A Pillantás a hídról előadásain valósággal úgy éreztem, mintha keresztre feszítettek volna, főként az utolsó jelenetben, amikor a bennem dúló viharokat külső mozdulatlansággal kellett lepleznem. Mondanom sem kell, hogy rajongtam a darabért, a szerepért és talán el sem jutottam volna hozzá, ha ezt megelőzően nem játszom el. Bródy Sándor- A medikus / Madách Színház, 1959 / Pécsi Sándor és Gábor Miklós Tyetyerev: Mit mondjak Tyetyerevről? Én összerombolom magamban régi szerepeimet. SzerettemTyetyerevet, mert ki élhettem benne az anarchizmusomat és a szabadságvágyamat. Azt hiszem az ember minden szerepében ráismer önmagára. Idő: Szerintem nagyon fontos, hogy a lejátszott szerepet elfelejtsük és helyet adjunk az újnak – így lehet például ugyanazt eljátszani kétféleképpen. Ez nem a megtagadását jelenti az elsőnek, hanem azt, hogy más irányból, más összetevők segítségével közelíti meg a színész a szerepet. Így voltam én Lukával, az Éjjeli menedékhely öreg csavargójával, egészen más elképzeléseim voltak az életről, az emberekről, amikor fiatal színész koromban először játszottam.
Pécsi Sándor (született Péchy) ( Sajószentpéter, 1922. március 18. – Budapest, 1972. november 4. ) kétszeres Kossuth-díjas magyar színész, érdemes és kiváló művész. A 20. századi magyar színjátszás kivételes tehetségű alakja. Élete [ szerkesztés] Sajószentpéteren született 1922. március 18-án. Apja Péchy Sándor, üveggyári vas- és fémesztergályos, anyja Szalay Margit üveggyári munkás. Szülei az impériumváltás után a Felvidékről menekült magyar nemesemberek voltak. A sajószentpéteri református nagytemplomban keresztelték meg. A településen nem sokáig éltek, mivel kisgyermekkorában szülei elköltöztek, és több, kisebb-nagyobb Borsod megyei faluban is megfordultak. Később Pécsi Sándor a származását érintően ezt mondta: [2] " A Pécsi családi név. De nem cs-vel, hanem ch-val írják. A Péchyt én póriasítottam Pécsire – közismert álszerénységem okából… Különben családunk Eperjes környékéről, Pécsújfalu községből származik… A kassai Miklós-börtönben találtam is egy körözvényt, Emerich Péchy aláírással.
Száz éve, 1922. március 18-án született Pécsi Sándor kétszeres Kossuth-díjas színész, érdemes és kiváló művész. Sajószentpéteren született Péchy Sándorként, vezetéknevét később maga egyszerűsítette. Szülei mindketten üveggyári munkások voltak, a család sokat költözött, több Borsod megyei településen is laktak hosszabb-rövidebb ideig. Pécsi nyolc évig a Sárospataki Református Kollégiumban tanult, szülei papnak szánták, ám ő már gyerekként Thália papjának készült. Pályaválasztását szülei hevesen ellenezték, így előttük többé szóba sem hozta a témát, sőt kedvükért a budapesti tudományegyetem jogi karára iratkozott be. A száraz jogi tanulmányokból egy év után elege lett, utána segédjegyző volt Monoron, majd Csepelen, ám ezt sem bírta sokáig, és jelentkezett a Színiakadémiára, ahová nyomban felvették. Diplomáját 1944-ben kapta meg, ezután Sátoraljaújhelyre, majd Szombathelyre szerződött. Szombathelyen szinte ki sem csomagolt, máris megkapta a behívóparancsot; a katonaságtól hamar megszökött, és a háború végéig bujkált.
Bűn és bűnhődés | Pécsi Nemzeti Színház bűntett és büntetés két részben Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij Nagyszínház Görög Imre és G. Beke Margit fordítását használva a színpadi szöveget írta: Zsótér Sándor Rendező: Zsótér Sándor Az előadás időtartama: kb. 3 óra 10 perc egy szünettel Bemutató: 2022. március 5., szombat | 19. 00 óra Következő előadások: 2022. 04. 21. 19:00 Szalma Lajos bérlet 2022. 23. 19:00 Latinovits Zoltán bérlet 2022. 05. 14. 19:00 Sipos László bérlet 2022. 15. 17:00 Ötórai bérlet 2022. 31. 19:00 Keddi bérlet 2022. 06. 01. 19:00 Szendrő József bérlet (DIÁKOK ÉS NYUGDÍJASOK 20% KEDVEZMÉNNYEL VÁSÁROLHATNAK JEGYET) Az előadást 16 éves kortól ajánljuk! Közreműködik a Pécsi Nemzeti Színház Énekkara "A cselekmény napjainkban játszódik. Egy fiatalember, akit kizártak az egyetemről és nagy nyomorban él -, könnyelműségből, kiforratlan, lebegő, furcsa, éretlen nézetek hatására elhatározza, hogy egycsapásra javít nyomorúságos helyzetén. Úgy dönt, hogy megöli egy címzetes tanácsos özvegyét, aki mértéktelen uzsorakamatot szed, gonosz és nem kíméli mások életét.
Erre voltak kíváncsiak a kiállítás kurátorai – Somosi Rita és Szarka Klára, valamit a Budapest Fotó Fesztivál igazgatója, Mucsy Szilvia és Kocsány Kornél projektkoordinátor. A zsánerfotók alapvetően hétköznapi világunk jó szemmel meglesett, észrevett, elkapott érdekes pillanatai. Ez a műfaj meglehetősen nagyvonalú, lehet elgondolkodtató, de szereti a derűt is. A pályázatra beérkezett anyagokból kiderült, hogy ezek ma is aktuális szempontok. A kiírásra bárki jelentkezhetett – mondta el az Indexnek Szarka Klára kurátor, aki elárulta, hogy amikor a beérkezett munkából kiválogatták a kiállítás anyagát, előnyt élveztek azok a fotósok, akik friss művekkel pályáztak. A kurátor örömmel konstatálta, hogy sok olyan kép, sorozat került eléjük, amelyek kifejezetten erre a pályázatra készültek. Nyakunkon az élet 1. (Fotó: Halasi Eszter) Hajógyári sziget (Fotó: Benkő Imre) Elefántfürdő, 2016, Budaörs (Fotó: Kállai Márton) Nyakunkon az élet 2. (Fotó: Rákóczi tér, 2020 (Fotó: Déri Miklós) Hajnalhasadásig (Fotó: Sivák Zsófia) Vacsora, 2011 (Fotó: Mészáros László) Animal City Magyarország (Fotó: Molnár Zoltán) Díszítőfestők (Fotó: Urbán Ádám) Labda nélkül (Fotó: Boncser Orsolya) Utószezon 5 (Fotó: Boor Ádám)
2015-01-10 21:18:37 angel (5) #9 Szerintem nagyon jó kis film ez. Harmadjára láttam és egyre jobban szeretem. 2014-07-30 20:08:36 Karesz84 (2) #8 Azért az bemar, amikor a TV-ben megszólal az Arise c. dal a Sepulturától. :D Egyébként a film felejthető, bárgyú és sablonos valami. Csatlakozom az elöttem szòlòhoz... Valami nagyot, velôset szeretne mondani a nèzônek, de nincs hozzà amikor kivàgod a zöld hegyes erôs paprika erèt.... Ûgy nèz ki mintha, de mègsem.... Olyan ez a film, mint a filmben Ben Stiller karaktere. Próbál gondolatokat hozni, elkapni egy életérzést, de nem ér fel hozzá, sekélyes, felszínes, mint Troy-hoz képest Michael. Egyébként nem lenne rossz mozi ez, Linklater olyat hozott volna ki belőle, hogy ihaj, de Stillerben nincs elég tehetség, hogy hozná a mélységet vagy legalább is az érzést. Nem rossz mozi amúgy a Nyakunkon az élet, amolyan tipikus "Pearl Jam-film". Klasszikus X generációs történet, huszonéves fiatalok a '90-es évek első feléből, akik elutasítják a kommerszet, a gazdagságot, a készt, amibe belecsöppentek, de csak fintorogni tudnak, tenni ellene nem, keserűséggel kevert spleen van bennük, semmi több, színtiszta grunge-életérzés ez.
Így kicsit már mintha túl lennék azokon a problémákon, élethelyzeteken, mint a szereplők. Sok cselekedetüknél éreztem, hogy ostobán cselekszenek, nem egynél már csak azért is, mert én is elkövettem hasonlóakat. Ha három évvel ezelőtt látom, akkor valószínűleg jobban a hatása alá kerültem volna (mint anno a Before Sunrise esetében... ha nem is annyira, mert nem olyan jelentős film). Ha már előkerült a film, megjegyezném, hogy egyetértek Jereváni Rádióval abban, hogy Linklater (vagy mondjuk Cameron Crowe) kezében több lehetett volna a film. Mindenképpen hangulat film. Ez egyértelmű. Ha nem kap el az érzés, akkor ez legfeljebb "csak" egy erős hármast érne (mint nem egy coming of age film), de, ha elkap akkor egyértelmű a négyes osztályzat. Most éppen azt nehéz eldöntenem, hogy elkapott-e. Az, hogy anno elkapott volna, nem indok. Mint ahogy az sem, hogy más kezében most is elkapott volna. Minden estre nincs szívem négyesnél rosszabbat adni rá. Mert úgy, hogy nem igazán kapott el, még úgy is átjött az erős posztgraduális életérzés, és kora kilencvenes hangulat.