Sziasztok! Most csatlakoztam a h2-höz, és gondoltam feldobok egy témát. Régi magyar oldalak/sztorik thread. KALMÁR : Régi magyar fegyverek (előszó). Az én kedvenceim: legalja bash (top 100 szigorúan) (azt hiszem kisállatok kategóriájában chatelgettünk a barátokkal, még talán az MSN berobbanása előtt) (egyébként mindig amikor valaki azt mondja, Soros György, én egy moderátorra gondolok egy másik, hiánypótló trash weboldalon. Ha valaki kapcsolatba tud lépni vele mondja már neki, hogy meghívom egy somlóira)
Hegyes nyársrészével szúrni lehetett, a hosszú nyél végére erősített bárddal keresztül lehetett vágni a lovagi)sisakot vagy vértet, az ellentétes oldalon levő kampóval pedig ki lehetett rántani a lovagot a nyeregből. Magyarországon a 15. században jelent meg, de a 16. századig csak a városi és udvari darabontok, valamint az idegen zsoldosok használták. Alabárdosok szolgáltak a magyar királyi városok őrségében, pl. Lőcsén is. Az éjjeli őrök szolgálatát minden faluban két bakter és két istrázsa látta el. Az este szolgáló istrázsa már reggel megkapta az istrázsabotot, majd éjfélkor átadta a szomszédjának, aki reggel a következő házhoz vitte. Az ármás (a. m. "fegyveres") a népnyelvben községi szolgát, kisbírót, más értelemben éjjeliőrt, baktert jelentett. [1] A 17. Régi magyar fegyverek magyar. század után az alabárd már csak a testőrségnél használt díszfegyver és tiszti jelvény volt. Lengyelországban a szponton a középkorban csúccsal és fejszeéllel ellátott fegyver, a 18. században azonban már csak a tiszti és altiszti rang jelképe volt.
Steffen Hebestreit a szállítások ütemezéséről és a szállítmányok pontos tartalmáról szóló kérdésekre azt mondta, hogy kénytelen "elvontan" fogalmazni, és csak annyit tud elárulni, hogy az eddigi szállítmányokhoz igazodva állítják össze az újakat, és az átadás-átvétel lebonyolítása előtt biztosan nem közölnek részleteket. Nem kívánják orosz célponttá tenni a szállítmányt Az adatokat nélkülöző tájékoztatás indoklásaként utalt Christine Lambrecht védelmi miniszter két vasárnapi – egy rádiós és egy televíziós – interjújára, amelyben a tárcavezető elmondta, hogy az első szállítmányok esetében az indulási időpontok és az útvonalak nyilvánosságra kerültek, amelynek következtében életveszélynek voltak kitéve a szállításban közreműködő emberek. Antik, Régi bot, fegyver, katonai AntikPiac.hu - Magyarország antik, régiség, műtárgy apróhirdetési oldala. Ezt el kell kerülni, és gondoskodni kell arról, hogy a fegyverek "megérkezzenek oda, ahol sürgősen szükség van rájuk". Ezért "nem beszélünk nyilvánosan a fegyverek számáról, sem arról, hogy mikor és milyen úton szállítják őket" – jelentette ki a védelmi miniszter az ARD országos köztelevízióban.
Eheti listánkba a honfoglalás kori magyar harcosok fegyvereiből gyűjtöttünk össze tíz kiváló darabot. Természetesen a szokásos szubjektív szempontok szerint szemezgettünk honfoglaló őseink harceszközeiből. (A mellékelt képek csak illusztrációk. ) Kopjával taszították földre az ellenséget A kopja közkedvelt fegyver volt a lovas katonák körében, nem meglepő tehát, hogy a források szerint honfoglaló őseink is alkalmazták. A lovas harcok során gyakran alkalmazott eljárás volt az ellenség földre taszítása, ehhez pedig kiváló eszköz volt a két méternél is hosszabb szálfegyver. Régi magyar fegyverek 2017. Távolról gyilkolt a kelevéz A kelevéz egyaránt volt szálfegyver és hajítófegyver, bár a források szerint leginkább hajítódárdaként használták a háromágú harceszközt. A régies nevén kelevésznek hívott harceszköz nem terjedt el jelentős mértékben, ami annak is köszönhető, hogy nagy valószínűséggel nem volt hatékony a nyugati nehézpáncélosokkal szemben. Csontokat is tört a fokos Széles körben elterjedt, és a honfoglalás korát is túlélte a csataterek rettegett fegyvere, a fokos.
Az alabárd egyik változata a vibárd. Ez volt a díszfegyvere 1871-1945 között, majd az 1991-ben újraalapított Koronaőrség koronaőreinek. Díszítésként a Szentkorona ékíti. „Minden régi fegyver a történelmünk egy darabja” – Pesti Hírlap. A német Partisane a palotaőrző trabantok fegyvere volt, mely hasonlít az alabárdra. Címerképként ritkán fordul elő és a címerleírásban gyakran tévesztik össze az alabárddal. Jegyzetek [ szerkesztés] ↑ ÚMT I. 252. Lásd még [ szerkesztés] bárd