Sorozatunk második része az 1686-1891 közötti, azaz a vár visszafoglalásától Ybl Miklós haláláig terjedő időszakkal foglalkozik. A középkori Magyarország egyik legnagyszerűbb építészeti emlékének kellett majdnem maradéktalanul elpusztulnia ahhoz, hogy helyet adjon a 150 éves török megszállásból éledező Buda fővárosi törekvéseit kifejező épületnek. A várhegyen álló királyi palota építéstörténete nemcsak az országgal, de a várossal is sorsközösségben volt mindenkor. Együtt épült a török hódoltság után talpra álló nemzettel, szó szerint együtt égett a 1848-49-es forradalom lázával, és a kiegyezés után együtt vált az elképesztő ütemben fejlődő országgal a dualista állambeli párjának vetélytársává, hogy aztán a király nélküli királyság éveiben koronás fő nélkül maradjon. A budai vár történetével foglalkozó cikksorozatunk második és harmadik részében azt a kétszáz ötven éves építési periódust tárgyaljuk végig, amelynek eredményeként kialakult a ma is látható palota közvetlen elődje. A budai királyi palota József nádor korában.
Már István főherceg helytartósága alatt bővítették ki a dunai homlokzat négyoszlopos kolonnádját az új homlokzati arányokhoz jobban igazodó, ma is látható hatoszlopos megoldásúvá. 1849 májusában, Buda ostroma során a várat védő császáriak a palotába szorultak vissza, amely ezért súlyos sérüléseket szenvedett külsőleg és belsőleg egyaránt. A beszámolók szerint a III. Károly idejéből származó épületrész a földszintig kiégett, szomszédja pedig, a mai D-épület szintén lángra kapott és tetőszerkezete leégett. A forradalom leverése után már 1851-ben megkezdték a helyreállítást, ami olyan tempóban haladt, hogy Ferenc József egy évre rá itt szállt meg egy rövidebb ideig. Az épület dunai homlokzatának középén felépült a romantikus architektúrájú kupola, valamint tövében elhelyezték a bécsi szobrász, August la Vigne négy allegorikus szobrát, mellyel elkezdődött a palota szobrászati díszítése is. A rekonstrukciót 1857-re fejezték be teljesen. A budai királyi palota nyugati udvara 1880 körül. Forrás: Czagány István: A budavári palota és a Szent György téri épületek, 1966 A palota legnagyobb léptékű fejlesztését az 1867-es kiegyezést követő gazdasági és politikai konszolidálódás, valamint Ferenc József budai koronázásának tapasztalatai alapozták meg.
20 perc olvasás A budai Királyi Palota európai léptékkel is jelentős méretű kiépítése alapvetően Luxemburgi Zsigmond uralkodása alatt történt meg. Hunyadi Mátyás fényes reneszánsz palotája jórészt a Zsigmond korában kijelölt építészeti keretek átépítésével alakult ki. A Mátyás kori építkezések korai szakasza pedig még a gótikus stílus formavilágában zajlott. Az újabb kutatások szerint a reneszánsz stílus szélesebb térhódításával itt csak második felesége, Nápolyi Beatrix érkezését követően számolhatunk. Így az sem meglepő, hogy az ebben a stílusban általa elkezdett átépítések, felújítások egy részét csak utóda, II. (Jagelló) Ulászló fejezte be. Az viszont tény, hogy az Alpoktól északra Mátyás udvarában honosodott meg először az új stílus. A középkori budai Királyi Palota többnyire úgy él a köztudatban, mint a korabeli Magyar Királyság "hivatalos" állami központja. A vélekedés általánosságban ugyan igaz, de csak erős időbeli megszorítással, elsősorban nagyjából az 1410-es évek és 1526/1541 közötti időszakra vonatkoztatva.
1881-ben kezdte el Ybl magának a palotának a bővítését tervezni. Elsősorban új, korszerű lakosztályok és a gazdasági és szolgálati helyiségek létesítése volt a cél. Ez utóbbiak zöme ugyanis a palota épületétől északra, még III. Károly idején, 1725 és 1730 között felépített Zeughausban (fegyvertár) volt elhelyezve. Az egykor több mint nyolcvanezer harceszközt magába fogadó, puritán épület helyére kupolás testőrpalotát tervezett, amely ívelt vonalú, oszlopok által szegélyezett átjáróval lett volna összekötve a Mária Terézia féle épülettel. Az Operaház tervezőjének legnagyobb újítása az volt, hogy kilépve a várhegy nyújtotta természeti keretből, egy hatalmas, a krisztinavárosi völgyben nyugvó lábazatra tervezte felépíteni a palotakomplexum bővítését, a meglevő épület nyugat felé nyitott udvarának lezárásával. Ez az úgynevezett főhercegi-szárny, ahol a gazdasági és szolgálati helyiségek mellett a trónörökös pár lakosztályai is helyet kaptak volna. Ennek a támfalnak az alapozásával kezdődött meg 1890. május 1-jén az építkezés.
Ybl a természeti nehézségekből képes volt előnyt kovácsolni azzal, hogy a hatalmas lábazati részben helyezte el a személyzeti és gazdasági helyiségeket és személyzetüket, melyek így a királyi tekintetek elől elrejtve szolgálhatták ki az uralkodót és vendégeit. Az akadozó építkezést tovább hátráltatta Rudolf főherceg 1889. január 30-i mayerlingi öngyilkossága, hiszen a krisztinavárosi szárny felesége és az ő számára épült volna. Ybl Miklós végül 76 éves korában 1891. január 22-én elhunyt, és ezzel a tervezés más irányt vett, annak ellenére, hogy halála előtt jóformán maga jelölte ki utódját, Hauszmann Alajost.
Az épületbe időközben Pozsonyból ideköltözött a helytartó, Albert Kázmér, szász-tescheni herceg és hitvese, Habsburg Mária Krisztina. Mária Terézia építkezéseinek köszönhetően a palota 203 helyisége készült el, többségükben barokk enteriőrökkel. Azonban csak 1777-ig szolgált helytartói lakhelyként, ezt követően átalakították a Nagyszombatról Budára költöztetett egyetem céljaira. Ennek leglátványosabb jele volt, hogy lebontották Oracsek kupolái közül a Duna felőlit, helyére pedig négy szint magas csillagvizsgáló tornyot emeltek. Az egyetem sem maradt azonban sokáig a palota falai között: II. József Pestre költöztette át. Utolsó rendeletei között viszont 1790 februárjában visszahozatta az 1541-ben Budáról elvitt királyi koronát. Utódja, II. Lipót rendeletben is rögzítette, hogy a koronázási ékszerek a palotában őrizendőek; 1792-ben pedig Budán koronázták magyar királlyá I. Ferencet. Ekkor a palotában zajlott többek között az udvari díszebéd és az ünnepi ajándékozás is. Buda városa ettől az időponttól számítható a Habsburg Birodalom központjai közé – még ha másodrendűként is.
Az újkori palota második virágkorát József nádor ideje alatt élte. 1795 és 1847 közt a pest-budai társadalmi élet egyik központjává vált az épület, 1809-ben például maga Haydn vezényelte itt Teremtés című oratóriumát. A napóleoni-háborúk elől pedig a Habsburg-család zöme is fél évre ide költözött ugyanebben az évben. 1814-ben a Szent Szövetség katonai és politikai rendszerét létrehozó három uralkodó, I. Ferenc, osztrák császár és magyar király, III. Frigyes Vilmos, porosz király valamint I. Sándor, orosz cár is megfordult az épület falai között. Bár a XIX. század első negyedében rengeteg átalakítási terv látott napvilágot, a palota érintetlen maradt. Az 1830-as évekre bontották le a funkcióját vesztett csillagvizsgáló tornyot és Oracsek megmaradt, nyugati-kupoláját, hogy harmadik emeletet építsenek az épület középső részére. Ezzel párhuzamosan zajlottak a belső terek átalakításai is. A "legmagyarabb Habsburg"-ként emlegetett nádor nagyon megkedvelte a palotát; 1837-39 között még a kápolna altemplomát is átalakíttatta, hogy a bécsi, Habsburg-kripta helyett ide temetkezzen családjával.
2019. 12. 27. 05:00 Mitől függ a nyugdíj összege 2020-ban? Hogyan számítják, mi alapján állapítják meg a nyugdíjak pontos összegét? Hogyan számít be a nyugdíjba a letöltött szolgálati évek száma és mennyiben függ a nyugdíj az életpálya során elért átlagkereset, átlagbér összegétől? Miért kell flniük azoknak a nyugdíjtól, akik minimálbérre vannak bejelentve vagy KATA-s vállalkozók? Nyugdíj kalkulátor 2020 Az öregségi nyugdíjak összegét 2020-ban is hatályos "nyugdíjtörvény", pontosabban a Társadalmi nyugellátásról szóló LXXXI. törvény határozza meg és adja meg a nyugdíjak kiszámításához szükséges jogi hátteret. Az Országgyűlés az Alaptörvényben foglalt elveknek megfelelően az időskorúak és a tartósan vagy véglegesen munkaképtelenné válók, valamint hozzátartozóik megélhetésének biztosítása érdekében a társadalombiztosítási nyugellátásról alkotta meg ezt a törvényt, mely törvény célja, hogy a biztosítottak és hozzátartozóik részére nyújtandó társadalombiztosítási nyugellátásokat - figyelemmel a magánnyugdíjrendszerre is - egységes elvek alapján szabályozza.
Befolyásolhatja a döntést az is, hogy az öregségi teljes nyugdíjnak van minimum összege, -azaz az öregégi nyugdíj legkisebb összegének jogszabályban meghatározott összegénél nem lehet kevesebb a nyugdíj összeg, ha a nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagkereset ezt az összeget eléri-, az öregségi résznyugdíjnak azonban nincs. Az öregségi teljes és résznyugdíj közötti fenti, a nyugdíj összegéhez kötődő különbségeken túl nyugdíj szempontból nincs további eltérés e két, korbetöltéshez kötött nyugellátás között. Mindkét nyugellátást azonosan megilleti a nyugdíjak évenkénti rendszeres emelése, a tizenharmadik havi nyugdíjra való jogosultság, vagy a különböző nyugdíjas kedvezmények. Egyformák esetükben az öregségi nyugdíj folyósításának szüneteltetésére vonatkozó szabályok is.