Ráadásul a történészek kutatása szerint »Dugovics« nevű nemesi család nem is élet a középkori Magyarországon. Ugyanakkor az is tény, hogy Nándorfehérvár megvédéséhez sok, a kitalálthoz hasonló, ám nagyon is valóságos hős önfeláldozására volt szükség. A nem létező Dugovics tehát őket, valamennyiüket személyesíti meg. " A szerző fenti leírása nagyon ügyel arra, hogy a legenda valótlanságának hangsúlyozása mellett a nándorfehérvári csata során lezajlott küzdelem hősies mivoltán csorba ne essék. Wagner Sándor: Dugovics Titusz önfeláldozása (1859) Hahner Péter alapos szakirodalmi hivatkozásokkal szintén bemutatja (persze csupán dióhéjban) ennek a történetnek az eredetét történelmi tévhitekkel foglalkozó munkájában 3. Titusz Dugovics - Wikipedia. A rövid, de tanulságos írásból kiderül, hogy a Dugovics név 19. századi családhoz tartozik, akik ősük "hőstettére" hivatkozva, hamis iratokkal kívánták igazolni nemességüket. Mindezen tények ismeretében eléggé meglepő, hogy a tankönyvírásra vállalkozó történelemtanárok, történészek (és lektoraik! )
Napi friss 17:53 Azonnal munkába állhat és a próbaidő alatt pedig biztosítják a kurzus elvégzését. 19:51 A fiatal anyuka megmutatja, milyen bomba formában van. 19:19 Mimi Reinhardt 107 éves volt. 18:48 "Az Ukrajnában elkövetett bűncselekmények minden érintettjét felelősségre kell vonni. " 18:14 Az átutalások a jutalékkal együtt teljes egészében visszakerülnek az ügyfél számlájára. 17:42 Benzema legutóbbi hét fellépése mindegyikén eredményes volt. Dugovics Titusz igaz története on Apple Books. 17:20 A szlovák miniszterelnök ellátogatott a Kijevtől északnyugatra fekvő Bucsa városába. 16:53 Nem mindennapi tiltakozó akciót tartottak a pozsonyi orosz nagykövetség előtt. 16:52 "Ez gonoszság, aminek nincs határa, és ha nem büntetik meg, soha nem áll meg. " 16:26 Zuzana Čaputová és Ivan Korčok reakciójából megérthetjük, mi a célja a műveletnek. 16:23 Az együttes nyilatkozatot ez idáig 24 uniós székhelyű szolgáltató írta alá. 16:02 Szombaton és vasárnap folytatódik a pontvadászat tavaszi sorozata.
Jajca ostromának leírásakor egészen biztos, hogy figyelmesen elolvasta a szerzőt, de amikor Mohamed visszafoglaló kísérletét részletezte, a névtelen tettét említés nélkül hagyta. A komplett magyar krónikát alkotó Pethő Gergely is követte elődei hozzáállását, sőt a XVIII. kultúr sufni: Az emu Dugovics Titusz on Apple Podcasts. századi, már tudományosnak tekinthető történetírás is hasonló álláspontra helyezkedett. Timon Sámuel, Palma Károly Ferenc, Pray György és Katona István egyre részletesebb Magyarország történetei nem találták felidézésre méltónak ezt a momentumot.
Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.
1545-ben Bázelban németül adták ki ezt a részt, majd 1568-ban szintén Bázelban Zsámboki János megjelentette az egész művet latinul. 1581-ben Frankfurtban jelent meg a teljes német fordítás. A nyomtatott művek Európa –szerte megjelentek, és más történetírók is felhasználták Bonfini szövegét. Az önfeláldozó hős alakja pedig a 16-17. században önálló életre kelt. Johannes Dubravius cseh krónikás 1552-ben jelentette meg Csehország történetét tárgyaló munkáját. A szerző eléggé tágan értelmezte országának históriáját, így sort kerített a nándorfehérvári ostrom bemutatására is. Dugovics titusz hőstette. A törököt saját magával mélybe vető vitéz története nem igazán változott, bár egyrészt cseh katonának tulajdonította a tettet, másrészt egy párbeszédet is beszúrt, amelyet Kapisztrán Jánossal folytatott. A cseh " mikor látta, hogy egy török a török hadijelvénnyel és zászlóval már feljutott a falra, és hogy ez a katonák közül többeket félelemmel töltött el, birkózva átkarolván a csúcsra feljutni készülő törököt, megkérdezte a lentebb álló Kapisztránt.
Nyomban utánaered egy magyar, és mielőtt amaz a nemzeti zászlót ledobná, a torony tetején verekedni kezdenek. És mert a magyar másképp nem tudja megakadályozni, megragadja a törököt, és a legmagasabb csúcsról azzal együtt a mélybe veti magát. Bonfini mester kísértetiesen hasonló sorokat vet papírra egy későbbi esemény során is, amikor a török Jajca várának visszafoglalásával próbálkozott: Megemlékeznek egy magyar ragyogó hőstettéről, aki észrevette, hogy egy török ki akarja tűzni a császári jelvényt az egyik toronyra, mire a magasból a támadóval együtt levetette magát a mélybe, hogy továbbra is Corvinus zászlaját lássa mindenki. Nem tudjuk, ki volt Nem mi hagytuk ki, a hős neve egyik helyen sem szerepel. Nyilvánvaló az is, hogy a XV. század végén a magyar köztudatban élt egy vitéz, aki valahol, valamikor a mélybe vetette magát a zászlót kitűzni készülő törökkel. Magát a hőstettet tehát semmi okunk kétségbe vonni. Csakhogy későbbi szerzőknél e momentum akkor sem köszön vissza, ha sokuk forrásként használta Bonfini művét.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - Óh mely méltóságos szemlélet, Mely egy rosszlelkűnek itélet, Kit a villám, pattogván széjjel, Fenyeget megannyi veszéllyel, Melyben a bölcs tégedet fellél, Fő jóság, ki által minden él. Még eddig csak nagy cseppek húlltak, Már egyszerre neki zúdúltak, Amint sűrűn lefelé jőnek, Mely ezüst színű recét szőnek, Melyet, mig közte szaladoznak, A villámok megaranyoznak. Ők zendűlnek, ezek zuhannak, S együtt mely szép hangzatot adnak. Harminc év közelében – Wikiforrás. Barátim, édes lesz a falat E mennyei muzsika alatt. Jer, örvendezvén az egekkel, Együnk és igyunk víg lélekkel, Áldván a természet jó atyját, Ki táplálja minden állatját, Ki a láthatatlan párából S sok ezernyi szerek lángjából Felhőt hirdet a levegőbe, S essőt ád alkalmas időbe. - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - De már ritkúlnak a fellegek, Tisztúlni kezdenek az egek. Jerünk, szívjunk friss illatokat, Lássunk tajtékos patakokat. Ni! a gyermekek feltürkőzve Ott a giz-gazt hogy tolják öszve, S átadván a sebes folyásnak, Benne lábokkal gödröt ásnak.
Gyülnek hangtalanul, gyülnek a tárgyaim, úgy gyülnek köribém, mint a gyülő napok s esztendők, melyeket megriadó, fanyar kedvvel méregetek, mikor szédelegve, fehér ingben, a lámpafényt oltom asztalomon s csöndesen ágyamig lépek, át a sötét, kriptasötét szobán s mondom: újra betelt, ez is. Gyülnek könyveim és ellepik otthonom, gyülnek gyűrüim és ellepik ujjaim, gyülnek régi ruhák s gyülnek az újak is, postám új levelet hozott, tegnap új patyolat-szirmu virágokat kaptam, nárciszokat karcsu pohárban és gondos, kedves anyám csontnyelü hajkefét vett a régi helyett nekem. Könyvjelző szalagok, zöld üvegek finom illatszerrel, arany gombok, ezüst doboz, bronz hamutál, acél-domboru tintakút, képek, rajzok a négy falon, száz apró csecsebecs, kéziratos lapok felnőtt tornyai és nyolc telegyúrt fiók jelzik elrobogó életem útjait, mint parányi, meszelt-fehér mérföldoszlopok és kőjelek, itt-amott s furcsán, zajtalanul siklanak el mögém, míg az egyre növő számokat olvasom: mily közel van a férfikor, - három kurta kis év, pár közel állomás s harminc évbe futok.
- e dalt most lerakom elébed, S bevérzett lábad érintem fejemmel. ( Kerényi Grácia) A pestisesek apja Háromszor telt az arany hold fölöttem, Hogy a homokban sátram felütöttem. Apró gyerekcsém szoptatá az anyja, S rajta kívül még három szép fiamra S annyi léányra hullt a föld azóta: Egész családom…Kilenc teve rótta, Rótta a pusztát perzselő melegben S rágta a tájék gyér, sanyaru gyomját; Este ledöltek sorban, körülöttem, Itt, hol tüzecskét már rég semki sem lát. Látod a völgyben a víz ragyogását? Szép kicsi lányom onnan érkezett meg, Fején a korsó - hogy látom a drágát! Az én postám kártya. Szép karcsú nádszál, jön-jön, s pajkoskodva Friss vizet loccsint a nagyobb fiúkra. A legidősebb, furcsa láng szemében, felkel, a korsót kapja a kezébe, S így szól: Az Isten megfizeti néked! - Szomjas ebeknek szomjusága éget! Azzal a korsót nagy mohóm kiissza S mint kidőlt fa. hull zuhanva vissza. Odafutottam - de későn futottam. Csókolni kezdték nővérei holtan. Hafne s Amina még azon az éjjel A közös ágyban, csendben mind a ketten Úgy aludtak, hogy észre se vettem, Bár közelükben voltam, s gyásztól éber, Folyvást siratva fiam elmulását - S nem vettem észre kettejük halálát!