1950. Április 4. Az Magyar Népköztársaság állami ünnepnek kiáltja ki e napot. A nép felszabadul, ezzel formálisan is vége a második világháborúnak, de csak kevesen sejtik, hogy ezzel 40 évre megpecsételődött az ország sorsa. 2022. Az utolsó ellenzéki politikusra is mérhetetlen csapást mért az előző esti országgyűlési választás. A nép felszabadul, ezzel formálisan is vége a demokráciának, de csak kevesen sejtik, hogy ezzel további 4 évre megpecsételődött az ország sorsa. Teljes megsemmisítés. Már megszokott, hogy hétfőn reggel mindenki bágyadt arccal, némán ül a buszon. Azonban ez a csend most teljesen más, a döbbenet valamennyi ember testét átjárja, befurakodik az ember elméjébe és nem enged szabadon. Senki sem szereti a hétfőket, egy újabb hét és sosem tudhatod milyen nehézségekkel kell megküzdeni a többi napon. Ez a hétfő most teljesen más. Ma nem egy újabb hét kezdődött, ma valaminek vége lett. Ady Endre: Jártam már Délen : hungarianliterature. Ezernyi ember élete és célja dőlt romokba, és még csak hétfő. Csak ülsz némán és döbbenet egy szót sem enged ki a szádon.
Sziasztok! Sikerült 105 napot mindenféle pornográf tartalom nézése, illetve önkielégítés nélkül lehúznom. Megszegve a saját szabályaimat a szombati napon kezdtem internetezni a feleségem gépén, miközben ő kint volt a konyhában. Nem gondoltam volna, hogy gond lesz. Ez is az egyik alapvető probléma. Elbíztam magam, azt gondoltam, hogy uralom a függőségem nem lesz semmi. A hátérben közben elég húzós heten vagyok túl. Csodás szombati napot angolul. Munkahelyemen kellett nagy közönség előtt előadni, ami mindig komoly stresszfaktor nálam a megfelelési kényszerem miatt. További nehezítő tényező, hogy a magánéletemben is jöttek kezelendő helyzetek. Külön külön is elég lett volna, nem hogy a kettő egyszerre. A forgatókönyv a szokásos volt. Netezés közben bevillant a régi inger. Sokáig kibírtad, mi gond lehet. Csak ránézek, aztán bezárom a lapot, nem lesz gáz. Bele is egyeztem elaltatva az ellenállásomat, mondván csak egy pillanat és megyek. Ahogy ez megtörtént az ujjaim önálló életre keltek. Elkezdtem beütni a szokásos dolgokat, vadul keresgélni a régi fétiseim között.
- - - - - Régen város volt ez helyen, Zsigmond király idejében. Két templomok, nagy tőtések Arany bányák és sok ércek. Az mély árok bizonyítja, Bonfinius ezent irja; De a dúló rabló Csehök Elpusztiták, a pártütők! A Krisztusért immár kérünk, Édes atyánk légy mivélünk! Anno 1624. die 26. augusti. ( A telkibányai templom falán, belől. Verespatak – Wikiforrás. ) Hol Telkibánya bércein lebeg Bozótos erdő kétes árnya, S a fejsze egyhangúan döng, kopog, Odvas bükkök tövébe vágva; Hol, vén fukar módjára, a bérc Sziklás ölébe rejti kincseit, S megátalkodva állja, tűri A kutató bányász vas-ékeit: Áll Kányahegy, Itt hajdanában Arany- s ezüstre vitt a gazdag ér; Öléből most forrás buzog fel, Veres habokkal, mintha volna vér. Lelkem varázs fuvallat éri, Állván a bércen s a patak felett; S im titkos ajk susog fülembe, Csodás regében ó történetet. ------ Miként a hangya, nyárszakában, Dolgozva hemzseg lyuklakában, - Hogy megrakott tárháza légyen, Ha vihar fog dühöngni télen -: Régente e bérc mély ölében Úgy hemzsegett az ember épen; A bánya népe éj-naponta Érces sziklát feszíte, onta.
- Biz azt szegényt magához vette az Úr - szólt az anyja megtörve. - Ugyan nem mondhatnák meg, hogyan lett eltemetve? Milyen ruhában? - Piros lajbit varrt neki a szabó, hirtelen ahogy lehetett, és a kék pántlikás új pörge kalapját is vele temettük szegénykével. Éppúgy, mint a nagyanyja látta a processzióban. Csodálkozva néztünk össze a tanítómmal, aki bosszankodva dünnyögte aztán az úton, ahogy ő szokta magyarázólag: - Egészen megzavar ez a dolog! De lássuk csak, mi következik belőle? Az, hogy a vén Ágnes csakugyan nem tudhatta az öltözetet. Csodás szombati napot gif. Tehát az efféle víziókban van valami rendkívüli is, ami igaz. És még mi következik? Az, hogy mikor Gyurit ott látta, ott volt, minélfogva ha ott látta a zsidó Mózest is, az is ott volt. S mindezekből mi következik? Az, hogy a zsidók mindenüvé bejutnak, még a mennyországba is. Szomorú, de igaz. No, és mire tanít ez bennünket? Arra, hogy már a mennyország se valami különös előkelő hely, s arra, hogy tehát legjobb otthon lenni a saját édes hazánkban. Mert itt már tudjuk, hogy állunk.