Ha több időt szánok rá, akkor magam készítem a tésztáját, de mivel ez jellemzően a váratlan baráti lerohanások bevált étele, így szánom-bánom, de gyakran kész pizzatésztából készítem az alapját, de közzéteszem az eredeti tészta receptjét, ami tulajdonképpen egy kenyérlángos féle képződmény, ami kemencében készül, de természetsen sütőben is első osztályúan működik. A receptet a töki pompos hivatalos (! ) honlapján találtam. A tészta: 1 kg finomliszt, 0, 5 kg félfogós búzaliszt, 0, 07 kg élesztő, 0, 30 kg burgonya, 0, 05 kg asztali só, 0, 5 l langyos víz, A nyers kenyértésztát 10 adagra számolva egy 40x60cm-es, enyhén olajozott vas sütő tepsire helyezzük, majd egyenletes vastagságúra, kb. 1-1, 5cm-re nyújtjuk. 200C-on elősütjük, időtartama kb. 7-9 perc. A félig kész pompost kivesszük, tetejére - az eredeti recept szerint - fokhagymás tejfölt kenünk 1-2mm vastagságban, és rászórjuk a darabolt anyagokat: a félfőre vágott vöröshagymát, a kockára vágott húsos angolszalonnát és a durvára reszelt pannonia sajtot.
A boltban egyszerűbb volt kenyeret venni, mint sütni, így gyürke sem keletkezett többé. "A várbeli Mesterségek Ünnepén csodálkozva néztem a hatalmas sorokat az ételes sátrak előtt" - mondta Szklenár Istvánné Zsuzsa. "Ott jutott eszembe, hogy miért ne lehetne töki pompos is a sült kolbász, a lángos és a kürtős kalács mellett. Régen a vásárokban hordozható kemencékben sütötték a kenyeret, a pompos is megsülhet ezekben. " "Horgos Zsolt, zsámbéki fazekas először bontott téglából készített egyet, ami az első vásár után össze is szakadt. A pompos viszont már akkor - 1998-ban - is hatalmas siker volt. Egyértelmű volt tehát, hogy folytatjuk, de a kemencekérdést valahogy meg kellett oldani. " Horgos a bontott téglát vályogtéglákra cserélte, majd kitalálta a jelenlegi megoldást: vályoghurkákat rétegezett egymásra, megvárta, míg megszáradnak és végül bevakolta a kész kemencét. "Ez lett tulajdonképpen a klasszikus házi kemence búbja, ami mellé régen a sparheltet építették" - magyarázta Szklenárné.
Töki pompos, az örök kedvenc Töki Pompossal legelőször úgy négy éve futottam össze, egy hűvös októberi napon, egy borfesztiválon. Éppen a kemencéből lépett ki, és azonnal megfogott rusztikus külseje, de legfőképpen az illata. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk, és a baráti kör is azonnal befogadta. Olyannyira, hogy egyszer egy szimpla közös kávézás is úgy végződött, miután T. P. szóba került, hogy az egész banda felugrott hozzánk, és rövid úton bedobott mintegy három tepsi pompost. A borfesztiválokon azóta több változatával találkoztam már, de nálunk a már nem kapható - mi legalábbis már több éve nem találkoztunk vele - eredeti változat a favorit. Az eredete homályba vész a számomra, fogalmam sincs, hogy ez valóban egy eredeti tájjelegű étel reneszánsza, vagy csak ügyes borfesztiváli magyarosch kreáció, de mindegy is, a lényeg, hogy nagyon kapós. Ami azt illeti kicsit utánnanéztem, és úgy tűnik, hogy többen sérlmezik, amiért Tök - úgyis mint a pompos hivatalos szülőhelye - a sajátjának vallja a receptet, noha a kenyértészta különféle feltétekkel történő tálalása országszerte ismert, különböző neveken, mint például langalló, vakarék, stb., de ezzel ne foglalkozzunk, végül is Petőfi értékéből se von le, hogy nem tudjuk pontosan hol született.
Kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész bejegyzést, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó. Kövess bennünket!
Akkor hallottam meg ezt a különös zörgést. Elveszem a fülem. Nem hallok semmit. Megint odaszorítom a falhoz. Újra hallom a hangokat. A tornác végén kellett valakinek zörögni! Várom, hogy a kutyák majd ugatnak, de nem ugattak, és erre megnyugodtam. Ismersz, milyen vagyok. Ideges, tehát gyáva. Sok bajom volt emiatt is az apámmal, aki azt képzelte, hogy az ő szangvinikus temperamentumát, vakmerőségét éppen úgy örökölni fogom, mint akár a nemesi címert. Szóval gyáva vagyok. De azért, mikor kis idő múlva újra hallani kezdtem a hangokat, mégis elhatároztam, hogy ezt a titokzatos ügyet magam fogom tisztázni. Különben sem volt más választásom, mert a felső épület, ahol a család aludt, legalább százméternyi távolságban van az alsó, régi kúriától, ahol pedig magam aludtam. Gyilkosság – Wikiforrás. Érdekes, hogy este a vacsoránál éppen azt bizonygattam az apámnak, hogy milyen nevetséges, abszurd dolog a lopást olyan szigorúan büntetni, amikor mindenkinek - akinek csak gyomra van - már természet adta joga enni is; ha nincs ennivalója - lopni.
S a kalmár kezdte megbecsülni a szinházat. Végre is másképen ugyan, mint az üzletben, de ott is diadalmoskodik az ész. Az pedig imponáló dolog minden tekintetben. Egy ember diktál s a többi végzi a dolgát. Hát ez igy nagyon jól van s a ki diktál, hát az a fiu. Micsoda fiu...! Függöny ajtó helyett angolul. A premiérre elment Gács is. Hát akkorára bizony már fölfrissítésről nem igen volt szó. Csunya czafatokban lógott ki a diványból a szőr s egy-egy ajtócsapásra megmozdult a szobában asztal szék, minden. A pénzt elvitték az ügyvédsegédek meg a boltosok, a kiknek egy kis számlájuk volt, s Gács szomoru lehangoltságban bandukolt a szinház felé. Most már nem értette, hogy miért csinálta ez a bolond üzletet. Elvégre ő rá is rá került volna a sor. Egyszer csak mégis bejutott volna az igazgató urhoz, - mintha csak ugy belopta volna magát a szinházba, azzal a szégyennel ült a széken, hogy itt mindenki észreveszi rajta, hogy micsoda szerencsétlen szamár, s a hogy fölhuzták a függönyt, rámeresztette szemeit a szinpadra s iszonyu szomorusággal hallgatta, hogy megindult, aztán meg folyik, gyors iramodásban rohan le a maga utján valami darab.
És ez?... Micsoda? hannes Livingstone és Anna Livingstone folyó hó 15-én felkeresik Archibald és Oliver Yolland grófokat... A gróf sokáig ült a papírral a kezében, aztán felelt. Hogy a grófok szívesen látják... És 15-én megjöttek a vendégek. Sajnos, a leány hangja alig változott, és kissé különös volt népiességével az ódon falak között. De a gróf észre sem vette. Ő nem vett észre semmit. Csak nézte a lányt. - Rémes ember vagy, öregem - mondta Livingstone. - Húsz éve ismerlek, de még most sem tudom, ki vagy. - Én annál inkább - mondta Anna és sugárzott. - Makacs! Makacs gyerek! Igen, igen, hiába néz, kedves hódító úr! Én azért férkőztem a közelébe, hogy nevetségessé tegyem. Azután én lettem nevetséges... Az apám készítette elő Urungiban a csúfos blamázst, és nekem kellett volna világgá kürtölni. Gyűlöltem, mert úgy éreztem, hogy minden baj maga miatt ér bennünket. A dráma – Wikiforrás. Aztán... Egyszer csak nem tudtam gyűlölni... És most ez lett belőle... - Mi?... - kérdezte mohón a gróf. A lány elpirult. - Amikor ott betegen mindent elmondott, és diktálta a levelet... Akkor már... Szóval... Meg akartam menteni... De a riport is kellett, megállapodtam már Forsterrel.
– Úgy is van! – De nincs úgy!... az a baj, hogy nincs úgy: az én számomra úgy van, mert én üzlet vagyok: én meg vagyok véve, s le vagyok kötve és úgy lebilincselve, hogy meg sem mozdulhatok. Én el vagyok intézve, nekem többet nem szabad egyebet meglátni, csak ami ezen a kis területen, a lakásomon, az életemen belül van; de magának minden szabad, maga kirepülhet s kinézhet nyitott szemmel... Hiszen itt maga van: a férj!... Itt a maga neve él... itt minden a magáé... ez a maga lakása!... szép rend van itt? hogyne, maga a jó férj, jó háztartást tart... magának van jó felesége, jó családi élete, magának köszönnek az utcán: magát ismerik, magáról beszélnek: és én hol vagyok?... én a maga függeléke vagyok?... Függöny ajtó helyett 2021. én vagyok a dépendance?... Nem: nagyon, téved: én ugyanaz vagyok, aki maga, legalább is ugyanannyi, de maga elsikkasztja az én részemet... Haha, és én nem vagyok magának szép: maga az én jelenlétemben más asszonyokat lát szépnek?... – De drágaságom, – mondta a férj – miket beszél... maga egy olyan szépség, amilyen nincs több... Az asszony felkacagott, gúnyosan, metszően s levetette magát újra a sötét sarokba a széles nagy díványra, amelynek a rugói kezdenek kiütközni, s hanyattfekve mélyen lélekzett.
A nagyságos asszony hallgatott. – Ma nem kell vacsora, – szólt a férj – ma kint vacsorálunk. A lány egy szó nélkül sarkonfordult s elment. Az asszonyka így szólt: – Látta milyen dühös?... s tudja mért: mert ő: nem én... mert ő szeretne idebenn lenni s azt szeretné, ha én volnék odakinn, az ő cselédje, mert érzi, hogy az a munka, amit ő végez, éppen olyan értékű, mint amit én végzek és az, amit maga végez: mert maga egyáltalán ne legyen elbizakodva: maga nem tulajdonosa a feleségének, s nem gazdája a cselédjének: maga egy éppenolyan nulla, mint a másik kettő, vagy a másik kettő éppenolyan érték, mint maga. És tudja, ha mégis van magában érték, mennyi van? – Mennyi? – Amennyi szerelemre képes tud lenni. Függöny ajtó helyett google. – Kis babám, bocim, – dünnyögte a férj – mintha, soha össze nem koccant volna a szavuk s az érzésük, – maguk nők: maguk... hogy ennyire csak a szerelemnek élnek, s csak a szerelemből... – Csak szeretnénk... – mondta halkan az asszonyka – de nekem még iskolába kellene járni... – Dedóba... – mondta a férje, s megcsókolta... Az asszony összevonta szemöldökét: – Nem kell nekem sem dedó, sem iskola, sem színház: csak maga ne lépjen ki soha ebből a házból... A férj ravaszul mosolygott, szerencsére már nagyon alkonyodott s nem látszott az arcán sem a mosoly, sem a ravaszság: – Soha.
A házasság: egy harmónia... – Az sem kell, az is üzlet. A férj tétován nézett rá: – Mi? a harmónia?... a csillagok harmóniája?... vagy a Harmónia zeneműkereskedés?... Az asszony megvetően nézett rá. – Hát igen, – mondta a férj – a csillagok harmóniája is üzlet annyiban, hogy... Az asszony közbevágott, nem is ügyelt arra, amit az ura beszélt: – És maga nem tud szerelmes lenni? a házasságban nem?... de tud házasságon kívül!... A férj megdöbbenten nézett rá: – De szívem... – Láttam tegnap! Jelen voltam! a saját szemeimmel láttam. Idegen nők mellett ült egész este a lugasban, úristen, hogy suttogott, isten tudja, mivel bolondította őket: nagyon jó, körülvéve asszonyokkal, jó kis harmóniában és csakúgy ragyog, egy meleg kis fészek, és hogy csipog nekik: jaj, ha eszembe jut, meg kell bolondulni! Maga színész, menjen a színpadra, olyan sikerei lesznek, hogy megőrül tőle a világ! A férj elvörösödött. – Ilyen ideák, – mondta fejcsóválva. – Semmi ideák! jaj! hogy az elébb az arcára néztem, ugyanaz volt, kiütött rajtam a hőség, a rémület: ez az én uram!...