Vízben jól oldódik, a már rezet is tartalmazó oldat világoskék színt kap, minél több az oldott réz annál erősebb kék színe lesz. Egy liter vízhez 0, 25-0, 5kg nátrium-perszulfát szükséges (nekem a maratókádban megközelítőleg 2, 5l folyadék van, ebbe 1kg nátriumperszulfát került). A vizes oldatnak nincs erős szaga, de - mert erősen oxidáló hatású - csak gumikesztyűben nyúlkáljunk bele! Fertőtlenítőszer Oxykvart 5l hidrogén peroxiddal | velvesa.hu. A vizes oldatot maximum 50°C-ig szabad melegíteni, felette lebomlik, 40°C környékén a legideálisabb a maratás. Lassabban mar, mint a vasklorid de jóval egyenletesebben, kisebb az alámarás veszélye. A maratás gyorsítására buborékos maratókádat érdemes készíteni. A buborékok elősegítik a folyadék mozgását, és a fűtőbetét hőjét is jobban elkeverik a folyadékban. Ruhánkra fröccsent nátrium-perszulfátos maratót egyszerű öblítéssel eltávolíthatjuk, de az anyag színét megszívhatja. A kifolyt oldatot bő vizes öblítéssel tudjuk eltávolítani, ha esetleg odaszáradt, mert nem vettük észre, szintén bő vizes mosással eltávolíthatjuk.
FONTOS! A termék ne kerüljön közvetlen érintkezésbe a bőrrel! A fertőtlenített munkacipő csak zoknival viselhető! A cipőnek teljesen ki kell száradni ismételt használat előtt! Baktericid, mikobaktericid, fungicid, virucid hatású Cikkszám: GJ-32675-06 Kiszerelési egység: 750 ml/flakon Hidrogén-peroxid alapú, folyékony tisztító- fertőtlenítőszer. Hatásspektrum: Baktericid, fungicid, virucid, tuberkulocid, MRSA Cikkszám: 100837681 Kiszerelési egység: 1 flakon (750 ml) Cikkszám: 100827422 Kiszerelési egység: 1 kanna (5 liter) Alkoholos felületfertőtlenítő szóróflakonban. Baktericid, fungicid, virucid hatású készítmény. Oxivir Plus 5L folyékony tisztító-fertőtelnítőszer | Hyginvest Kft.. Cikkszám: TANA-7216 Kiszerelési egység: 1 flakon (750 ml) Alkoholos gyorsfertőtlenítő spray. Baktericid, fungicid, vírusinaktív (Hepatitis B, AIDS). Cikkszám: TANA-7878 Kiszerelési egység: 1 flakon (750 ml) Felületfertőtlenítő koncentrátum tisztító hatással. mikrobiológiai hatásspektrum: baktericid(MRSA), fungicid, virucid, tuberkulocid Cikkszám: 1451405 Felhasználásra kész felületfertőtlenítő-tisztító alkoholos oldat baktericid, fungicid, virucid, tuberkulocid hatással.
Sósav+Hidrogénperoxid (HCl+H2O2) A három közül a leggyorsabb és egyben legveszélyesebb marató anyag, készítéséhez 30%-os háztartási sósavat, fodrászkellékes boltban beszerezhető 35%-os hidrogén-peroxidot és vizet kell használnunk. Általánosnak mondható keverési arány: 12 ml 35%-os hidrogén-peroxid, 6ml 30%-os sósav, 12 ml víz. A bekevert oldat hamar lebomlik, nem eltárolható, ezért mindig csak a maratáshoz szükséges mennyiséget keverjük be. A maratás közben az oldat melegszik, mindig legyen kéznél víz, hogy, ha túl gyors lenne a reakció a vízzel lassíthassunk rajta. Gumikesztyű, védőszemüveg használata kötelező! Hidrogén peroxid 5 ans. A reakció közben klór-gáz képződik így csak szabadtéren használható!! Ha kezünkre kerül, éget, rögtön mossuk le bő vízzel! A szövet anyagot megmarja. Mind-három vegyszerről elmondható, hogy veszélyes, maratás közben ne együnk-igyunk ne dohányozzunk mellette, használjunk védőfelszerelést (szemüveg, gumikesztyű)! A vegyszereket - amennyiben nem gyári csomagolásban tároljuk - lássuk el figyelemfelkeltő címkével, hogy méreg és veszélyes anyag lapul az üvegben!
Hidrogén-peroxid alapú, folyékony tisztító- fertőtlenítőszer. Minden típusú vízálló, kemény felület és kárpitozott bútor tisztítására és fertőtlenítésére. Hatásspektrum: Baktericid, fungicid, virucid, tuberkulocid, MRSA Alkalmazható: Egészségügyben (Kórházak, Szakrendelők, Mentőszolgálat, Idősek otthona), Szállodák, iskolák, Önkormányzati épületek, Nagyáruházak, Wellness centrumok, Kondicionáló termek Hatóanyag: hidrogén-peroxid 63, 6 g/kg szalicilsav 25 g/kg
07. 28. Szneka Z Glancem Caffe helyhez hasonló helyek
Sertéssült (smażonka wieprzowa) – kockára vágott sertés hús hagymával, borssal pirítva. Disznósajt (salceson) – főtt sertés-, marha- vagy borjúhús, belsőségek, vér, zsír és fűszerek hozzáadásával készülő húsétel, melynek a felhasznált alapanyagok szerint számos fajtája ismert. Csülök borsóval és savanyú káposztával (golonka z grochem i kiszoną kapust). Szneka z glancem po poznańsku. Sertéskaraj aszalt szilvával (schab z suszonymi śliwkami). Kacsapecsenye almával, vörös káposztával és burgonyagombóccal (pieczona kaczka z jabłkami, modrą kapustą i pyzami). Zöldségek [ szerkesztés] Vöröshagyma (gaty cebulowe) – alaplében vagy fehérborban párolt, sült gombával, zöldségekkel töltött hagyma. Káposzta gombával vagy borsóval (kapusta z grzybami lub grochem) – savanyú káposzta gombával, borsóval, pirított hagymával, cukorral és borssal ízesítve, hagyományos karácsonyi étel. Sütemények [ szerkesztés] Poznańi kuglóf (babka poznańska) – burgonya- és búzaliszt felhasználásával készülő, citrommal és cukorral ízesített kalácsféle.
Jellemző ételek [ szerkesztés] A Wielkopolska konyha jellegzetes ételei: Levesek [ szerkesztés] Főttburgonya-leves (ślepe rybyl, rzadkie pyrki, ruks, ruksa) – aranyszínű zsömlével felszolgált sűrű tejes, tejszínes vagy írós leves szalonnával, újabban húsbetéttel is. Tyúkhúsleves (rosół z kury) – ünnepi és vasárnapi étek régebben borsóval, babbal, pirított kenyérkockákkal vagy grízgombóccal gazdagítva, újabban tésztával vagy nudlival. Vérleves, fekete leves (czernina, czarnina, czarna polewka, czarna zalewajka) – korábban liba, napjainkban kacsa véréből készülő sötét színű leves. Véreshurka-leves (kiszczonka) – a véres hurka kifőzése után visszamaradt víz, továbbá liszt, tej és fűszerek felhasználásával készülő leves. Kelkáposztaleves (parzybroda) – gyakran a magyar kelkáposztaleveshez hasonlóan majoránnával, köménnyel és főtt burgonyával készül, de rántás nélkül. Eintopf – a gulyáshoz hasonló sűrű zöldségleves, illetve egytálétel szalonnával, rizs - vagy darabetéttel. Rumpuć – az eintopf egyik fajtája, mely alaplé, káposzta, hagyma, sárgarépa és burgonya felhasználásával, esetenként alma vagy paradicsompüré hozzáadásával készül.
A Porosz Királyság által megszállt országrészben a jobbágyfelszabadítást ( 1864) követően megnőtt a paraszti háztartások élelmiszer-termelő képessége. Ez hamarosan odavezetett, hogy a parasztság már nem csak saját szükségletre, hanem piacra is tudott termelni. Ennek eredményeként aztán a falu is megnyílt az újdonságok előtt, többek között új kulináris hatások érték. Az asztallal kapcsolatos termékek, ételek és szokások így lassan faluhelyen is változni kezdtek. Összefoglalva, a bécsi kongresszus ( 1815) által örök időkre szétszakítani kívánt országrészek között nagy különbségek alakultak ki a gasztronómiában, ami mind az ételek elnevezésében, mind a főzési folyamat különbözőségeiben még ma is érzékelhető. A nagy-lengyelországi konyha fejlődésében számos tényező hatott. Első helyen magát a fokozatosan elhaló, visszaszoruló lengyel tradicionális konyhát kell említeni, majd a német gasztronómia nagyon erős hatását, aztán pedig az erős francia és a kisebb jelentőségű zsidó hatást. A német konyhából különösen az osztrák ( bécsi szelet, kotlett, hal), az északi rész (az angol ihletésű hátszín-, marha- és báránysült, Worcester-szósz, speciális fűszerek) és a központi, porosz terület (nehéz sültek, pecsenyék, rántott húsok) hatásai voltak jelentősek.
A fűszerek természetesen a régi lengyel konyhának is nélkülözhetetlen elemei voltak, leginkább fokhagyma, vöröshagyma, petrezselyem, babérlevél, sáfrány, mazsola, fekete bors, gyömbér, fahéj, szerecsendió és citrom került a fazekakba az alapanyagok mellé. Nagy-Lengyelország konyhájának mai képét a 19. század alakította ki, amikor is széles körben kezdték termeszteni és fogyasztani a burgonyát. Ennek az erős kulináris hatásnak köszönhetően a nagy-lengyelországi konyha egyértelműen megkülönböztethetővé vált más lengyel régiók konyhájától, s kialakult egy karakteres, sajátos ízvilág, a "poznańi gyomor". A legfontosabb étel-alapanyag a burgonya és a liszt lett, a hús- és halfogyasztás pedig visszaszorult. A szegényebb házaknál húst (vagy chabas-t) csak az ünnepek vagy a disznóvágás alkalmával fogyasztottak. A kispolgárság és a proletariátus napi étrendének alapját így a burgonya, a lisztes és tésztás ételek, a gabonafélék, a savanyú káposzta, a kenyér, a hering és a szalonna adta. A legszegényebb munkások menüje főleg burgonyát és káposztát tartalmazott.
Nagy-Lengyelország konyhája ( lengyelül: Kuchnia wielkopolska) egy történelmi régióban kialakult, helyi sajátosságokkal rendelkező konyha Lengyelországban. Története [ szerkesztés] Köles, a középkor fő tápláléka A mai Nagy-Lengyelország területén élt emberek legfontosabb tápláléka az őskorban a búza, a köles és az árpa volt. E gabonafélék termesztése i. e. 2500 körül kezdődött. Később, a 8. századtól a rozs is a fontos élelmiszer-alapanyagok közé került. A korai középkorban kezdődött a hüvelyesek, a len - és másféle olajos magvak termesztése, és ugyanebben az időben lett meghatározó a szarvasmarha, a sertés és a juh tenyésztése az addig jellemző vadászattal szemben. A 11. századtól további zöldségfélék felhasználásával gazdagodott a térség konyhája, különösen az uborka, a tök, a fokhagyma, a káposzta, a fehér - és sárgarépa, valamint a paszternák vált kedvelté. Az első Lengyel Köztársaság, a felvirágzás korától ( 1572 – 1697) az ország három felosztásáig ( 1772 - 1795) terjedő időben nőtt a vadhús, a baromfi, a marha- és sertéshús fogyasztása, s fontos szerepe volt a méznek, a vodkának és a hígított sörnek.