Még akkor is, ha ez az esetleges drasztikum változásokat indít be egy kapcsolatban… Énekerzsi. Jaj, istenem. Nem kellett sok idő, hogy valahol azonosulni tudjak az ő szilánkosra tört személyiségével. Ő eme film egyik legizgalmasabb és legérdekesebb karaktere, aki úgy hagy nyomot mindenkiben, hogy szinte fel sem tűnik. Bevallom, ha valahol, hát itt nagyon vártam volna valamiféle "feloldozást", ám azt a fajta lelki békét, aminek én örültem volna, nem sikerült, sajnos. Szabó istván zárójelentés teljes film sur imdb imdb. Inkább csak tovább kavart. Természetesen dramaturgiailag értem, miért történtek úgy a dolgok, ahogy, ettől függetlenül azért én a magam részéről el bírtam volna képzelni egy másfajta csapásirányt. Andorai Péter. (Isten nyugosztalja! ) Végtelenül megnyugtató, ahogyan némán és bölcsen üldögél az események sodrásában, mindenkit figyel, és LÁT (! ). Olyan volt ő nekem ebben a történetben, mint egy jó helyen és időben bevett nyugtatótabletta. Akit még mindenképpen szeretnék megemlíteni, az nyilván a főszereplő, Klaus Maria Brandauer.
Mindenesetre a doktor úr dicséretesen jól – és végtelen szeretettel – kezeli az asszonyt, még ha néha – teljesen jogosan – ki is borul tőle. Így a végén pedig még nagyon meg kell dicsérnem Csankó Zoltánt (már megint), mivel ő is nagyon sokat hozzátett az élvezetfaktorhoz. Végig, teljes harmóniában halad Brandauerrel, egy húron pendülnek, s hiába a tudat, hogy szinkronizált a szereplő, simán belefeledkezünk és elhisszük, hogy ez az ember tényleg így szólal meg, ha szembe jön az utcán… Ami picit nekem is furcsa volt, az a ki-be járkálás a próbákról. De erre is találtam magyarázatot, szóval, ez sem volt annyira a valóságtól elrugaszkodott, mint első pillantásra tűnhet. Zárójelentés - Dosszié - filmhu. Viszont. Hogy egyértelmű negatívumot is írjak: az amatőr szereplők tényleg amatőrök voltak. A legegyszerűbb jeleneteket is sokszor úgy elrontották, hogy "öröm" volt nézni. Értem én, hogy manapság tkp. bárkiből lehet statiszta, de na… Azért ez nekem fájt egy picit. :D (Avagy nincs rosszabb annál, mint amikor valaki úgy akar természetesnek tűnni, hogy rájátszik.
Azonban míg a gondolatiság belesimul az ismerős szabói keretekbe, illetve aktualizálja azokat, a megvalósítás mikro- és makroszinten is elmarad a klasszikus daraboktól – a túlcsorduló ön- és világmagyarázó tartalmat ezúttal képtelen megfelelően artikulálni az író-rendező. A problémák elvi és gyakorlati szinten egyaránt rátelepednek a Zárójelentés re. Szabó istván zárójelentés teljes film gyarul. Olyan, mintha Szabó teljesen elvesztette volna a kapcsolatát a valósággal – sem a világot, sem a benne mozgó embereket nem tudja hitelesen leírni. Hiteltelen figurákat mozgat mesterséges helyzetekben, megmagyarázhatatlan motivációkkal, érthetetlen reakciókkal. Kezdve a cselekményt elindító kórházbezárásnál (ahol egyszerűen nyugdíjazzák az intézmény legjobb szakembereit az orvoshiány sújtotta Magyarországon, ezt pedig mindannyian egy hang nélkül tudomásul veszik) odáig, hogy amikor egy férfi drámai vallomását hallva, miszerint meghalt a gyermeke, a főszereplő felajánlja, hogy felír neki altatót – olyan gyakorlati apróságokról nem is beszélve, hogy a mentők nem veszik fel a telefont.