M. Sholokhov az epikus elismert mestere. A "Csendes folyamok a Don" című regényben sikerült megalkotnia az Oroszország történelmének egyik legnehezebb időszakának nagyméretű festményeit. Nem kevésbé előnyöket élveznek egy kicside nagyon tágas a "Fate of Man" című mű tartalmában. A történet elemzése segít meghatároznia a szerző ideológiai szándékát és annak oka, hogy nagy népszerűsége van az olvasóval. Az író-frontvonal katona figyelem középpontjában - teleszenvedve egy átlagos orosz ember életében, aki túlélte egész családjának halálát és otthonának pusztulását, a legveszélyesebb katonai csatákat és a fasiszta fogságot, a magány és a kétségbeesés hűvös lelkét. Az összes kísérleten keresztül sikerült felállni, és gondoskodnia kell az árva gyermekről. Memorable meeting 1946-ban Sholokhov története "Az ember sorsának" elemzésehelyesebb lesz a teremtés története. Egy évvel a háború befejezése után az élet egy íróvá vált, egy ismeretlen vezetővel, egy korábbi frontvonalbeli katonával. Ez történt Mokhovszkij farmjában való vadászat során.
A szerző hitelessége, hogy több oldalt is meg tudott mondani az érlelés nehéz folyamatáról, és a hős személyiségévé válik - az orosz nép tipikus képviselője. Sokolovnak sokat kellett átmennie, de sikerült megőriznie a legjobb tulajdonságokat: a filantrópia, a hazafiság, a nemzeti méltóság. Fontos volt az a tény, hogy a munkaa szerző először felvetette a fogságban lévő orosz katonák helyzetét. A sors az ember, az elemzés a történet a főszereplő szó keverjük az emberek: E. Pirmitin, aki ellátogatott az író abban az időben, megjegyezte, hogy Solohov elárasztották betűk hálás olvasók. A történelem iránti érdeklődés nem elveszett a mi korunkban, és ez a szerző legjobb megítélése.
De az ilyen kétségek nem szüntették meg a közönség szeretetét. "Az ember sorsa" volt és továbbra is az egyik legkedveltebb történet a kitartás, a hősiesség és a kegyelem iránt.
1956-ban a "Pravda" című újságban megjelent Sholokhov története "Az ember sorsa". A munka nagyfokú rezonanciát okozott. Az erőszakos reakciót nemcsak egy megható rajz okozta, hanem maga a hős képe is. A háború utáni korábbi hadifoglyot automatikusan a nép ellenségei közé sorolták. Mindössze három év alatt megváltozott az ország helyzete. Sztálin életében Sholokhov nem tett közzé történetet. És persze, a film "Az ember sorsa" nem jelent meg a képernyőn. 1956-ban Sergei Bondarchuk színész már nagyon híres volt. Népszerűség érkezett a "Fiatal Gárda", "Taras Sevcsenko" képeknek köszönhetően. De a pályafutása során felszállt, lelassult. Aztán a színész úgy döntött, hogy irányít. A háború minden borzalmát ismerő ember zajos története jó anyag volt a debütáló munkájához. A film "Az ember sorsáról" (1959) A színész, Sergei Bondarchuk először nem vetett bizalmat a szovjet klasszikusban. Sholokhov kételkedett abban, hogy ez a polírozott, városi ember képes lenne a képernyőre fordítani Andrei Sokolov egyszerű falusi képét.
A legfontosabb dolog megtalálni az üdvösség forrását, ami az a legkevésbé Vanya válik Andrei Sokolové. Vissza az élethez Milyen igazságtalanul rendezett élet - ez a gondolat a leírt eseményekkel kapcsolatban merül fel. Valószínűleg Sholokhov gondolt rá. Az ember sorsa - a munka elemzésemegerősíti - gyakran a körülményektől függ. A fő karakter, aki a háború győztes, a szabadító, tehetetlen előtt szakadt a veszteség: nincs otthon, nincs család, nincs hit a további sikeres életet. És hirtelen találkozott egy árvával, aki mindkettőt megmentette. Egy adta atyai gondoskodás, a másik - a hit, hogy minden vizsgálat, amely arra felkészülve, nem volt hiábavaló. Ismét egy ember érzi magában az erőt, hogy élni, hogy a melegség, az öröm és a boldogság másoknak. Mintha ellenőrizte volna az erejét, aztán egy férfi sorsát kegyelmére bocsátotta. Andrei Sokolov vallomásának elemzése újból arra gondol, hogy mennyire korlátlan lehet az ember lelki gazdagsága, belső ereje és képessége. Story Value Új munka kiadása M. általSholokhov az 1956-57 évek fordulóján valóságos szenzációvá vált az irodalomban.
Waverly és az Empyrean legénységének többi tagja elszakadtak egymástól, az otthonukat jelentő űrhajó pedig felrobbant. A szüleik kiszabadítására indított küldetés kudarcba fulladt, és most minden eddiginél reménytelenebb helyzetben találják magukat. Anne Mather a szárnyai alá veszi Kierant, de vajon tényleg az a célja, hogy a két hajó legénysége békében éljen együtt az Új Látóhatáron, vagy a fiút csupán saját hatalmának megerősítésére akarja felhasználni? Seth helyzete még ennél is kilátástalanabb. Ő a többiektől külön, egyedül menekül el az Empyreanról, hogy aztán az Új Látóhatárra érkezve szökevényként kelljen bujkálnia. Helyzetét az is nehezíti, hogy sérülései, melyeket még az Empyreanon szerzett, egyre jobban elfertőződnek, és a fiú állapota napról napra romlik. Amy Kathleen Ryan trilógiáját már régóta figyelem. Az első könyv megjelenésekor szinte azonnal beleszerettem az egész történetbe és a stílusába is. Amy kathleen ryan láng és. Idén a Könyvhéten találkoztam a frissen megjelent 3. résszel. Nem is volt kérdés, hogy megveszem.
Már a regény elején tisztázódott némiképp a helyzet, de a legvégsőkig húzta-nyúzta ezt is. Ez azonban cseppet sem volt zavaró. Szépen lezárta és tovább gondolta a szereplők életét. Tetszett, hogy a hármas végül visszatalált a régi önmagához és barátok maradtak a sok összetűzés ellenére is. Kicsit kevés közös rész jutott nekik, de egy ilyen kicsi trilógiába nem is lehetett volna többet kihozni a sok mellékszereplő mellett. Emellett ebből a hatalmas nagy világból még többet tudunk meg. Megtudhatjuk, hogy az Új Látóhatárt nem csak Anna Mather irányítja, hanem egy bizonyos Vének Tanácsa szervezetnek is jelentős szerepe van a dolgokban. A kinti világból is kapunk némi ízelítőt, de ezt szigorúan csak a végén. Könyv: Láng (Amy Kathleen Ryan). Amit nagyon sajnáltam, mert szerintem elfért volna még pár információ az új létformáról és arról, hogy hogyan rendelkeznek be az emberek az új Földön (aminek természetesen más lett a neve, de a poént nem akarom lelőni). RÖVID! NAGYON RÖVID! RETTENETESEN RÖVID VOLT! Azt mondanám, hogy ez volt a legsötétebb és egyben a legkeményebb rész.
Az írónő A sorozatról: A Ragyogás egy űrhajó fedélzetén játszódik, ahol békében élnek az emberek és két nagy céljuk van: gyermekeket nevelni és eljutni az új Földre. Empyreat azonban egy másik hajó legénysége megtámadja, mely következtében rengeteg ember elveszti az életét, ráadásul a megmaradt legénységből a lányokat elrabolják. A gyerekek szüleiket elvesztve próbálnak felnőni és ellenszegülni az idegenekkel. A trilógia a két hajó legénységeinek csatáját és a gyerekek elkeseredett küzdelmét írja le. Amy Kathleen Ryan: Láng ~ Könyvkoktél. A három könyv ugyanabban a stílusban íródott. Nincsenek kicsapongások és jól fel van építve az egész. Mindegyik eleje békés látszatot kelt, amit később valami felborít. A világa egyszerű, de az írónő érdekes ötletekkel és szép leírásokkal tarkítja az elbeszélést. Nekem egyből a szívemhez nőtt. Magával ragadt és az utolsó kötet utolsó során túl sem engedett el. A lezárást illetően vannak kételyeim, szerintem kicsit túl nyálas és csicsás lett, de emellett meg is könnyebbültem, hogy mindenki megtalálta a saját helyét és viszonylag békésen tudnak továbbélni.
Természetesen a már megszokott játék sem marad el, s ha ügyesek vagytok, akkor a blogturné végén megnyerhetitek a Maxim Kiadó által felajánlott 1 könyvet! Elérkeztem egy újabb sorozatom befejezéséhez. A Szikrát múlt hónapban olvastam, és nagyon szerettem. Ebből kifolyólag pedig igen magas elvárások alakultak ki bennem az utolsó kötetet illetően. Természetesen ezeket simán megugrotta a könyv. A legáltalánosabb érzelmem olvasás közben a rettegés volt. Nagyon féltem, mi történik a szereplőkkel, milyen sorsot szánt nekik az írónő. Ezen nem segített semmit a történet alakulása sem, és nagyon hamar kezdtem azt érezni, mintha lassított felvételben érkezne felém egy vonat, de már nem lenne időm elugrani. Amy kathleen ryan láng autó. Az írónő ebben a kötetben továbbvitte a korábbi részekben is boncolgatott morális kérdéseket. A hatalomról és a vezető – közösség közti kapcsolatot bemutató gondolatok / jelenetek fantasztikusak voltak. Különösen tetszett, ahogy a demokrácia és az abszolutista / autokratikus uralom közti különbségekre is rávilágítottak a szereplők.