Bemutatkozás Namaste! Köszöntünk az oldalon! Miért Élet Virága Jógastúdió? Az Élet virága megmutatja, hogy minden elválaszthatatlan egységet alkot. Emlékeztet az egészhez fűződő viszonyunkra, és lehetővé teszi, hogy megértsük a teremtést. A struktúrát pont azért nevezzük az élet virágának, mert egyrészt formailag hasonlít a virágokra, másrészt minden élőlény ilyen szerkezetekből épül fel legbelül (a lelkében és a testét alkotó elemi részecskékben). Egyszerű szépségével és tökéletességével, a teremtés újra és újra megújuló folyamatának szimbóluma. A jóga is pontosan erre az egységtudatra összpontosít, hogy mindannyian egy egész részei vagyunk, pont mint az Élet virága. Mindig is különleges vonzalom fűzött ehhez a szimbólumhoz, ezért nem is volt kérdéses számomra, hogy a jógastúdiónak ez lesz a neve. Olyan ez a motívum, mintha egy térkép, egy útmutató lenne ahhoz, hogy honnan is származunk, és hova tartunk tovább. Szeretném, ha ebben a stúdióban minden gyakorló egy egy szirma lehetne, ennek a virágnak és együtt létrehoznánk valami igazán különlegeset, megtapasztalva, hogy egységben létezünk.
Ma sem tudnánk egykönnyen, ilyen precízen belevésni ezt az összetett szimbólumot a falba, mivel anyaga vörös gránit, amely a világ egyik legkeményebb természetes kőzete. Az Élet Virága szimbólum akkor működik igazán, amikor fel van energetizálva és rá van hangolva az ember aurájára. Ezért javasoljuk a megfelelő arányok szerinti Élet Virága medál elkészítését a tanulóknak és a fejlődni vágyóknak. Az Élet Virága egy olyan szimbólum, amely egy magas rezgésű elvet, egy teremtési folyamatot szimbolizál. Azért fontos az energetizálás, mert az Élet Virágának rezgése és az emberi aura rezgése között az energetizás hatására kialakul egy híd, ami felhasználhatóvá teszi a szimbólum lényegét. Ez a szimbólum a harmonizálást és a környezetünkkel való kiegyensúlyozott kapcsolat kialakulását segíti elő. Hogyha ez a kapcsolat fennáll a környezetünkkel, akkor jön az isteni energia, a kreatív energia kiáradása, ami támogatja a tudatra ébredésünket, vagyis a megvilágosodást. Az abüdoszi templom a reinkarnáció, a lélek újra testet öltésének tanát tárja fel.
Töltsd le alkalmazásunkat Töltsd le alkalmazásunkat
Alapvetően nem vagyok oda a hallucináció ért, mint sorozatos történetmesélési, vagy akár karakterjellemzési eszköz, de így, hogy nem egyértelműek a dolgok, mint itt, működik és sokat hozzáad a hangulathoz. Persze abban sem lehetünk biztosak, hogy van bármiféle képzelődés, de nézőként nem bánom, ha folyamatosan bizonytalanságban tartanak, akár a történéseket, akár a műfajt illetően. (Hasonlót éreztem egyébként a Wolf Like Me pilotja közben, amit pár napja néztem meg. Az is WTF-hangnemet hozott, egyszerre komoly és határtalanul vicces – majd írok róla. ) Miközben próbálunk rájönni, hogy mi történik a jelenben, pár visszaemlékezés révén a múltat is megismerjük, és ott is kutatunk egy rejtély megoldása után, hogy vajon mi történhetett, mindezt ráadásul narráció kíséretében. Hogy a "szövegelés" mennyire megbízható, az persze más kérdés, akár a truma, akár a sok bor hatására lehet kételkedni benne. Nő az ablakban kritika 9. (Az biztos, hogy a jelenben nem egy olyan dolgot látunk, ami erősen szöget üthet a fejünkben. )
Mit ne mondjak, annak ellenére, hogy (szándékosan) klasszikus panelekkel, klisékkel dolgozik az ugyancsak mai Netflix-premier, a szinkronnal érkezett Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban, elég szokatlan a stílusa. Konkrétan annyira az, hogy időbe fog telni (kinek kevesebbe, kinek többe), míg a néző eldönti, hogy mit is néz, hogy azt is hogy is kell néznie, illetve, hogy mit kell gondolnia a látottak alapján. Ennek kapcsán egy parányit a sorozat címe (eredetileg The Woman in The House) útbaigazítást, hiszen az elég abszurd és komolyan vehetetlen, de közben ha egyszer az adott szituációt csak így lehet leírni, akkor nincs mit tenni. Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban - Kritika - Puliwood. Mondanom sem kell, hogy ez a sorozatra is igaz. Mármint az, hogy egyrészt abszurdnak és komolyan vehetetlennek hat, másrészt viszont (szó szerint) véresen komoly, nem paródia, semmit sem röhögnek el benne. Legalábbis az első 2 rész alapján. THE WOMAN IN THE HOUSE ACROSS THE STREET FROM THE GIRL IN THE WINDOW – 1×01 – 7/10 Nem hiszem, hogy meglepő, de a komikus thriller (? )
Így vetül a figyelme a szemközti házba beköltöző Russel családra: Alistairre (Gary Oldman), Jane-re (Julian Moore), valamint fiukra, a mentálisan érezhetően problémákkal küzdő Ethanra (Fred Hechinger). Mindegyikükkel találkozik külön-külön (egyesével látogatják meg), majd az egyik este szemtanúja lesz annak, ahogy az ablaknál valaki megöli Jane-t. Nő az ablakban - kritika. Ha el is vonatkoztatunk attól a ténytől, hogy elég idejétmúlt filmes klisé, hogy mindenki az ablakban, lámpafénynél éli az életét, de az meg pláne elég nevetségesnek tűnik, hogy egy nagy, egyik szobából a másikba terelődő vita esetében pont nem látszik az elkövető. Lépjünk tovább, hiszen a film is ezt teszi, és az alapkonfliktus csak bonyolódik: feltűnik egy másik Jane Russell, és úgy tűnik, Anna nem is azt látta, amit hiszi, hogy látott. Persze, ahogy ilyenkor lenni szokott, a nyomozók sem hisznek a főhősnőnek, a karakterekről pedig egyre inkább gyanús dolgok derülnek ki, így mi sem tudjuk, hogy ki lehet a tettes – ha egyáltalán van tettes és van bűntény.
A főhősnő bezártságának megjelenítését jól szolgálják a fények, a díszlet, a képi világ, a hangok, zajok és persze a Tim Burton elmés elmebajai alá is muzsikáló Danny Elfman kottája is. Ám hiába ez a pár pozitívum, a sztori az első fél óra után kezd leülni, ami intő jel a néző számára. Szerencsére a rendezőnek egy csavarral sikerül újra feszültséget teremtenie és megőriznie a sztori hangulatát, a képzelet és a valóság között taszigál oda-vissza, ám a manapság már idegennek ható hitchcocki vizuális parádé sok néző számára idegennek hathat. Nő az ablakban kritika teljes film. Ezek a filmes eszközök és a bizonytalanság még fenntartja a feszültséget, lassan összeáll Anna előélete és napvilágra kerül az is, mi váltotta ki a nő agorafóbiáját. Wright körbeforgatja a nézőt, több lehetséges tettest is bemutat, de az Anna lakásában lezajló, össznépi vita után már nem képes valódi feszültséget és jó befejezést alkotni– a látványos, ám megalapozatlan fináléra ugyanis már érdektelenné válik az egyébként a hitchcocki hangulatot jól hozó, de szétesett sztori.