képzőművészet, Szinyei Merse Pál A magyar festészet fejlődését az impresszionizmus irányába vezető híres és közkedvelt művésznek utoljára 1990-ben volt nagyszabású kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában. Néhány fő műve folyamatosan megtekinthető a Budavári Palotában, de életművének zöme többnyire rejtve marad a nagyközönség előtt. A kaposvári bőséges válogatás most ezt a hiányt igyekszik pótolni: széles körből, múzeumok és magángyűjtemények féltett kincseiből merítve mutatja be a korszakalkotó mester munkásságát. A Felvidékről 1864-ben a müncheni akadémiára került, öntörvényű festőnövendék már kezdettől szembehelyezkedett az akkoriban Európa-szerte divatos, mesterkélt légkörű akadémizmussal. Őt nem vonzották a történelmi vagy novellisztikus témák, sőt a néprajzi kellékek sem, hiszen azt akarta festeni, amit maga körül látott: saját környezetéből vett egyszerű szituációkat, a való látvány természetesen üde színeivel.
A kiállítás központi alkotása a magyar festészet egyik legismertebb műve, a Majális. Szinyei Merse Pál: Majális, 1873 (olaj, vászon, 127 × 162, 5 cm) (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Galéria) A kép nemcsak a művész kultuszában játszott főszerepet, hanem önmagában is ikonikus jelentőséggel bír. A műnek az egyetemes művészetben betöltött helyét különleges, erre a kiállításra készített kisfilm járja körül. A kiállítás másik érdekessége a színtannal foglalkozó egység, amely a színek és a színérzékelés tudományán keresztül segít értelmezni Szinyei színgazdag festményeit. A Magyar Nemzeti Galéria Kép és kultusz – Szinyei Merse Pál művészete című kiállítása november 12. és 2022. február 22. között látogatható. A kiállítás kurátorai: Hessky Orsolya, Krasznai Réka, Prágai Adrienn.
1868-ban a kiváló pedagógus és történelmi festő, Karl Piloty növendéke lett, az ő tanácsára, valamint a barbizoniak és Courbet hatására kezdett a szabadban festeni, ahol a napfény, az atmoszféra változásainak rögzítésével kísérletezett, és 1869-re eljutott a plein air festészethez. A szabad levegőn megfigyelt fény- és színjelenségeket visszaadó festészeti irány magyar megteremtőjének tartott Szinyei Merse Pálról szólva Szinyei Merse Anna művészettörténész elmondta: a festő életútjába a legkorábbi és legkésőbbi képeinek segítségével nyerhetnek bepillantást az érdeklődők. Látható lesz például a közismert, az 1873-ban festett Majális című képének vázlata, ami jó kulcsot ad a nézőnek ahhoz, hogy Szinyei miből "fejlesztette ki" a nagyképet. A meg nem valósult nagy festmények esetében szomorú, hogy a kisebb vázlatait nem festette készre, ami nem véletlen, hiszen ez lényegében a Majálisra kapott negatív kritikákra adott válasza volt a festőnek - mondta a művészettörténész. Hozzátette, Szinyei nem festőcsoportokkal körülvéve vagy barátokkal dolgozott, hanem önmagában, ami akkoriban nagy szakmai bátorságra vallott, sőt, Ausztriában és Németországban sem voltak a hozzá hasonló technikával festő művészek.
Fotó: Magyar Nemzeti Galéria Bizonyos időközönként mindig felsétálok a Magyar Nemzeti Galériához: hol kiállításmegnyitóra, hol kedvtelésből, szinte terápiás jelleggel nézegetni a festményeket. Szerintem az egyik legjobb időtöltés a különféle színek, formák és vonalak között sétálni, leülni és hosszan elidőzni egy-egy festmény előtt, amihez akármikor térünk is vissza, mindig más lesz egy kicsit a viszonyunk. Azt persze nem tagadom, hogy a legtöbb időt a 19–20. századi Festészeti Gyűjtemény tereiben, különösen Szinyei Merse Pál képei előtt töltöm, éppen ezért is ujjongtam, amikor kiderült, hogy 30 év után újra kiállítás nyílik a műveiből. Sőt, a Kép és kultusz. Szinyei Merse Pál (1845–1920) művészete című tárlat azért is különleges, mert nemzetközi párhuzamokkal együtt, kontextusba helyezve mutatja be a festő életművét. Kedvenc művészei és művei mindenkinek vannak – legyen szó a kultúra és a művészetek bármely területéről –, amikhez más-más miatt kötődik: érzelem, emlék vagy egyszerűen csak esztétikai okok miatt.
Az akasztott elszállítása című kompozíciós vázlata miatt vették fel Karl von Piloty mesteriskolájába. A Faun IV Szinyei első nagy kompozíciója, ami most feltételezhető előképe, Böcklin Pán a nádasban című festménye mellett szerepel. Ezen a képen már megfigyelhető Szinyei egyéni természetlátása, valamint az a törekvése, hogy az alakot és a környezetet harmonikus egységben ábrázolja. Csak egy évvel későbbi a Bacchanália, ami az Árkádiáról alkotott impressziókat idézi. Szinyeit ekkor már láthatólag foglalkoztatta a fény színalakító hatása. Arcképei közül a Szinyei Merse Zsófit ábrázoló portré a legérzékibb; oldott ecsetkezelés, intim hangulat jellemzi. A tárlat a Szinyei 20. századi és kortárs kultuszát bemutató teremmel zárul, amelyben a festő és művei reflexiók, parafrázisok, átiratok formájában elevenednek meg. Itt látható többek között Konkoly Gyula Pipacsok című festménye vagy Tót Endre Lila ruhás nő je. Szerencsésebb lett volna, ha a kortárs alkotások nem elkülönítve szerepelnek, hanem a megfelelő Szinyei-művek mellett, hogy a kapcsolódás még evidensebb legyen.
A tárlat négy részre bontható: a Majális az egyetemes művészetben betöltött szerepét egy, a kiállításra készített kisfilm mutatja be, míg a kiállítás másik érdekessége a színtannal foglalkozó egység, amely a színek és a színérzékelés tudományán keresztül segít értelmezni Szinyei színgazdag festményeit. Ezen kívül az a négy történeti kiállítás is megelevenedik, amely pályafutása és életműve alakulását meghatározta. A tárlat a festőművész XX. századi és kortárs kultuszát bemutató teremmel zárul: itt reflexiók, parafrázisok, átiratok formájában elevenednek meg a leghíresebb Szinyei-festmények. (Borítókép: Lilaruhás nő c. festmény a Magyar Nemzeti Galériában. Fotó: Bodnár Patrícia / Index) A Microsoft és a partnerei kompenzációt kaphatnak, ha Ön vásárol valamint az ezen az oldalon elhelyezett ajánlott hivatkozásokat követve.