És aki többnyire mély-orosz szomorúsággal néz. Nagyjából ennyiben, vagyis a jelentőségteljes nézésben merül ki a többi színész eszköztára is. Jók voltak még: a hinta, az őszi lombok és néhány old timer autó. Vö. Tóth Ágnes Veronika: Egy művészetpártoló erotikus naplója László Ferenc: Tavaszi áldozat Cím: Coco Chanel és Igor Stravinsky - Egy titkos szerelem története (Coco Chanel & Igor Stravinsky), Rendező: Jan Kounen, Író: Chris Greenhalgh, Forgatókönyv: Jan Kounen, Chris Greenhalgh, Carlo de Boutiny, Zeneszerző: Gabriel Yared, Operatőr: David Ungaro, Vágó: Anny Danche, Producer: Chris Bolzli, Claudie Ossard, Szereplők: Anna Mouglalis, Mads Mikkelsen, Jelena Morozova, Natacha Lindiger, Grigori Manukov, Radivoje Bukvic, Nicolas Vaude, Anatole Taubmann
A film a vetítés után 7 napig megtekinthető itt, a MédiaKlikken! 1913 – Igor Stravinsky Tavaszi áldozatának premierje a Théatres Des Champs- Elysées színpadán. Coco Chanel megbabonázva ül a nézőtéren. A forradalmi mű azonban túl modernnek, túl radikálisnak bizonyul; a felbőszült közönség zúgolódik és kis híján forrongásba tör ki. Stravinsky vigasztalhatatlan. Hét évvel később, a már elismert, sikeres és gazdag Coco Chanel újból találkozik a zeneszerzővel, aki az orosz forradalom elől menekülve, emigránsként, fillérekből tengeti életét. A vonzalom azonnal felébred közöttük, szikrázik a levegő. Coco felajánlja Garches-ban található házát, ahol Sztravinszkij nyugodtan dolgozhatna. A zeneszerző gyermekeivel és feleségével együtt azonnal odaköltözik. A két szárnyaló szellem között mély és szenvedélyes kapcsolat veszi kezdetét. Francia romantikus dráma, 120 perc, 2009 A műsorszám megtekintése 16 éven aluliak számára nem ajánlott. Feliratozva a teletext 333. oldalán. Rendező: Jan Kounen Író: Chris Greenhalgh Forgatókönyvíró: Jan Kounen, Chris Greenhalgh, Carlo De Boutiny Zeneszerző: Gabriel Yared Operatőr: David Ungaro Producer: Chris Bolzli, Claudie Ossard Vágó: Anny Danche Szereplők: Anna Mouglalis (Coco Chanel) Mads Mikkelsen (Igor Stravinsky) Yelena Morozova (Catherine Stravinsky) Natacha Lindinger (Misia Sert) Grigori Manukov (Sergei Diaghilev) Radivoje Bukvic (Dimitri) Nicolas Vaude (Ernest Beaux) Anatole Taubmann (Arthur 'Boy' Capel)
1913 - Igor Stravinsky Tavaszi áldozatának premierje a Théatres Des Champs- Elysées színpadán. Coco Chanel megbabonázva ül a nézőtéren. A forradalmi mű azonban túl modernnek, túl radikálisnak bizonyul; a felbőszült közönség zúgolódik és kis híján forrongásba tör ki. Stravinsky vigasztalhatatlan. Hét évvel később, a már elismert, sikeres és gazdag Coco Chanel újból találkozik a zeneszerzővel, aki az orosz forradalom elől menekülve, emigránsként, fillérekből tengeti életét. A vonzalom azonnal felébred közöttük, szikrázik a levegő. Coco felajánlja Garches-ban található házát, ahol Sztravinszkij nyugodtan dolgozhatna. A zeneszerző gyermekeivel és feleségével együtt azonnal odaköltözik. A két szárnyaló szellem között mély és szenvedélyes kapcsolat veszi kezdetét.
Ám ami itt történt, az kisstílű és nem is egészen feddhetetlen indíttatású csalás, hiszen egyszerűen elgiccsesíti Stravinsky életét és művészetét, és azt végső fokon egy polcra teszi Coco Chanel úgynevezett életművével. Mert amikor a filmbeli fikcióban Stravinsky éppen teremt, azzal egyidejűleg Coco is alkotói élete csúcsára ér: szaglás alapján megteremti a 20. század egyik legemblematikusabb termékét, a Chanel No. 5 parfümöt. És legyen mégoly elismerő a véleményünk e kémiai produktumról, azért mégsem érezzük egy nívón, teszem azt, a Sacre du printemps zenéjével. De éppen e körül szövődik a drámai csomó. Igor ugyanis egyszer azt találja mondani Cocónak: "te nem vagy művész, te csak egy bolttulajdonos vagy". Amiben, lássuk be, van némi igaza. Ám Coco egy szatócsnő lelkével rendelkezne, ha beletörődne ebbe. Ki is utasítja ágyából Igort, aki mostantól fogva szenved. De nagyon. Mint az életben. Ennyi a film szűkebben vett cselekménye és emberi konfliktusa. Mads Mikkelsen A filmzene egyik legfontosabb esztétája, Zofia Lissa megkülönbözteti a "képen kívüli" és a "képen belüli" zenét.
A reseces (re-seco) jelentése visszavág, visszametsz, így a " spes longa " (hosszú remény) inkább a szőlő hosszúra nyúló indáinak képét idézi, semmint a mitológiai Párkák élet-fonalát. A messzire nyúló indák (a remény) visszametszését a " spatio brevi " figyelmeztetése indokolja. A latinban a spatium egyszerre jelent térbeli és időbeli kiterjedést, így a " spem longam reseces " metaforikusságának mindkét oldalához passzol, a konkrét és az átvitt jelentéshez egyaránt: a szőlőt azért vágjuk vissza, mert kevés a hely, a reményt pedig, mert kevés az idő. A "Carpe diem" mondás nemcsak online, hanem offline is. Pontosan elmondjuk, hogy ez mit jelent ebben a gyakorlati tippben. Carpe diem: a latin szavak fordítása A "szőnyeg" olyasmit jelent, mint a szedés vagy a letépés. A "Diem" a nap. A latin kifejezést szó szerint lefordíthatjuk: "válassz napot". Németül a "Használd a napot" fordítás uralkodott. Ezt a kifejezést azonban gyakran félreértik, így Carpe Diem elveszíti valós jelentését. Carpe diem: Mit jelent ez?
Remélem egy idő után lehet ez egy közös munka, és én az írásaimmal, ti a hozzászólásaitokkal tudjuk egymást segíteni a fejlődésben, megismerésben. Amint az eddigiekből kiderült, nem vagyok egy jól fogalmazó bölcsész, de remélem ez is alakul majd a bejegyzések számával 🙂 Az elmúlt és eljövendő évek tea élményeit szeretném megosztani. Megfogalmazva, átgondolva, sokkal jobb tud lenni egy jó teázás, mindezzel a figyelmem is jobban tudom arra az időre fókuszálni. Szeretnék bemutatni teákat, teaházakat, teaboltokat amikkel összehozott az élet. Sok hangulatot és élményt adtak ezek, ezekből szeretnék visszaadni legalább egy kicsit. Szeretném ha egyre többen tudnánk átélni milyen az amikor meg tudunk állni a nagy rohanásban leülni egy jó teára, megadni a módját, és ami a legfontosabb, időt szánni rá. Ez a legnagyobb kincsünk. A blog mottójának egy japán mondást választottam, ami nekem az életeben sokfelé és itt a teánál is sokat jelent: "Soha ne feledd a kezdő szívet"