Azok, akik azt gondolják, hogy Tóth Andi csak a genetikájának és a fiatalságának köszönheti a kinézetét, azok tévednek. Valamiért sokan még mindig a tehetség kerül szóba Tóth Andi kapcsán, legalábbis túlnyomórészt, és ez nem mindig esik jól neki. A Dancing with Starsban is láthattunk erre példát, hiszen Andi talán mindenkinél keményebben és többet gyakorolt. Ha nem tette volna, akkor a puszta tehetségével biztosan nem jut el olyan messzire, és talán nem is nyeri meg a táncversenyt. Bármibe, amibe belefog, azt 110%-os intenzitással teszi, mert egyszerűen így működik. Nagyon erőteljesen vág neki a feladatoknak, és ez nemcsak a munkájára igaz, ami túlmutat az éneklésen. Dalszövegíróként is sikeres, mivel ő írja a dalait, illetve klipeket is rendez, szereti saját maga csinálni a dolgokat. Bejön? Dallos Bogi ruhaválasztása a 2022-es Glamour Gálára Az edzésekben sem ismer kegyelmet, ami miatt rettentő erős a formája, és közben csak ámulnak rajta az emberek. A Tejút alatt – Wikiforrás. Már egy ideje adott a nyári formája, ám ennek ellenére nem áll le, szeretné azt tökéletesre gyúrni.
Tóth Andi ennél szexibb már aligha lehet. Folyton ezt a szót használod. Nem hiszem, hogy azt jelenti, amire gondolsz.
Hess; Jókedv, csúf csaló! Te Téboly fattya, kinek atyja sincs! Kincsed de dőre kincs! Lomod bölcs elmét tömni nem való! Csak lessen kába fő, Míg zagyva vágyán kósza kép pereg: Töméntelen sereg, Mint rezge napfény-kévék víg pora, Vagy álmok híg sora, Mely Morpheus nyomán kerengve fő... Ám halld, dalom felzeng utánad, Kegyes, jó Úrnőnk, bölcs Búbánat! Kinek tűz-orcád fényiben Vakká válnék a földi szem, Hogy hát ne öld el idegét, Fekete, bölcs szín hidegét Öltéd s vagy tiszta fekete, Mint Memnon húga lehete, Vagy a néger királyi lány, A csillagszép, kihez silány Volt, úgy hivé, a sellők teste: De rangodat feljebb keresd Te! Fényfürtű Vesta szűle rég Saturnnak, puszta volt az ég, S Saturn bár Vesta atyja volt, Ily nászra még nem szálla folt. Végül szexuális ellenszolgáltatás nélkül is helyére került Tóth Andi csomagja : hungary. Gyakorta kéjbe forrt a lelkük, Fénylő berek s völgy volt a telkük, S erdős Idán, mély lomb megett Zeüs még nem volt rettegett. Jőjj, méla Papnő, szűz ború Komoly bájával szomorú! Jőjj, vonjon éjbibor ruhád Uszályt, királyin búst s puhát, Míg barna kendőd árnya hull Szende vállad szárnyaul.
"Andi egyébként a videóban egy szuper hírt is elárult, továbbra sem fog melltartót hordani csak azért, hogy ne szólják meg amiatt, hogy átsejlenek a felsőjén a mellbimbói. "
Ebben a gyászénekben a költő tudós barátját, Edward King-et siratja el, aki az ír vizeken, Chesterböl való átkelése közben, 1637-ben, szerencsétlenül a tengerbe fulladt. Egyben felhasználja az alkalmat arra is, hogy az uralma tetőfokán álló, romlott papság vesztét megjósolja. Még egyszer, óh, ti babérok s ti gyenge Örök repkények s barna mirtusok, Nyers, friss bogyótok díszét dúlni bújja Kezem kegyetlen ujja, Bár a korán letört lomb jajt susog. Ám szörnyű kényszer rendel és bús ok Nyaratok zúznom: mert holtnak viszem: Lycidas meghalt, Lycidas, a zsenge Pásztor, és árvák mind a virtusok! Ő érte ki ne zengene? Hiszen Ő is tudott dalt, mely szökellve lenge. Tóth Andi a mellbimbóvillantásról: Véletlen volt, baszd : hungary. Míg hát tört teste mély hab közt kereng le, S himbálva őt szikkasztó szél suhog, Illő, ha érte zengő könny zuhog. Kezdjétek el hát, Nővérek, a szent Kútnál, mely az Olymp tövén fakad, Ríkassatok ma hangos húrokat! El hát, hiú félsz s kétség gyáva gúzsa, Úgy zeng majd drága Múzsa Énrólam is, ha vár a hamvveder. S amint most ő megy el, Rám is békét leng majd a gyászlepel ─, Hisz egy dombon nőttünk mi fel, s a táj Árnyas kútfőin együtt várt a nyáj: Kettesben, együtt, meg se várva, míg A bérei rétre szemet nyit a Reggel, Lestük a szélforgót, dudál-e víg Időt, s indultunk a gyapjas sereggel: Itatva velük éj friss harmatát, Míg fénylőn halt alább Az égen az este-kelt csillag, nyugati tájra; Ajkunkon füttyengetett a buja Víg zabszár-furulya, S nyers szatir-tánc s faunok hasadt patája Dongott pajzán kiséretet nekünk, S vén Damoetas vigyázta énekünk.
S ez ártatlan édenben a remek Szirmok (mint ébredő gyermekszemek, Ha tükrük az anya dalától fényes, Melytől elébb alunni, aztán ébredni édes), Azt várták mind, hogy enyhe szél legyintse Keblük, s kigyúltak, mint a bánya kincse, Ha lámpa süt rá, s égig fölnevettek S a nap szelíd tüzéből víg részt versengve vettek Mert mindegyiken végig illana Szomszédja fénye s forró illata, Mint ifjú szeretők, ha zsenge kéj hetében Pihegnek, és remegnek egymás lehelletében. S az Érzékeny Zsenge, bár nem tudott A kéjből, mely hegyétől gyökeréig futott, Sokat visszafizetni ─ minden társánál jobban Vágyódott adni, adni, szeretni csak, azonban Ez az Érzékeny Zsenge nem volt fényes virág, Nem szűlték illat- és fény-áldotta csirák; Ám ez a Szerelem: kitárta telt szivét, S bár nem volt szép, mohón imádta, ami szép.