Ismertető/teszt Amikor a PS5 gyengébb, mint a PC? 2022. 03. 15. 21:45 | szerző: Sityi | Ismertető/teszt Majdnem három éve már, hogy jól megköpködtem a Kunos Simulazioni üdvöskéjét, az Assetto Corsa Competizioné t. Szerencsére az azóta eltelt idő alatt PC-n sikerült rendesen kikalapálni – leginkább az irányítással kapcsolatos sirámaim veszítették el aktualitásukat, de erről lesz még szó bővebben is. 2020 derekán jött a PlayStation 4 és Xbox One verzió, most pedig a PlayStation 5-változat került kínpadra nálam, de Xbox Series X/S-re is természetesen kint van. Kezdjük a formalitásokkal, azaz a száraz technikai adatokkal. Az új konzolokban lakozó számítási és grafikus erőnek hála megvan a 4K felbontás és a 60 fps, bár némi kompromisszummal: a visszapillantótükrökben irgalmatlan pixeles minden (és teljesen más a bevilágítás). Részletkérdés? Nem hinném, azért a tükröt elég gyakran szoktam nézegetni vezetés közben, és nem sminkelési céllal. ;-) A menük viszont néha beszaggathatnak, ha 3D modell is látható, ez leginkább a karakterünk testreszabásánál jön elő.
Lehet, hogy az áhított 1. 8-as verzióval ez sem kellene, és kapnánk egy GT7 szintű mintaértékű gamepades irányítást? Kormánnyal egyébként nincs gond, sőt: a fentiekből is látszik, hogy az ACC kívánja ezt a fajta beviteli módot. Erős pár héten vagyunk túl, ami az autós játékokat illeti. Ebben a mezőnyben a fentiek ellenére sem teljesített rosszul az Assetto Corsa Competizione, hiszen nem túl gyakori esemény, hogy egy keményvonalas szimulátor konzolra látogasson. Viszont az kibukott, hogy egy kissé régi verzió került portolásra, azt pedig bizonytalannak érzem, hogy mennyire lesz ez utógondozva – a PS4-es változat 1. 2-n áll a cikk írásának pillanatában (bár ott még elfogadható magyarázat lehet a ma már gyengécskének számító hardver – a Cyberpunk 2077 kálváriája is megmutatta). Amenynyiben tényleg lesz 1.
Hogy a lényegre térjünk: a jó hír mindenképpen az, hogy a mostani változat ezeknek a hibáknak a méregfogát kihúzta, gyakorlatilag az új vasakon már szinte ugyanazt az élményt kaphatjuk meg, mint egy high-end PC-n. A felbontás immár natív 4K, a képfrissítés pedig 60 FPS – és ez utóbbi a fő lényeg. Nyoma sincs már a kínos belassulásoknak, folyamatos az élmény, nincs tehát már olyan technikai akadály, ami megülné a játszhatóságot. Rögtön az a kérdés merül fel tehát, hogy akkor most érdemes belevágni végre az Assetto Corsa Competizione kalandba? A válasz nem egyértelmű: igen is és nem is. A technikai újítások mindenképpen üdvözlendőek, de azt azért hozzá kell tenni, hogy minden más szinte maradt ugyanaz. Vagyis a grafikához sem nyúltak hozzá komolyabban, aminek azért az az eredménye, hogy (bármilyen fellengzősen is hangzik) inkább előző generációs lesz az élmény, pláne ha a GT7 után, de akár csak a GT Sport mellett nézzük. Ezzel nem azt mondom, hogy a Competizione csúnya volna, de mindenképp érzékelhető a különbség és a rivális javára.
Direkt kipróbáltam egymás után ugyanazon a pályán, ugyanolyan időjárás mellett, csont ugyanolyan autóbeállításokkal, ugyanazzal az autóval, ugyanazzal a kormánnyal: PC-n amellett, hogy gyorsabb voltam, az autó pontosan úgy viselkedett, ahogy azt én elvártam, megszoktam, és ahogy az a valóságnak szerintem megfelel; viszont PS5-ön pár kanyarban gépészkednem kellett, hogy megfogjam a kocsit, mert érthetetlen módon el akart menni a hátulja. Nem olyan vészes volt ez már, mint anno a PC-s megjelenéskor, de nem az igazi ez így. És ami a legszomorúbb: látható, hogy helyre lehet ezt hozni. A gamepades irányítással kapcsolatban is némileg felemás érzéseim vannak. Láthatóan figyelmet fordítottak erre, hiszen a DualSense képességeit igyekszik csillogtatni: a legjobban a fékpedálnak megfelelő ravaszon érezhető ez, amely szépen adja vissza, hogy dolgozik az ABS (hallod, Gran Turismo 7? Ez a megfelelő erősség ehhez! ). Viszont mivel egy komplex szimulátorról beszélünk, bekapcsolt segítségek nélkül pokoli nehéz dolgunk lenne – a stability controlt én 100%-ra tekertem fel, hogy értelmes módon tudjak bekanyarodni.
Arról nem is beszélve, hogy nagyon komoly többlépcsős esős lehetőség van beépítve, ami már önmagában komoly kihívás, a dinamikus időjárás változás pedig itt már régóta elérhető opció volt. Az alapjátékra picit visszatérve, természetesen játszhatunk teljes bajnokságot, illetve ezt darabokra szedve teljesen testre szabhatjuk az élményt (letolhatunk teljes verseny hétvégéket, de kezdhetünk az időmérővel, vagy akár a versennyel is). Persze van komoly multiplayer mód is, ha pedig a kihívások érdekelnek, akkor havonta cserélődő speciális eventekkel is meglepnek minket a készítők. A pályák a valóságból jól ismert aszfaltcsíkok, hogy inkább az extrábbakat említsük van Zolder és Zandvoort is a szokásosnak mondható Spa, Nürburgring, Monza vagy a hazai Hungaroring mellett. Az viszont már kicsit fájdalmasabb, hogy az alapcsomagnak nem részei olyan csemegének számító helyszínek, mint Laguna Seca, Mount Panorama, Kyalami vagy a brit Oulton Park – ezek sajnos külön fizetős DLC mögé vannak zárva. Zárásként csak summázni tudom az eddig elhangzottakat.