Virágzáskor az 1 métert is eléri. Júniustól októberig virít! Félárnyékban fejlődik a legszebben. Télálló, közepes vízigényű. Szoliterként, évelőágyban vagy sziklakertben alkalmazható. Borókalevelű pázsitszegfű (Armeria juniperia) Spanyolországból származó, sziklákon élő, 5-8 cm magas, párnát képező évelő. Örökzöld levelei keskenyek, szürkészöldek. Élénk rózsaszín virágai gömbös virágzatba tömörülve, apró fejecskeként nyílnak. Sziklakertbe, kőedénybe ültessük. Napfénykedvelő, közepes vízigényű növény. Borsos varjúháj (Sedum acre) 5-10 cm magas, áttelelő lombú, gyepet alkotó, elfekvő és legyökerező szárú évelő. Aranysárga virágai az egész növényt beborítják. Sziklakerti évelők - Oázis Kertészet. Gyeppótlásra is alkalmas, mert igénytelen és könnyen terjed. Szárazságtűrő, napfénykedvelő. Sziklakertbe, kőfalra, kőedényekbe is ültethető. Télálló. Bozontos gombafű (Androsace villosa) 5 cm magas növény. Örökzöld, párnát alkotó évelő. Levelei tőlevélrózsába tömörülnek. Áprilistól bontja apró, fehér virágait. Sziklakertbe, tálakba ültessük.
Apró termete miatt sziklakertbe, kőedénybe alkalmas. Szereti a tűző napot. Rendszeres öntözést igényel. Enyhén meszes, tápdús talajba telepítsük. Görög tyúktaréj (Gagea graeca) 5-15 cm magas, karcsú, hagymás évelő. Levelei vékonyak, hosszúak. Fehér, tölcséres virágai 1 cm átmérőjűek, fürtben fejlődnek. Április-májusban bontja virágait. Szereti a tűző napot, közepes vízigényű. Télre takarjuk a tövét avarral, mulccsal. Sziklakertbe, kőtálakba alkalmas. Gyepes szappanfű (Saponaria ocymoides) 15-20 cm magas, párnás talajtakaró növény. Rózsaszín virágait nyár elején bontja, ekkor a virágok teljesen beborítják a növényt. Sziklakertbe, rézsűkre, kőfalak tetejére ültetve gyönyörű virágzuhatagot képez. Szereti a tűző napot, vízigényes. Vissza
Sírokra és rézsűkre is ültethetjük elterülő jellege és igénytelensége miatt. Fényigénye nagy, a napos, világos helyet kedveli. A legszebb színét is akkor mutatja meg, ha napfényben fürödhet. Talajjal szemben nem válogatós, de a jó vízáteresztő képesség és a mérsékelt nedvességtartalom fontos számára. Sokféle talajtípusban megél, a városi szennyezettebb levegőt is jól tűri. A szárazságra sem érzékeny, de ültetés után és forró nyarakon meghálálja a locsolást. Képek forrása:; Wikipédia / Szerző: Crusier; Wikipédia / Szerző: Jerzy Opioła; Wikipédia / Szerző: Luiyo; Wikipédia / Szerző: Matt Lavin; Flickr / Szerző: F. 0; Wikipédia / Szerző: Ben Skála; Wikipédia / Szerző: David J. Stang Hirdetés Hirdetés
A boltokban, webáruházakban a hímzőfonalak sokaságával találhatjuk szembe magunkat, és gyakran nem tudjuk melyiket is használjuk. Ebben a rövid bejegyzésben szeretném kicsit körbejárni a hímzőfonal fajtái, milyen hímzésre érdemes használni őket. Elsősorban a kezdők figyelmébe ajánlom, de remélem a gyakorlott hímzőknek is lesz benne értékes információ. A fonalaknak rengeteg fajtája van, lehet pamut, gyapjú, len, selyem, műselyem, skófium (vont arany és ezüstszál), ezeknek vékonyabb, vastagabb, mercerizált, sodratlan vagy kevésbé sodort változata. Ha kezdőként modern hímzésbe fognál, célszerű azt a fonalat választani, amivel jól tudsz dolgozni, pl. Hímzés kezdőknek | Oktató videók. : perlé (gyöngyfonal), vagy osztott pamut fonal. Viszont, ha hagyományos, népi hímzésbe kezdenél, ebben az esetben a fonalak típusának, azok színeinek fontos, meghatározó szerepe van. Érdemes előbb utána nézni az adott tájegység jellemzőinek. Magyarországon a hagyományos paraszti kultúrában használt hímzéseket, különböző tájegységekre bontjuk.
Ez az az anyag, amire hímezni tudod a mintát. Gyakorlott keresztszemezők már sűrűbb lyukú kongrét, lenvásznat is használnak. Ezután kiválasztjuk a mintát, amit meg szeretnénk hímezni. Előfordulnak előnyomott minták, de általában leszámolható mintákból dolgozunk. Ez azt jelenti, hogy van egy kis képecske, amire szépen rá van nyomtatva a minta. Híres magyar hímzés minták: ismered mindet? második oldal. Ennek fényében kiválasztjuk az osztott hímzőfonalakat, a képen látható színeknek megfelelően. Fontos odafigyelni, hogy nagy lyukú kongrénál nem elég egy szállal hímezni, két szálat kell befűzni a tűbe. Érdemes a vásznunkat befogni egy hímzőrámába, sokkal könnyebb úgy hímezni, hogy az anyag ki van feszítve. A hímzésnél nagyon fontos, hogy mindig pontosan számoljunk, mert ha pl. egy színből kevesebbet vagy többet öltünk, akkor felborul a kép, elcsúszik minden és nem fog szépen kirajzolódni a minta. Az öltéseknél figyeljünk oda, hogy ne húzzuk meg nagyon szorosra az öltéseket, mert akkor összehúzzuk az anyagot, de ha túl laza, az sem jó. Szépen simuljon a fonal az anyagra.
Segítség A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Bővebben: Hímzés A(z) "Hímzések, öltésfajták" kategóriába tartozó lapok A következő 23 lap található a kategóriában, összesen 23 lapból. A Átcsavarásos és szálvonásos öltéscsoport B Buzsáki hímzés F Falvédő Fonalgrafika Furtai hímzés G Gobelin H Hímzés Höveji hímzés Hurok- és láncöltés K Kalocsai hímzés Kalotaszegi varrottas Keresztszemes hímzés Kunsági hímzés L Lapos öltés Ly Lyukhímzés M Madeira hímzés Matyó hímzés P Palóc hímzés R Richelieu-hímzés S Sárközi hímzés Sz Szűcshímzés T Torockói hímzés Turai hímzés A lap eredeti címe: " ria:Hímzések, _öltésfajták&oldid=24697834 " Kategória: Kézművesség Magyar népi díszítőművészet Textilipar Kézimunkázás
Matyó hímzés A kalocsai hímzés mellett a matyó hímzés a másik legismertebb hímzési forma, amelynek története 200 évre nyúlik vissza. Elsősorban színpompás viseletük és gazdag színvilágú hímzőkultúrájuk révén terjedt el a matyók hímzési formája. A matyó hímzés a két legalapvetőbb öltéssel dolgozik, a lapos öltéssel és a száröltéssel, azonban kialakultak egyedi öltéstechnikák is. Legismertebb motívuma a pünkösdirózsa, amely a jellegzetessége, hogy a középen lévő nagy rózsákat alul és felül kisebb motívumokkal egészítik ki. A matyó hímzés az egyik legszínesebb és a leggazdagabb motívumokban az országban. Palóc hímzés A palóc hímzés az egyszerűségen alapszik, így ez motívumvilág jellemezi. Magyar Mályva-Mályvarózsa Mag. Kezdetben csak fehér színt használtak a mintáknál, majd később kezdtek el pár alapszínt is beépíteni a hímzésekbe. A motívumok szálszámolással készültek, amelyek stilizált minták jellemzően, de egyes tájvidékeken mértani mintákat, máshol a virágmintákat részesítették előnyben, helyenként pedig állat- és madárminta is fölbukkan.