Főbb anyagok: Cordura® anyag D-Stone ™ szövet, D-Dry® membrán vízálló 20. 000mm. 2 bemeneti szellőző cipzár az ujjakon, 2 bemeneti szellőztető cipzár a mellkason, 2 elszívó nyílás cipzárral a hátulján, levehető 130 g termikus kabát, amin van külön zseb dupla mellkasi védőhöz. Elérhetőség: Szállítás 2-10 munkanap Lorem ipsum dolor Vélemények Erről a termékről még nem érkezett vélemény.
A covid után a bezártságérzet nagyon hangsúlyos, és ezzel Wright jól is operált, de ez magában kevés. A szereplőgárda már önmagában is megemelte az elvárásainkat, de a történettől, pontosabban annak kibontásától is joggal remélhettünk ennél összetettebbet. Mindegy, hogy ez nem a címben már hivatkozott Lány a vonaton, hanem az arra kísértetiesen hajazó Nő az ablakban – akárcsak előbbit, utóbbit sem tesszük a polcra kedvenceink közé. ÉRTÉKELÉS: 6/10 POLGÁR GÁSPÁR
Forrás: Netflix És a könyv vége azért is ütött akkorát, mert nem egy, hanem két fordulatot is kaptunk: az egyiket az izgalmas thrillervonalon, a gyilkossággal összefüggésben, a másikat viszont Anna személy(iség)ével kapcsolatban, így a sztori végkimenetele egyszerre volt sokkoló, megrázó és szívszorító. Jó ideje tudni, hogy a Holtodiglan, A lány a vonaton és a Ne higgy a szemének! után a Nő az ablakban sem kerüli el a filmfeldolgozást, ráadásul igazi sztárszereposztással készül. Az Amy Adams – Gary Oldman – Julianne Moore – Jennifer Jason Leigh – Wyatt Russell – Anthony Mackie összeállításból pedig főleg Adams tűnik kiváló választásnak. A színésznő a 2010-es The Fighter – A harcos tól kezdve több lecsúszott karaktert is megformált már, igen átélten. A Nő az ablakban -beli Annához az Éles tárgyak című miniszéria (szintén a már említett Gillian Flynn regényének adaptációja) Cammille-ja esik a legközelebb: egy sebezhető és megsebzett, függőségekkel és múltbeli traumákkal küzdő nő, aki ugyanakkor nem hagyja magát, ragaszkodik a saját igazához, és segíteni akar másokon.
2021-05-17 12:00:02 Film - Mozi - TV - Kult film kritika mozi netflix streaming win A napokban került bemutatásra A. J. Finn nagy sikerű regényének filmes adaptációja, A Nő az ablakban (The Woman in the Window). Ezt a filmet, mint tudjuk, tavaly mutatták volna be, és valójában nem streamingcsatornára készült. Ám a koronavírus miatt elhalasztották a bemutatót, és végül a mozik helyett a napokban Netflixen landolt a produkció. Személy szerint én kifejezetten...
Nem hiába hoztam fel a suspense-t, mint hitchcocki találmányt. Ahogy néztem a filmet, beugrott, hogy ezt a fajta távolról szemlélődő tehetetlenséget már láttam valahol és ekkor jutott eszembe Alfred Hitchcock Hátsó ablak című műve. Persze nem az ablak szó az egyedüli kapcsolati pont a két mű között. A Nő az ablakban igen sokat merít technikailag is az 1954-es krimi-thrillerből. Ahogy Hitchcock filmjének sajtófotósa, úgy Anna is saját lakásának rabja. A szemlélődés segédeszköze mindkét film esetében egy fényképezőgép (noha szerintem a Nő az ablakba n ezt szándékosan nem tolta túl). A takaratlan hatalmas ablakok megadják a lehetőséget a néző számára, hogy tisztán kivehetők legyenek az egyes történések. Ezeket a hasonlóságokat érdekes volt figyelni a két film között. Joe Wright rendező többször is megmutatta már, hogy a lassan építkező, kifinomult felvezetésű sztorik híve, és nem veti meg a melankólia érzését sem. Mindezek mellett igencsak ért a könyvek filmadaptációjához. Ezt reprezentálta korábban a Vágy és vezeklésben (2007), valamint a Büszkeség és balítéletben (2005).
Töltsd le alkalmazásunkat Töltsd le alkalmazásunkat
Viszont erről nem elbeszélést nyújt a film, hanem akaratlanul demonstrálja, így az emögött rejlő koncepció végül csak a felszínen csúszkál, míg teljes érdektelenségbe nem fullad. Az Éden hiába beszél az adaptációs képtelenségről saját narratív szerkezetén, valamint a közelség–távolság dinamikájára épülő vizuális megoldásain keresztül, hiányzik belőle az a fajta szarkasztikus felhang, ami a rendező korábbi filmjeit igazán eredetivé tette. Az Éden érzékeny, vizuálisan a rendezőhöz méltó magas nívón megkomponált, de túlságosan didaktikus, általános állításokban fogalmazó, unalmas film. Szőrmentén érinti a környezetvédelem és a társadalmi felelősség kérdését, de sokkal inkább a belső elhidegülésre figyel, aminek viszont a puszta felmutatása egyszerűen kevés. Gond nélkül belesimul a Kocsis-filmek ívébe, azoknál mégis jóval semmitmondóbb. A film adatlapja a MAFAB-on
Az ilyen különc(ködő) sorozatoknak marha nehéz dolga van egyébként, hiszen közel sem mindenki lesz fogékony rá. A nézői felét már ott elveszíti, hogy klónnak hat (ami szándékos), a másik fele felét pedig akkor, amikor a vicces jelenetek vagy szándékos "bénázások" nincsenek látványos idézőjelbe téve, és sokak szemében tényleg bénának fognak hatni, így elősegítve egy kaszálást mondjuk. Lehet, sőt, biztos, hogy nem tudtam dekódolni még maradéktalanul a sorozatot és azt sem, hogy mit kéne éreznem, de abszolút élveztem a bizonytalanságot és a kezdést (persze annyira nem, hogy ne hagyjam abba, hogy ma megírjak 5 pilotkritikát), amihez persze az is kell, hogy kedveljem a főszereplő Kristen Bell-t, mert a kiegészítő gárda ellenére eddig eléggé egyszemélyes a széria. Komolyabban azért sem mennék bele, mert lehet, hogy a harmadik részben kiderül, hogy teljesen más lesz a lényeg, én pedig halmozottan téves előfeltevésekkel éltem. Szerintem hagyni fogom, hogy vigyen, ahova vinni akar, maximum helyenként a fejemet fogom vakarni, hogy ez most mi akart lenni.