A nemzetségfők még mindég a tanácstűz körül ültek széles körben és vitatkoztak, amikor egyszerre csak habzó lovon egy pásztorgyerek nyargalt be közéjök. – Ostort a tiszteletlen fickónak! – mordultak föl a tanácskozók, de a pásztorfiú izgatott hangja túlkiabálta a szavukat. – Urak! Hunok vezérei! Égő kard! Égő kard hullott alá az égből! Attila fölkelt helyéről, kezének egyetlen mozdulatával lecsöndesítette a tömeget, majd odalépett a reszkető inú, izzadt lóhoz, s leemelte róla a fiút. Isten kardja tartalom a vendre. – Beszélj, fiam – mondta –, s hangosan, hogy mindenki megértsen. – Új legelőhelyre tereltem a jószágot tegnap – mondta izgatottan a gyerek –, s az éjszaka folyamán tüzet láttunk aláhullani az égből, nem csupán én, de a többiek is mind. Azt gondoltuk, istennyila volt. De ma reggel látom ám, hogy sánta az egyik üsző, s ahogy megnézem jobban, bizony mély vágásból csorog a vére. Nézek körül a legelőn, hogy mibe is vághatta meg magát, s hát a felkelő nap fényében csak látom, hogy valami lángol a fű között. Odamegyek, s hát Uram bocsá', egy kard vagyon ott, félig a földbe fúródva, ahogy egyenest aláesett az égből, s csak úgy szórja a lángot!
Mesék,Mondák - Az Isten Kardja
Rávillan a kardra Etelének szeme, trónjáról felugrik, s azt kiáltja:
– Ez volt! Támad erre zugás, jaj, de milyen zúgás, miglen int Etele, közelebb lép Bulcsu, s int egy sihedernek, ki mögötte állott, hogy közelebb álljon. Azután megszólal és a miket elmond, bámulva hallgatják. – Király, neked én most olyan dolgot mondok, a mit igaznak végy, ne tekints mesének. Csak az imént történt, közel a határban hazafelé tarték, lépésbe haladtam. Egyszer csak elémbe lép ez a siheder, baromőrző gyermek, képéről olvashatd. Jobbágyalázattal kér, zokon ne vegyem, nagy csodás dologról adna nékem számot. Biztattam, ne féljen, mondja el, ha mit tud. Ezeket mondá el, miket tőlem hallasz. Vigyázta a nyájat, s mikor tovább akará terelni, hát látja, hogy sántít egy kedves ünője. Mesék,Mondák - AZ ISTEN KARDJA. A vérnyomon indul, hogy okát keresse, vérnyom elvezeti, s hol a vérnyom eredt, egy vasdarabot lát, de csak egy hüvelyknyit, kinyúlni a földből. Kár is lehajolni érette, gondolja, s tovább veszi útját. Menet egyet gondol, mégsem hagyja ott, mert a jószág lábában attól újfent kára eshetnék.
Archiválva 2017. október 22-i dátummal a Wayback Machine -ben
Hová lett Attila kardja?,