Piave partján, 1918. október 29-30. A vers címe a harmadik, végleges vereséggel végződött piavei ütközetre, az 1918. október 24. és november 4. között lezajlott Vittorio Venetó-i csatára utal, amelyben az Osztrák-Magyar Monarchia vesztesége 80 000 halott és sebesült, valamint több mint 400 000 fogoly volt. Mint a villám videa 1. Megjelent az Álmok szekerén verses kötetben 1925-ben. Őszi ködben, égő éjben, Égnek szálló, párló vérben Meghördült a nagy Világ! Ágyúk torkán villám villant, Piavének vize csillant, S egyre nőtt a vérvirág. Olasz földön osztrák színért, Érdemtelen, álnok szívért Odaveszett míndenünk! Elhagyottan, kifosztottan, Édesinktől meglopottan: Jaj, már hitünk sincs nekünk! Olasz folyó zúgó partja Mártirokkal van takarva Ítélet-nap hajnalán. S míg a moraj csenddé fúllad, Amíg az Ég fénybe gyúllad: Egy ország hal meg talán? Vad vidéken, rab kenyéren Ezen a legbúsabb éjjen Azt kérdezzük könnyezőn: Kit szeretünk, kit imádunk, Szent országunk, kis családunk, Meghalt-e a vérmezőn?... Harcmezőről, csatazajban, Máskor mindig boldogabban Vittek haza szárnyaim... Jaj, de mostan szívettépőn, Fájdalomtól lázban égőn, Könnyel teltek álmaim!...
(... ) Imádunk -: egyesítő érzelem! Ily szürke mondatokban is: "Hűs volt éjjel; s igen, te szép asszony, hideg voltál hozzánk s cudar. "... Ó, kín-harmónia, mely téged könnyez itt...! Sír, tombol, ki magáért küszködik! Dicsértessék tehát, ami egybezár. Csak soha ördög s pokol! S döghalál! Imádunk, ó érzés, mely egyesít.... ( Csorba Győző) Lenin - aki fölrázza álmából a világot Fölrázta álmából a világot, szavai villámok voltak. Sineken s folyókon özönöltek, minden országon áthatoltak. szegények kenyere lett minden szava, az éhezések elleni hadsereg. Mint a villám videa ingyen. szavai gépek lettek, traktorok, házak, aknák, fúrótornyok a telepnek. ( Kalász Márton) A munkanélküliek Az utcasarkon állnak csapatokban, öklük a rongyos kabátból kilóg. A sapka szemükben. Eső zuhog. S nyakig vannak fertőben és piszokban. Luxusszállodák rózsával kirakva, s mindenki ujjong, ha a tánc pereg. Pénz után kap a koldus rossz kalapja, s imával étet az Üdvhadsereg. Feledni gyakran... Feledni gyakran szeretnélek én, s mintha bosszút állna feledni-vágyam, dalomba törsz, s álmomban állsz elém, s mintha máris megszólalnál te lágyan.
Magyar Kiejtés IPA: [ ˈvilːɒ] Főnév villa Egy mezőgazdasági szerszám. ( konyha) Egy evőeszköz. Etimológia Egy szláv vila szóból. Hasonló - oroszból kölcsönzött - szavak más finnugor nyelvekben is előfordulnak, vö. erza вилка, mari вилке, udmurt вилка és komi вила ( vasvilla). Fordítások Származékok (összetételek): vasvilla Egy szép épület. A latinból.
( Pákozdy Ferenc) Ó, te sötét, ó, te szörnyű kor! Egyszer könnyű lesz a sors megint... teli kézzel alkotunk egészet. táncra kelnek újból szavaink, s napjaink az életre megérnek. Kiskocsmában üldögélünk úlra, ránk borulnak sűrü gesztenyék. belenézünk majd az étlapokba, s künn az éjben száz lampion ég... ( Rába György) Így jöttél felém Egy őszi nap, akár a többi ezrek: ajtócsapódás, hervadt, őszi fény. Erdőben ültem, levelek lepergett sorsán merengve. hova. merre lesztek - s akkor jöttél felém. Vígasztalan lélek gondolata – Wikiforrás. Körülfolyt a köd, s gomolygott fölöttem, bár elfakult a rétek zöldje már, még egyszer hajtott és virágba szökkent sebes időnk többé tán el se röppen - csak lenne örök, örökös a nyár! A hazatért vacsorája (részlet9 A boldog abroszon forrók a tálak, virágok közt teli üveg bor állt. Őbenne felmagasztosúlt a hála. Némán költötték el a vacsorát. Csodálta csak. honnét e sok ajándék? Akár egy bőséges Karácsony-est! Idegen föld temette őt sokáig, s most hazatért, és lassan enni kezd. S a nő kemény kezét meglátta... Máskor régen még e kéz finom s puha volt.
Megkeményedett a várakozástól, mindent eltett neki és meghagyott. ( Görgey Gábor) Pokoljárás Akkor pokolra löktek engemet... és régi lényem kiégettetett. El nem maradt a kínból semmi sem, tizenkét évig éltem odalenn. Örült hatalom elől szökve én fölriadtam a pokol fenekén. Izzó vasként füstöltek éveim. Ó hazátlanság - pokoli kín. Ki elszenvedte egyszer e pokolt, az lángjegyet már rodkadozva hord, örökre izzik átkos bélyege, s a hontalanság pokla jár bele. Revistyei dala – Wikiforrás. Kik nem jártatok poklot még soha, mit tudhatjátok, mi is a haza? Ki idegen föld hontalanja volt, és látta önmagát, hogy haldokolt, és látta ezt a mása-nincs halált - az a hazában új eget talált. Más ember ő - a régi már nem él - ha a pokolból végre hazatér. Tökélyt álmodva Tökélyt álmodva a tökélyre törtem, ha művem nem is lesz tökély mögöttem. mert az volt művemnek szent küldetése: segítse az embert majd a tökélyre. Felhasznált forrás [ szerkesztés] Johannes R, Becher versei. Lyra Mundi sorozat. Európa Könyvkiadó. Budapest, 1978. Klasszikus német költők.
A Wikiforrásból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Három magas halmon lebegve békén, Messzére hint sugárt egy korona; Sok század óta díszlik fényes székén, S a hír reá szebb-szebb virányt fona. Több társinak földünk minden vidékén Nem hátrált eddig meg tulajdona; Mert míg harcz dúlt az ég más sarka mellett Reá új s új dicsőség s fény lövellett. Ím a vihar fellázadott szárnyára, Előrohan pusztító zajszele; Villám lobog, s ledől sok büszke vára, Halállal ijeszt a köd éjjele: Hiába! kár nem száll tetőnk ormára; Sülyed, ki harczra dölyfben fölkele. E dicstetőket bármely vész rettentse, Nem tűnt el onnan nyugalom s szerencse. Mert szent jel véd ott minden boldogságot, S a legdicsőbb, melyet föld nyerhete. Fel, fel, folyók! Második Mohács napján – Wikiforrás. kérdjétek e világot, Hűbb népeket, mint mi, nevezhet-e? Tud-e főnknél nemesb hatalmasságot? S van-e keresztnek ily tündöklete? Halom, kereszt, korona sugárzással, Ezernyi évig diszlendő egymással.