Ábel Anita egy gyönyörű kislány édesanyja, férjével már 15 éve vannak együtt. A családjuk tökéletes, bár a műsorvezető fiatalon két gyermekről álmodozott. Anita elárulta, miért nem valósult meg a vágya. Ábel Anita és férje már 15 éve ismerik egymást, kapcsolatuk mintaszerű. A műsorvezető Garami Gábornak nyilatkozott családi életükről, és elárulta, mi a titkuk, hogyan tudják még most is életben tartani a lángot. " Mi egy nagyon összeillő puzzle vagyunk" - mondta Anita egyszerűen, és elárulta, ő mindig is tudta, hogy megtalálja majd a hozzá való férfit. Ábel Anita elárulta, miért nem született második gyermekük Forrás: FB / Ábel Anita Biztos volt abban, hogy neki szép családja lesz: talál egy jó férjet, és lesz gyerekük, csak akkor még azt gondolta, hogy kettő. Anita elárulta, hogy miért nem született második gyermekük. " Én az életemet is úgy éltem, hogy minden jó úgy, ahogy van. Mi semmit nem tettünk az ellen, hogy ne legyen második. Elképesztő fotó került elő Ábel Anitáról! Ezen te is kacagni fogsz - Hazai sztár | Femina. Az élet ezt így akarta. Én nem vagyok semmiféle más beavatkozásnak, módszernek a híve.
Mindenkinek szeretném megköszönni azt a szeretetet, amit kaptunk tőletek a Bernadettel eltöltött idő alatt! Vigyázzatok egymásra! " – írta oldalán Gregor Bernadett negyedik férje. Gregor Bernadett azóta nyilatkozott a lapoknak, és elárulta, hogy nagyon jól érzi magát egyedül. Lapozzon egyet, nézze meg a többieket is!
Persze, mint szinte minden Marvel-filmben a főgonosz motivációi és a miatt az emberiségét fenyegető veszély talán a film leggyengébb pontja, de legalább ezúttal törekednek arra, hogy a film antihősének is meglegyenek a kellő érzelmi motivációi. A Shang-Chi és a tíz gyűrű legendája a legjobb eredettörténet, amivel a Marvel mostanáig előállt, kíváncsian várjuk, hogy a karakter (és társai) később szerepet kapnak-e egy olyan csapatfilmben, mint a Bosszúállók is volt ( vagy a következő 30 projekt bármelyikében).
Ezt a filmet jelenleg nem vetítjük a Sugár Moziban! Szinkronizált Akciófilm, Fantasy, Kalandfilm 12 Szereplők: Awkwafina,, Benedict Wong, Michelle Yeoh, Simu Liu, Tim Roth Rendező: Destin Cretton Játékidő: 132 perc Shang-Chi azt hitte, végleg lezárta a múltat, ám mikor a Tíz Gyűrű elnevezésű titokzatos szervezet hálójába kerül, kénytelen lesz újra szembenézni vele. A SHANG-CHI ÉS A TÍZ GYŰRŰ LEGENDÁJA címszerepét Simu Liu játssza, partnerei többek között Tony Leung, Awkwafina és Michelle Yeoh.
Pedig ennek a filmnek semmi szüksége nincs erre, mert addigra a főgonosz, Wenwu (Tony Chiu-Wai Leung) és Shang-Chi is megkapja a maga rétegeit, és az bizony sokkal izgalmasabb, mint az ötlettelen, fantasy szülte szörnnyel való küzdelem. Még úgyis, hogy azért a komolyabb mélységeket nem járjuk meg. A végső pontozásnál lehetetlen figyelmen kívül hagyni, hogy Shang-Chi bemutatkozása egyszerre lenne felvezetés és egy nagyobb eseménybe való betagozódás. Ez utóbbi nem valósul meg, egyszerűen a Marvel mintha elfelejtette volna, hogy már túl van megannyi fázison és több mint két tucat filmen, így az már nem elég, ha az önálló filmben figyelmen kívül hagyják a moziverzumban történteket is. Igenis jó lenne, ha úgy hoznák be az új hősöket, hogy azok valamilyen formában reagálnának a korábban történtekre, legyenek passzív vagy aktív elszenvedői mondjuk Thanos csettintésének vagy az utána történteknek. Viszont ha elengedjük, hogy Marvel-filmet nézünk, akkor a Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája egészen a kétharmadáig szuper kung-fu filmként képes szórakoztatni, miközben azért a drámának is jut bőven hely.
A Destin Daniel Cretton rendezésében készült Shang-Chi és a tíz gyűrű legendája könnyen lehetett volna egy kisebb költségvetésű próbálkozás a sokszínűségre, amely azért született, hogy kihasználja a világ újabban tapasztalható ázsiai kultúra iránti rajongását. Meglepő fordulat, de a film lebilincselő harcjelenetei, átgondolt karaktertervezése és igencsak üdítő zenei hangsávja a sokszínűség propagandája helyett a Marvel egyik legerősebb filmjévé teszi. A film a Tíz Gyűrű legendájának elmesélésével kezdődik, amely Xu Wenwut (Tony Chiu-Wai Leung), a gyűrűk viselőjét túlvilági hatalommal ruházta fel. Ezután egy erős tónusváltással Shang-Chi (Simu Liu), Wenwu fia kerül a filmbe, aki jelenleg San Franciscóban él, és inasként puccos autókat parkol le, majd éjaszkánkánt karaoke bárokban mulatja az időt. Bár évekkel ezelőtt megszökött apja kegyetlen birodalmából, Shang-Chit utoléri múltja, amikor Wenwu elküldi a csatlósait, hogy ellopják Shang-Chi amulettjét, amelyet néhai édesanyja, Ying Li (Fala Chen) adott neki.
A cselekmény nem túl eredeti, sokkal inkább emlékeztet a stúdió első Bosszúállók filmje előtti óvatos biztonsági játékaira, de a hasonlóság nem véletlen. A filmet nézve könnyen beazonosíthatók a képregényfilmek fordulatai és érzelmi csúcspontjai. Így például a mindig hangsúlyos család és bajtársiasság, összességében tehát a Jóság eszményének kiemelt szerepe is feltűnik, amit mostanra mindenki vagy elfogadott, vagy rég otthagyta az egész filmes univerzumot. Az esetleges egyszeri nézők számára azonban a film különlegessége nem is a történetben, hanem a kínai kulturális elemek és – egy meglepetés szereplő kivételével – a teljes mértékben kínai színészgárda beemeléséből adódik. A főhős Simu Liu megfelelő választás: Shang-Chi megformálásában a kötelezően adagolt csetlés-botlásos jelenetekben szerethetően emberi, az akciók során pedig karizmatikus, köszönhetően a színész manírtól mentes játékának. A nézők számára talán legismertebb Awkvafina a tőle a Kőgazdag ázsiaiak és a Jumanji – A következő szint alatt már megszokott harsány karaktertípussal indul, a film végére azonban neki is lehetősége van érzékenyebb oldaláról is bemutatkozni.
Két hangsúlyos személyiségjegye bár végig jelen van, mégsem érződik soknak, így Liuval jó párost alkotnak, s a film több jelenetében brillírozó, de összességében most még csak karakterének felvezetése miatt jelen levő Meng'er Zhang is rokonszenves. Jelenetek a filmből Az antagonista apa képében az első komoly amerikai szerepében feltűnő Tony Leung a leghálásabb szerepben bőven a stúdiófilmes követelményeken felül teljesít, a gyakran papírvékony jellemrajzból épít komolyan vehető drámai alakítást, melynek köszönhetően nem csak gonosza hihető, de annak emberibb oldala is, a film végén látható nagyjelenetében pedig a feledés homályából kimentve karakterét a film legemlékezetesebb pillanatát nyújtja. Szigorúan véve a színészválasztás volt mindig is a Marvel-filmek egyik vitathatatlan előnye, miközben hátrányával, a sematikus cselekményszövéssel és az egyre bővülő történetfolyamba való kényszeres beillesztéssel a jelen film is derekasan küszködik. Hol az élményt növelő (a már megszokott stáblisták közbeni és utáni jelenetek és a filmben feltűnő vendégszereplők), hol csorbító (a Bosszúállók: Végjáték mellett egyéb filmekre utalgató, ezzel a nézők egy részét tanácstalanul hagyó) módon, de továbbra is a felszínen maradva lavíroznak a készítők, ám a filmsorozat jellegnek itt is ára van.
Pozitív csalódás, de még így is a gyengébb eredetfilmek közé sorolnám, hisz magában nehezen állja már meg a helyét. ( spoiler) A főhős és a családjának története meglepő módon teljesen rendben volt, semmi világot megváltó újdonság, az eddig megszokott Marvel és szuperhős formulától mégis eltért picit (Leszámítva a halott szülőt…), nem beszélve Shaun és Katy barátságáról, ami különösen tetszett, már-már olyannyira, hogy különösen irigylem azokat, akik hasonló viszonyt ápolnak valakivel. Érdekesen keverte egyébként a műfajokat. Alapból egy Jet Li féle harcművészeti filmnek indult, egy cseppnyi fantasy-val, majd kevertek bele egy kis klasszikus kalandfilmes elemet ezzel a rejtett falu dologgal, illetve a végére 300%-ra tekerték a fantasy faktort, ami már kissé kicsapta nálam a biztosítékot. Zöld (vagy kék) vászon és CGI mindenütt, plusz spoiler csatáznak? Most komolyan? Ez valahogy hirtelen váltás volt a Végtelen Háború és a Végjáték sci-fis csatája után és még Doctor Strange mellett is nagyon kilógott az eddig fölépített világból.