Imádtam Ovét, Sonját, a mamlaszt, a terhes iránit, sőt, még a gyerekeket is. Ove az az ember, akiről éremes volt könyvet írni, mert, bár közhely, de találó, hogy a szavai vagy a róla alkotott első benyomás helyett a tetteiről lehet megismerni. Imádom! Az eleje komikus, vicces, a vége megható, szomorú. Egyes részeknél nagyokat lehet kacagni. Hihetetlen elmeny ezt a konyvet olvasni. Volt hogy sirtam, nevettem( volt hogy egyszerre mindketto), de ugyanakkor el is gondolkoztat az eletrol, az erzeseinkrol. Ez a könyv szerintem egy csodálatos, szívbemarkoló történetet egy férjről, akinek a felesége halála segít megszeretni az embereket. Ove egy zsémbes öregember, mégis szívmelengető és humoros történet az övé. Személy szerint a "Nagymamám az üzeni, bocs" című könyve egy hajszálnyit jobban tetszett Frederik Backman-nak, de ez is hasonlóan jó könyv. Az ember, akit Ovénak hívnak – Kisgömböc. A könyv humora rögtön megfogott, mosolyt csal az ember arcára olvasás közben, ám vannak szívszorító jelenetek. Miközben bele látunk egy élet történetébe, megtanuljuk ami igazán fontos lenne, hogy mindig nézzünk a látszat mögé, és ne ítéljük meg vagy éppen el!
Képtelen megérteni, hogyan képes valaki jogsi nélkül létezni 30 évig, miért nem tudnak a mai férfiak utánfutóval tolatni vagy rendeltetésszerűen használni egy létrát. Fel nem foghatja, miért szegik meg az emberek úton-útfélen a szabályokat, miért kell egy lakóövezetbe behajtani, csikkeket eldobni, vagy éppen bokacirkáló méretű kutyákkal lófrálni, akik az ember lábtörlőjére piszkítanak. Könyv: Az ember, akit Ovénak hívnak (Fredrik Backman). Mindez azonban eltörpülni látszik valódi problémái mellett, amikor beüt a krach, és 43 év után elbocsátják a munkahelyéről. Ove éppen a legjobb kék öltönyében, gondosan megkötött nyakkendőben lép fel egy párnázott lábtartóra, hogy öngyilkos legyen, és kövesse elhunyt feleségét, amikor nagy dérrel-dúrral megérkeznek új szomszédai. No persze, Ove szerint még ezt sem tudják rendesen csinálni. A párhuzamos történetvezetés során megismerjük Ove fiatalkorát, életét, végigkövethetjük a nehézségeit, szerelmét, fájdalmas veszteségeit. Kezdjük megérteni ezt a karcos öregembert, aki az útmutatásokba és a szabályokba kapaszkodik, amelyek összetartják sérülékeny világát.
Egyetlen kiutat lát csak a helyzetéből: megöli magát és követi Sonját, akihez amúgy is nap mint nap kijár a temetőbe. Csakhogy az öngyilkosság sehogy se jön össze neki, mert az új szomszédai - a rontópál Patrick és a perzsa felesége, Parvaneh - folyamatosan zaklatják valamivel. Igen, ebben a világban az ember már meg sem ölheti magát nyugodtan. Közben fokozatosan megismerhetjük Ove múltját, már-már komikusan sok tragédiával, miközben Parvaneh (Bahar Pars) egyszerűen immunis marad Ove rigolyáira, és minél többet tudunk az utóbbiról, úgy lesz egyre árnyaltabb figura, akit persze, hogy mi magunk is megszeretünk. Az ember, akit Ovénak hívnak az utóbbi évek egyik nagy nemzetközi bestsellerének filmverziója: Fredrik Backman regénye magyarul is megjelent, Hannes Holm pedig ugyancsak rendkívül sikeres filmet forgatott belőle, amely már most ott van minden idők öt legnézettebb hazai filmje között Svédországban. Az ember akit ovenak hivnak. Az Életrevalók után akár lehetne is a következő nagy európai sikerfilm, pláne, hogy vannak párhuzamok is a kettő között.
Ebben az új világban viszont már semminek nincs becsülete, minden fenekestül felfordult, ő pedig belefáradt az állandó harcba. Az egyetlen, aki megértette, a felesége volt. "Ove fekete-fehér ember volt. A felesége pedig színes. Ő volt Ove összes színe. " A könyv végére kapunk némi kalandot és izgalmat is, ahogy kell, de nem ez a lényeg. A történet nem csak azért lehengerlő, mert vicces a mai társadalmat megmutató görbe tükör, és jópofa Ove figurája. (Engem kicsit emlékeztetett a Walter Matthau által megformált karakterre, A szomszéd nője mindig zöldebb című filmből. ) Ove szemüvegén keresztül Backman olyan szívfájdítóan egyszerűnek látja az életet, mintha nem egy harmincas, hanem egy hetven körüli, az élettől megbölcsült férfi írta volna. A szerző kiváló dramaturgiai érzékkel úgy szeretteti meg velünk az ellenszenves öregembert, hogy mire észbe kapunk, már az örökbefogadásán gondolkodunk. Vagyis Ove története újraolvasós, nevetős, sírós, elgondolkodós, imádnivaló. Van egy férfi, aki meg akar halni, de nem sikerül neki. Mindenképpen említésre méltó a fordítás, melyet Bándi Eszter nek köszönhetünk.
Úgy éli meg, hogy lassan már tényleg semmi értelme az életének, társas kapcsolatai a nullára redukálódtak. Ám új szomszédai egy kis színt visznek az életébe. Ők fiatal koruk miatt sok dolgot sem tudnak, így jól jön nekik Ove útmutatása, szakértelme, még akkor is, ha nem a legkifinomultabb formában kapják. Hosszú idő után valakik végre észreveszik, hogy bármennyire igyekszik is titkolni, Ovénak hatalmas szíve van. Az új szomszédasszony valamit megérez a mogorva álarc mögött, így lassan kibontakozik kettejük különös barátsága. Hogy választunk barátot? Az ember akit ovénak hívnak film magyarul. Az, hogy kiket választunk barátoknak, hasonlóan a szerelemhez, a kézzelfogható tények mentén nehezen indokolható, bár számos szociálpszichológiai elmélet megpróbálkozott vele. Lepp Ignace "A barátság pszichológiája" című könyvében amellett foglal állást, hogy ilyenkor a tudatalattink valamiképp felismeri a szellemi hasonlóságot, illetve hogy mit kaphatunk a kapcsolattól, valamint mit nyújthatunk a másiknak. A társas kapcsolatok neves kutatói is hasonló állításokat fogalmaznak meg, s arra keresik a választ, hogy a barátságok alakulásában mennyire játszik szerepet a gének azonossága, illetve mennyire önző a barátválasztásunk: olyanokat választunk-e, akiktől megerősítést, jutalmat, hasznot remélünk, vagy törekszünk-e rá, hogy a kapcsolat összességében igazságos és méltányos legyen.
Személyes ajánlatunk Önnek Akik ezt a terméket megvették, ezeket vásárolták még Részletesen erről a termékről Bővebb ismertető Ove 59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után... Hiszen Ovénak már állása sincs. Az ember akit ovénak hívnak teljes film. Neki, akinek lételeme a munka. Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban... Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha - különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével - képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van.
6 Az "arany beszédben" a földi ember nem részesül. Isten az Ige kimondásával végezte el teremtő művét. A Teremtés könyvének első fejezetében minden alkotás előtt az "És monda Isten" kifejezés áll, amely Isten szavának teremtő erejére utal. János evangéliuma pedig így kezdődik: "Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ez kezdetben Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. " 7 Az Újszövetségben Jézus teremtő erővel beszél. A leprásnak ezt mondja: "Akarom, tisztulj meg. " A nyomorékhoz így szól: "Mondom néked, kelj föl, vedd fel a te nyoszolyádat, és eredj haza. Hallgatni arany - mit, mikor, hogyan. " A szélnek pedig azt mondja a viharos tavon: "Hallgass, némulj el! " 8 És úgy is lett. Hallgatni arany Jézus szavai sajátos jelentést nyernek a bensőjében elcsendesedett ember számára. Akkor a csend már nem csak az ajkak zárva tartását jelenti, hanem a gondolatok és az érzések elcsendesedését is. Ezek pedig csak akkor csendesedhetnek le, ha a belső megtisztulás megtörtént.
…Heller Ágnes tehát most is ugyanaz, aki volt világéletében: politikai eszköz. A szánalmas pedig az, hogy sokkal inkább szolgálja azok érdekeit, akik ellen agitál. Így aztán nehéz lenne bölcsnek gondolni, márpedig a gyarló ember bölcsességet várna el egy filozófustól. Hallgatni arany, beszélni Heller… HELLER ÁGNES CELEBSÉGÉRŐL, MÚLANDÓSÁGÁRÓL Nem tudok másként tekinteni Heller Ágnesre, mint egy celebre. A Wikipédia imigyen határozza meg a celeb fogalmát: "A celeb a 21. század első évtizedében divatossá vált, főleg a médiában használatos szó, amely a celebritás (angolul: celebrity – jelentése: híresség, hírnév, híres ember, ismert személyiség) rövidüléséből származik. Elsődleges jelentése: felkapott, »ünnepelt« híresség. Fordítás 'hallgatni arany' – Szótár angol-Magyar | Glosbe. A kifejezés mellékjelentésként azt a tartalmat is hordozza, hogy az ismertség alapja nem (vagy nem szükségszerűen) az illető tudása, ill. egyéb autonóm képessége, hanem egy, a média által róla mesterségesen kialakított kép, amely beépült a fogyasztók (olvasók, nézők) gondolatvilágába. "
Részletek Gyűjtötte Schäferné Földvári Ilona Könyv címe Mese a lótuszvirágról Kiadó Móra Ferenc Könyvkiadó Élt egyszer egy bölcs öreganyó. Marjamnak hívták. Egyetlen fia volt, Thoma, akiért bizony sokat aggódott. A fiú nagyon félénk természettel jött a világra, s örökösen reszketett attól, hogy valami butaságot mond, hát inkább egy szót se szólt. Akár kellett, akár nem, hallgatott, mint a csuka. Amikor eljött az ideje, Thoma megházasodott. Indiában az a szokás, hogy esküvő után az ifjú férj ellátogat felesége szüleihez, és elbeszélget velük. Amidőn első alkalommal készült a látogatásra, anyja így szólt hozzá: - Hallgass ide, fiacskám! Nem szabad szótlanul üldögélni majd az apósodék házában, mert még azt hiszik, nem akarsz velük beszélgetni. Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna jelentése » Szólások.hu. Beszélgess bármiről, ami eszedbe jut. - Úgy teszek, mama, ne aggódj - felelte az együgyü Thoma. Mikor megérkezett felesége szüleihez, nagy szeretettel és tisztelettel fogadták. Az első látogatás nagy esemény az indiai Malajviban, s a szülők nagyon kitettek magukért.
Mert tényleg, mitől lenne más Heller Ágnes, mint egy celeb? Néhány elszánt marxista filoszon kívül kit érdekelnek manapság (vagy kit érdekeltek régebben) Heller Ágnes filozófiai tézisei, gondolatai? Mindig is politikai-ideológiai alapon érvényesült: kezdetben cionista volt, aztán kommunista, aztán ellenálló a Kádár-korszakban, aztán a balliberalizmus híve, sőt még a Jobbik szimpatizánsa is. Mindenkori politikai aktivitásának, pontosabban politikára építő marketingjének köszönheti ismertségét, nem pedig tudományos munkásságának. Ne dőljünk be a tálalásnak, a nemzetközi karriernek, Elena Ceausescu elvtársnőt is meghívta és kitüntette számos egyetemi és tudományos intézmény szerte a világon. Illinois állam tudományos akadémiája tiszteletbeli tagjává választotta 1978-ban, a Royal Society Chemistry, vagyis a királyi kémiaintézet a tagjává, Londonban, ugyanabban az évben, 1980-ban Rómában Marie Curie-aranyéremmel tüntették ki, és még egy oldalnyi ilyen cuccot fölsorolhatnék. Félreértés ne essék, nem összehasonlítani akarom ezzel a két hölgyet, csupán csak azt bizonygatom, hogy az ilyen hangzatos címeket és kitüntetéseket nagyon gyakran ideológiai alapon is osztogatták, és hogy elég nagy, színes és perverz a világ ahhoz, hogy a zsák a foltját valamelyik univerzitáson vagy szellemi körben megkapja.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
A többség, melynek egyöntetű, határozott álláspontja van, képes olyan hatalmasnak tűnni, melynek mérete bár túlzás, megteremti a hallgatás spirálját: a kisebb tábor véleményét elnyomja. Noelle-Neumann munkájából megérthetjük, hogy ennek oka ma is természetes jelenség a társadalomban. Az emberek mindig szeretnek a győztes oldalon feltűnni, még akkor is, ha ez megkívánja saját véleményük elfojtását vagy éppen megváltoztatását. Ugyanakkor ha ez nem így történne, a tömeg nem fogadná be őket az ellentétes álláspont miatt, melynek eredménye lenne az izoláció, a társadalomból való kirekesztettség. kép forrása: CanStockPhoto Az elmélet 1980-as években született.. Ugyanakkor térjünk vissza napjainkhoz. Vajon a közösségi média világában ki az, aki mer vakmerő lenni a kisebbségben, hátrahagyva minden többségi nyomást? Vajon hallgatni mindig arany? Úgy vélem, hogy legyen szó társadalmi kérdésekről, hétköznapi véleményformálásról, (függetlenül ezeknek megnyilvánulási platformjáról), az embereket mind élőszóban, mind pedig virtuálisan uralja az, hogy mit gondol a többség.