Az áprilisi törvények A küldöttség Bécsből való visszatérése után Pozsonyban lázas törvényalkotó munka kezdődött. V. Ferdinánd király 1848. április 11-én Pozsonyban szentesítette az új törvényeket. Magyarország polgári állammá, alkotmányos királysággá alakult. Az utolsó rendi országgyűlés fo rradalmi törvényalkotással végezte be munkáját. A legfontosabb a jobbágyfelszabadítás kimondása volt. A törvény szerint az úrbéres szolgáltatások (pénz- és terményjáradék, az egyházi tized, a robot stb. ) egyszer s mindenkorra megszűnnek, s a parasztság az általa használt "úrbéres" föld sza bad tulajdonába lép. A földesurak kármentesítését az állam vállalja magára, tényleges kifizetéséről később rendelkeznek. Az ősiséget eltörölték. Kimondták a közadózás elvét. Rögzítették a keresztény felekezetek egyenjogúságát. A politikai jogok terén megszűntek a származási különbségek. A törvények másik csoportja az alkotmányos, felelős kormányzattal rendelkező ország politikai rendszerét teremtette meg. Erdély egyesült Magyarországgal, a Határőrvidéket is a magyar kormány alá rendelték.
06/05 2019. június 05. 17:00 Országház Kossuth terem (1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 1–3., félemelet) 2019. 17:00 - Az Országház Könyvkiadó könyvbemutatót tart, amelyen Dobszay Tamás, az ELTE BTK egyetemi docensének új, A rendi országgyűlés utolsó évtizedei (1790–1848) című kötetét ismertetik. Dobszay Tamás, az ELTE BTK habilitált egyetemi docense, az Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék, továbbá a Történeti Intézet oktatója. A rendi országgyűlés utolsó évtizedei (1790–1848) című kötet részletező alapossággal mutatja be a kései magyar rendi országgyűlések szerveződésének elveit, összetételét és működési mechanizmusait. A korszak sajátosságait figyelembe véve felhívja a figyelmet az öröklött formákban bekövetkezett változásokra, amelyek már a modern parlamentarizmus irányába módosították a törvényhozó hatalom munkáját. A kötetnek a tartalomhoz szorosan illeszkedő gazdag képanyaga is segít eligazodni a változások iránt fogékony több mint fél évszázad eseményeiben. A könyvet Erdődy Gábor egyetemi tanár (ELTE BTK Történeti Intézet) és Poór János (ELTE BTK Történeti Intézet) méltatja.
A rendi országgyűlés utolsó évtizedei (1790-1848) Negyedszázadnyi önkényuralom után, 1790-ben a Habsburg uralkodók visszatértek a rendekkel való együttműködés útjára, és a francia háborúk ideje alatt 1790 és 1812, majd 1825 és 1848 között rendszeresen összehívták a magyar rendi országgyűlést. A diétát mellőző közbeeső tizenhárom év ellenére a vizsgált időszak fontos szakasza a magyar parlamentarizmus történetének, a modern alkotmányosság előzményeinek. A két táblában szerveződő országgyűlés, amely Közép-Európában egyedülálló mértékben biztosított politikai befolyást széles társadalmi csoportoknak, összetételét és működési formáit a 18. századból örökölte. A Szent Korona tagjainak tekintett, politikai jogokkal bíró rendek érdekeit jelenítette meg a királyi hatalommal szemben. A diéta a törvényalkotás mellett betöltötte a közügyek megvitatását, érdekek kifejezését lehetővé tevő politikai fórum szerepét is, illetve a rendek fontos társasági és ünnepi eseménye volt, amely nemcsak képviselte, hanem alakította is a közvéleményt.
Így nem érintették a hadsereg és a nemzeti bank kérdését, amelyek szerepeltek a "12 Pont" követeléseiben. Nem került be a törvények közé a céhekfelszámolása, nem szüntették meg a parasztságnak a nem úrbéres jellegű szolgáltatásait: szőlődézsma, irtványföldek. A XXIII. törvénycikk csak bevett vallásfelekezetek tagjainak biztosította a cenzusos választójogot. Az is kifogásolható, hogy a törvényekben nem szerepelnek a nemzetiségi jogok. Az utolsó pozsonyi Országgyűlés arra vállalkozott, hogy törvényes úton lerakja a polgári Magyarország alapjait, ezért ma is az egyik legfontosabb jogtörténeti forrásunk. Létrejöttéért harcolt a reformkor elit értelmisége, megvédéséért a szabadságharcát vívó magyarság, majd szelleme átmentéséért a közjogi kompromisszumot 1867-ben megalkotó Deák-párt. A születési előjogokat eltörlő, polgárainak otthont, hazát kínáló '48-as forradalom, napjaink egyik nagyszerű dokumentuma. Ebből a "48-ból" ma sem akar engedni a "nyakas-makacs magyarság". Komádi Sándor
Az új országgyűlés a népképviseleti elv alapján épült fel. A választójogot, mint Európában csaknem mindenütt, vagyoni vagy műveltségi előfeltételekhez, cenzushoz kötötték. Az 1848-as magyar választójogi cenzus a legalacsonyabb a korabeli Európában. Egynegyed jobbágytelekkel, iparosként egy állandóan alkalmazott segéddel már választójoghoz lehetett jutni; a magasabb végzettségűek pedig vagyoni helyzetüktől függetlenül választójogot szereztek. A képviselők választókerületekben juthattak mandátumhoz. Az alsótábla ezzel népképviseleti országgyűléssé alakult. Jogai kibővültek: a költségvetés megszavazásával az egész államélet irányításába beleszólt. Az uralkodó által kinevezett miniszterelnök kormányát bármikor felelősségre vonhatta. Feloszlatni sem lehetett saját hozzájárulása nélkül. Az újonnan teremtett végrehajtó hatalom, a felelős minisztérium az államélet teljes irányítását kezébe vette. Az uralkodó bármely rendelete csak akkor volt érvényes, ha azt a felelős miniszterek egyike aláírta, "ellenjegyezte".
Egyetértettek abban, hogy a közelgő március 19-i József-napi vásár alkalmával francia mintára reformbankettet szerveznek, és aláírásokat gyűjtenek. Vita folyt arról is, hogy az íveket aztán rögtön továbbítsák-e Pozsonyba, vagy országos akcióba kezdjenek. A vitának, mint ismeretes, 14-én este a bécsi forradalom híre vetett véget. A pesti ellenzéki ifjúság, a Pilvax köre azonnali cselekvést határozott március 15-re, amikor is a tizenkét pontot elfogadtatták a városi tanáccsal és a Helytartótanáccsal is. A bécsi forradalom hírére 14-én Pozsonyban a felsőtábla is elfogadta a felirati javaslatot. Március 15-én — amikor a pesti forradalom zajlott — indult el Pozsonyból a Ferenc Károly hajó és még egy másik gőzös a magyar országgyűlés küldöttségével s az őket kísérő fiatalsággal. A küldöttséget a hajóállomáson már a forradalmi Bécs fogadta, s némi udvari vonakodás után, főleg a pesti forradalom hírére a feliratot jóváhagyták. A Pozsonyba 17-én visszaérkező küldöttséget lelkesen üdvözölte az összegyűlt tömeg.