Az élet két fő problémája a fajfenntartás és az önfenntartás. Az önzés vagy egoizmus az élet legősibb jellemző vonása. A legegyszerűbb mikroorganizmustól az emberig minden élőlénynek elsősorban a saját érdekeit kell védelmeznie. Az életbenmaradás két lehetséges útja a harc és az alkalmazkodás. leggyakrabban az alkalmazkodás az, ami eredményesebb. Igazságtalan támadás esetén ugyancsak nehéz legyőzni a boszúvágyat, ami abból a természetes kívánságból fakad, hogy megmutassuk nem tanácsos újjat húzni velünk. Az indítékok elvesztése a szellem legnagyobb tragédiája. Újszülött baba baba ruhak facebook. A természetes emberi ösztönök kielégítésének meggátlása ugyanolyan veszélyes helyzetet teremt, mint bármely tevékenységnek a kívánatos időn és mértéken túli erőltetése. Az az életszemlélet, hogy a munkánkkal megszerezzük mások jóindulatát, csaknem minden foglalkozásban alkalmazható. A saját képességeink által megszabott keretek között azonban kiválóságra kell törekednünk, a lehető legtöbbre, aminek elérésére képesek vagyunk. Mindig lesznek vezetők és vezetettek, de a vezetőket csak addig érdemes megtartani, amíg szolgálni tudják a vezetetteket úgy, hogy kiérdemlik azok szeretetét, tiszteletét és háláját.
A legtermékenyebb viták nem a szabályos megszervezett szemináriumok, hanem olyan emberek előre át nem gondolt eszmecseréi, akik történetesen beszélgetni kezdenek arról, ami foglalkoztatja őket. Minél bonyolultabb műszerekre bízzuk magunkat, annál inkább fenyeget az a veszély, hogy megfigyelőképességünk cserbenhagy. Újszülött babaruhák. - Baby and Kid Fashion Bababolt, Babaruha.. Ha egy felfedezés idő előtt születik, majdnem bizonyos, hogy az emberek nem vesznek róla tudomást, vagy olyan ellenzéssel fogadják, amelyet nincs ereje leküzdeni, ezért a legtöbb esetben olyan, mintha meg sem született volna. A kutatásban a kudarc sokkal gyakoribb, mint a siker... A kudarc tudomásulvételéhez szükséges erő a sikeres tudós egyik legértékesebb tulajdonsága, mert végeredményben ennek az erőnek köszönhet majd egy vagy két sikert a számtalan kudarc közepette, s akkor érdemes volt kitartani. A tapasztalat kétségkívül nagy előny, de nem szabad vakon bízni a tekintélyben. Az emlékezet nemcsak elraktározza az adatokat, hanem még ad is valamit hozzájuk: úgy látszik, hogy az anyag a tárolás folyamán érlelődik.
Az alapvető kérdés, amibe mindig újra és újra belebotlom, a "ki alkalmazkodjon a másikhoz" kérdése. Számomra... Az ember hiába igyekszik rátalálni a pillanatra, amikor a katasztrófák sora kezdetét vette, rá kell döbbennie:... Piszkos nagy, pocsék háború lesz. Idézet: ismeretlen: Bocsánat, hogy élek. Többet nem fordul. A lángba boruló Balkán felperzseli Európát, az iszlám Ázsiát, és akkor a... A nyertes tudja, mi lesz a következő lépése, ha veszít, ám nem beszél erről; a vesztesnek fogalma sincs, mit tesz... A jó könyv arról ismerszik meg, hogy akárhányszor olvassuk, mindig más. Mindenki csalódást fog okozni: mindenki, akiben bízol, mindenki, akit megbízhatónak hiszel. Amikor a saját sorsukról... Ha hagyod, bármelyik szó nevetségessé válhat.
Hiszen az anyád vagyok. A testvéred. A gyereked vagyok. Hibáztam. Pedig a főnököd vagyok, a kollégád, a terapeutád. Nem szabad hibáznom, benne van a munkaköri leírásomban. Hibáztam, pedig a barátod vagyok. Lojális vagyok hozzád, hozzánk. Ezért érzem most szarul magam. Ezért érint érzékenyen. Mert nem mindegy. Hibáztam. És elmondhatatlanul jó, hogy mégis a szemembe nézel, és én ki tudom mondani: mélyen bánt, hogy így történt. Bocsanat hogy megbántottalak idézetek. Hogy vállalom a felelősségét annak, amit tettem, és amit lehet, megpróbálok jóvátenni. Ez legalább elveszi a tehetetlenség érzését. Hogy tudunk róla beszélni. Így kicsit könnyebb. De mégis fáj és nyomot hagy. Láthatatlan heget. Valahol a hasműtétek varratai felé. Hibáztam. És nem tudom, mi kell ahhoz, hogy az ezt kísérő diszkomfort-érzés elmúljon. A jóvá-nem-tehetés tehetetlenségének frusztrációja. Milyen tanulságokat vonjak most le? Igen, hibázni, tudni kell. De ez mit jelent? Veszítsem el az érzékenységem? Tanuljak meg vállrándítással elintézni ilyen dolgokat? Igen, azt meg kell tanulnom elfogadni, hogy hát, azért még én sem vagyok tökéletes.
2021. február 27. Komment Te tudsz bocsánatot kérni? Szemébe tudsz nézni, meg tudod- e fogni a kezét, és képes kimondani, bocsánat, hogy megbántottalak, bárcsak jóvátehetném valamivel? Az emberek kezdik elfelejteni ezt a mondatot, kapcsolataik felszínesek, érzéseik hét lakat alá bezárva, páncélöltözettel védik lelküket a külső behatásoktól, mert érezni csak bajjal jár, bonyolult egy valami. Megbocsájtani kihívás, lelki tusa, hetekig tartó elfojtott önmarcangolás. Bocsánat hogy megbántottalak idézetek Téma - Meglepetesvers.hu. A megbocsátás azonban nem zarándokút, vagy teljesíteni való kalandtúra. Nem kell hetekig felkészülni rá, nem kell mérlegelni, mi lesz most. Miért adjak új esélyt? Hogy újra sebezhető legyek? Miért érzem úgy, hogy egyenként kiszedegeted a mérgező nyilakat a testemből, és én újra céltáblát csinálhatok a szívemből? Bocsánatot kérni csak teljes testtel és szívvel lehet, a lélegzet ritmusa, és minden testbeszédem azt közvetítse. A megbocsátás is teljes odafordulással, figyelemmel, empátiával és a másik iránti tisztelettel lehetséges.
2017. október 1. | Olvasási idő kb. 3 perc Hibáztam. Megbántottalak. Nem vigyáztam rád. Nem figyeltem. Bántottalak. Akartam, hogy neked rossz legyen. Nem. Egyszerűen csak így történt. Nem voltam elég körültekintő, óvatos, nem számoltam a következményekkel. A lelkedre nem gondoltam. A te érzékenységedre. Túlontúl magammal voltam elfoglalva. – Itt a Szabad egy körre? sorozat következő része szexről, szabadságról, szerelemről. Mester Dóra Djamila írása. – Hibáztam. Mert nem mondtam el. Nem mertem. Nem akartalak bántani. Nem akartam elmondani, hiszen ha nem tudod, nem fáj. Bocsánat hogy megbántottalak idézetek. Nem igaz, eszembe se jutott, csak aztán már meg késő volt. Akkor kellett volna, még melegében. Akkor tudtunk volna róla beszélni. Nem. Ott hibáztam, hogy mindenáron meg akartam veled osztani. Ez a kényszeres őszinteség! Hogy azt gondolom, ha morálisan oké, attól nekünk jó lesz. Lófaszt lesz jó. Nem kellett volna elmondanom, ez hiba volt. Vagy kicsi később, óvatosabban, máshogy, ki tudja? Meg kellett volna előre beszélnünk, hogy mik a szabályaink!
Mert nem elegendő a szó, a bennem zajló lelki méregtelenítési folyamatoknak be kell végződniük, hogy a másik ember valóban feloldozást nyerjen általam.. Ahogy nem elég három üdvözlégy és öt miatyánk sem, mert bűneim attól még marnak, égetnek és szomjaznak a valódi bocsánatra. A megbocsátás valójában a keserű emlékek állandó elhessegetését jelenti, egészen addig, amíg az idő begyógyítja a sebeket, elmúlik a düh, és feledésbe merül a bűn. Földi életünk túl rövid ahhoz, hogy boldogtalanság darabkákat gyártsunk futószalagon és belőlük nyerjünk érzéseket vagy ingereket. És túl rövid ahhoz, hogy keserűséget hordozzunk, és hagyjuk, hogy a méreg savként marjon legbelül, szétáradjon vérünkben és sejtjeinkben. A düh és a bosszankodás során a szervezet érhálózata összerándul, ahogyan a szem pupillája a sötétben. Testemet elárasztja a saját magam által kiszűrt méreganyag. Mérges vagyok. És az is maradok, ha nem mondok nemet a félelemre, a bizonytalanságra, a bánatra, az önsajnálatra, az éveken át hurcolt sérelmekre, a megbocsájtani képtelenségemre, a tartós szomorúságomra.