"Csak abban a statisztikában hiszek, amit én magam hamisítok. " – jutottak eszembe a minap Winston Churchill szavai. Március 5. itt van az ablakok alatt, közelednek a választások. A politika még inkább mindennapjaink részévé válik. Kampány van az utcákon, kultúrházakban, tv-ben, interneten, mindenhol. Az utóbbi években az egyes politikai kampányok szerves részei lettek a statisztikák és felmérések. Vajon melyik párt mennyi százalékot kapna, ha ma lenne a nagy nap? Ki jutna be, ki maradna a parlamenti küszöb alatt? Ennek eredményeként látjuk a sok szép színes grafikont, aztán hol örülünk, hol nem. A közvélemény-kutatásoknak ugyanis van egy nagy szépséghibájuk: ahány ügynökség, annyi különféle eredmény születik. Egy dologra viszont jók a statisztikák, megadják az irányt. Tehát általánosítani lehet, hogy melyek azok a pártok, amelyek szinte biztos, hogy bejutnak, illetve melyek azok, akiknél ez kérdéses. Napi merítés: Mégsem Churchill mondta a neki tulajdonított híres mondatot? | hvg.hu. Gyakran emlegetem, hogy hiányzik a déli régiók érdekképviselete a pozsonyi parlamentben.
Tapasztalataink szerint azonban a puszta adat ma már kevés: megalapozott döntéseket csak az adatok válogatása és értékelése után, a leszűrt információk ismeretében lehet meghozni. Az adatoknak ugyanis önmagukban nincs jelentésük, csak a feldolgozásuk után nyernek értelmet és válnak információvá. A megfelelő adatok beszerzésének többféle módja lehetséges. Az első forrás rögtön kéznél van, sőt, a vállalkozás saját, belső adatainak értékelésével gyakran nem várt információkhoz lehet hozzájutni. Nézzünk néhány példát! Egyik alkalommal az ország néhány megyéjére kiterjedő, regionális piackutatás elvégzésére kaptunk megbízást. Ügyfelünk úgy érezte, még nem használtak ki minden értékesítési lehetőséget az adott régióban. KAV statisztikák és egyebek | KesziJogsi Autós- és Motoros Iskola. Ha pontosabban ismernék a vevők igényeit, jobban ki tudnák szolgálni azokat, így növelni tudnák árbevételüket. Ezeknek az igényeknek a felmérésére találgatások helyett a piackutatást választották, mint a legcélravezetőbb eszközt. A cég az adott régióban piacvezető volt, területi képviselői rendszeres kapcsolatot tartottak fent "mindenkivel, aki a régióban számít".
Van pedagógushiány, csak azt nem tudjuk, hogy mekkora. Kinek hihetünk a kérdésben? A Klebelsberg Központnak? A szakszervezeteknek? Az újságíróknak? Egymásnak ellentmondó információk látnak napvilágot arról, hogy a 2018/19-es tanév kezdetén hány tanár hiányzik a közoktatásból. A a Közigálláson meghirdetett állások alapján pár napja még hétszáz fős pedagógushiányról beszélt. Ez a szám szeptember ötödikére már háromszázra csökkent. Csak abban a statisztikában hiszek amit én magam hamisítok 7. A másik véglet az Indexen látott napvilágot: a portál a Klebelsberg Központ (KK) augusztus végi adataira hivatkozva 4325 betöltetlen állásról írt. Az iskolafenntartó szerint ez valótlan állítás: a szerintük "vélhetően kifejezetten álhírterjesztésre közölt adatok" nem a KK adatai. Ezzel szemben a KK szerint a százhetvenezer főt számláló pedagóguslétszám legfeljebb egy-két százaléka betöltetlen, ami még így is 1700-3400 fős létszámhiányt jelent. A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) az Azonnalinak augusztus végén 2500-3500 fős tanárhiányról beszélt, és Szűcs Tamás, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke is több ezer főre becsülte az oktatási rendszerből hiányzó pedagógusok számát.
E két egymásnak ellentmondó tényt – Werner Barke írása szerint – egyetlen idézetbe összefűzni, és Churchill szájába adni már csak egy lépés. Mivel azonban annak sincs nyoma, hol bukkant fel először az ominózus idézet német nyelvterületen, így ezt a náci eredetet ugyanúgy nem lehet bizonyítani, mint azt, hogy valóban Churchill mondta. Az idézet visszatérően megjelenik ma is Az idézet rendszeresen megjelenik politikusok, gazdasági szakemberek, kutatók szövegében, újságírók publicisztikáiban. Csak abban a statisztikában hiszek, amit én magam hamisítok. - Winston Churchill, www.bankracio.hu idézet | Winston churchill, Churchill, Wisdom. A statisztikával foglalkozó emberek gyűlölik, mert szakmájuk imidzsét csorbítja, és minden téren harcolnak a megállapítás ellen. Sik Endre, a TÁRKI szociológusa például így válaszolt 2007-ben, az egy olvasó kérdésére: "Mi a véleménye Churchill híres mondatáról: csak annak a statisztikának hiszek, amit saját magam hamisítottam? [bukkakefiu] – Gyűlölöm! Ennél csak azt a mondást gyűlölöm jobban, mely szerint "van kis hazugság, nagy hazugság és statisztika…" Ezek a mondások igazságtalanok a számokkal szemben, amik sosem hazudnak, de amelyekkel persze vissza lehet élni.
Az Anotherről szomorú animékkel akarod elvonni a figyelmedet? Végül is oké, ez is egy módszer... :D A Your Lie in Aprilt nagyon sokszorosan aláhúzva ajánlom. Számomra top 5 szintű kedvenc, és óriási hatást gyakorolt rám, amekkorát még egy másik mű sem tudott. Amúgy az I want to eat your pancreas-ra hasonlít is egy kicsit. A másik meg... ezt furcsa ajánlani, de ez a Clannad: After Story. A nevéből is fakadóan ez egy folytatás, méghozzá a Clannad animéé. Azért nem szoktam egybe venni, mert ég és föld a különbség a kettő között. Minőségben is (ha a Clannad olyan 6/10, akkor a Clannad: After Story 9, 5/10), műfajban is (Clannad: romantikus komédia, Clannad: After Story: dráma), és hozzá való viszonyulásomban is (a Clannad egy kb egyszernézős anime, műfajában egyik legjobb, de annyira nem volt maradandó, míg az AS top 10 szintű kedvenc). A Clannad egy romantikus vígjáték volt, de az AS kínzóan realisztikus dráma, ami néha nagyon le tudott hozni az életről. Bár előtte mindenképpen látni kell a Clannadot, hiszen az ennek az előzménye (bár, belegondolva, megpróbálhatod anélkül is, de így lehet, hogy pár dolgot nem fogsz érteni), ami viszont nem túl szomorú anime, szóval ezt lehet, hogy inkább máskor kellene megnézned.
Shin'ichirō Ushijima rendezőt a Studio VOLN bízta meg a mű adaptálásával, mely a live-action-höz képest pár mozzanatban eltérést mutat. Ez viszont korántsem von le egyik alkotás minőségéből sem, de erről majd az élőszereplős adaptáció esetében fogok bővebben is írni. Maru Ayase regényét mindenképpen el szeretném olvasni, hiszen a témaválasztása igazán izgalmas, és legtöbbször a forrásmunka sokkal jobban élvezhető, több üzenetet tartogat a számunkra. A mangát nem biztos, hogy érdemes megkeresnem, lényegesebb, hogy Yūichi Oka ( To Love-Ru, Over Drive, Argevollen) karakterdizájnja meglehetősen ügyes munka, szemet gyönyörködtető drámai képekkel ajándékoz meg bennünket, nem beszélve a fantasztikus hátterekről és animációról. Yukako Ogawa ( Sword Art Online: Alicization, Eromanga Sensei) igazán kiemelkedőt alkotott ezen a téren, neki köszönhetjük, hogy vizuálisan is élvezhető és átélhető ez az érzelmes anime. Hiroko Sebu zenéje teszi fel a koronát az I want to eat your pancreas -ra, hiszen a hangulatváltozásokat a muzsika nélkül nehéz is volna rendesen kifejezni.
A hivatalos honlapon vasárnap egy újabb előzetest adtak ki az I Want to Eat Your Pancreas animefilmhez amit idén ősszel mutatnak be a Japán mozikban. A mű először light novelként mutatkozott be 2014-ben, majd 2016-ban megjelent a manga változata is. 2017-ben pedig egy Live action feldolgozást is kapott. A történetet egy megnevezetlen főhős szemszögéből ismerhetjük meg, aki egyik nap talál a kórházban egy naplót. Ez a bizonyos napló egyik lány osztálytársához, Sakura Yamauchihoz tartozik, aki halálos hasnyálmirigy betegségben szenved, és mindössze csak pár hónapja maradt hátra az életéből. Sakura bevallja főhősünknek, hogy a családján kívül mindössze csak ő tud az állapotáról, aki erre megígéri a lánynak, hogy megtartja a titkát. Annak ellenére, hogy teljesen különböző személyiségek, főhősünk eldönti, hogy Sakura mellett marad, és együtt lesz vele az utolsó pár hónapjában. Műfajok/témák: dráma, iskolai, slice of life, betegség, diák(lány), halál, kórház, regény/könyv alapján, titok Várható Karakterek és szinkronhangjaik: Mahiro Takasugi - Főszereplő Atsuko Tanaka - Főszereplő anyja Shinichiro Miki - Főszereplő apja Lynn - Sakura Yamauch Yukiyo Fujii - Kyoko Yuma Uchida - Takahiro Jun Fukushima - Gum-kun Japán mozibemutató: Szeptember 1.