Játék 2005. 05. 26. 17:55 | Madrac | kategória: Játék Megjelent az 1. 3-as patch a Doom 3 -hoz. Belekerült a Punkbuster és az EAX 4. 0 támogatás, kijavították a ragdollokat és a. pk4 letöltésén is módosítottak kicsit. A 32 megás program elérhető szerverünkön. ■ További hírekért és cikkekért ugorj a játék adatlapjára: DOOM III hozzászólások (0) ajánlott olvasnivaló
Letöltés 1. 3. 1 patch 2007. 02. 05. Javít a Vista kompatibilitáson és egy pár fagyás lehetőséget a fizikai modellezésben. Letöltés: patch/ (18, 7 MB) ajánlott olvasnivaló
00 Készítők (ABC): MIKE (fordítás, telepítő), MORPHEU$ (fordítás, kézikönyv, scri ptek), NYÚL (fordítás, kézikönyv) Méret: 1. 59 mb Értékelés: 8. 3/6 Letöltés:
Figyelt kérdés Telepítéskor megadtam a cd-kulcsot (nem vettem, letöltöttem a játékot), a patch telepítése után megint kéri és hiába adom meg ugyanazt, sőt bármilyet amit letöltök, nem fogadja el. Megoldhatnám ezt valahogy? 1/11 anonim válasza: 1. Ne patcheld. 2. Vedd meg, és patcheld. 2011. márc. 20. 23:31 Hasznos számodra ez a válasz? 2/11 A kérdező kommentje: Vegyem meg?! XD Soha életemben nem fizettem programért és nem is fogok. K*rva nagy lehúzás az egész, mert dollár milliókat keresnek azzal hogy sokszor lemásolnak egy programot és kiírják. De kösz a tanácsot;) 3/11 anonim válasza: Üdv Kérdező ez most igaz amit írtál ugymond akkor is 16 000 FT lenne a játék ha mindenki megvenné:) És igen borzasztóan drágák persze itt lehet azt mondani hogy ha többen vennék akkor olcsobb lenne de ez nem igaz 2011. 21. 00:12 Hasznos számodra ez a válasz? 4/11 anonim válasza: Csak egyszer legyél programozó, és tudd meg, hogy milyen érzés az, hogy semmit se kerestél a nehezen készített programoddal, mert mindenki csak letöltötte... Doom 3 patch 1.3.1 miért kér cd-kulcsot?. 06:09 Hasznos számodra ez a válasz?
David Lynch dívája, múzsája, énekese, a drámai szenvedéllyel, lehengerlő eleganciával és frivol erotikával teli világát szédületes módon az arcunkba vágó Chrysta Bell. Chrysta Bell énekesnő, dalszerző, szórakoztató, divatmodell és múzsa fellépésein elképesztően dinamikus színházi elemeket és szerves multimédia-eszköztárat használ fel ahhoz, hogy elbűvölő élményt nyújtson a hallgatói számára. Karrierje során olyan ikonokkal dolgozott együtt, mint Willie Nelson, Brian Setzer, Donovan és a King Crimson együttes tagjai. Mégis életét és karrierjét meghatározó élménye akkor adódott, amikor dalokat írhatott és vehetett fel a neves filmrendezővel, David Lynch csel. Gyorsan elmélyülő és szárnyalásba kezdő együttműködésük csúcsa hamarosan a Polish Poem című dal lett, amely közös lemezükön, a 11 kiváló dalt felvonultató This Train című albumon jelent meg a La Rose Noire kiadó gondozásában. Lynch szerint Chrysta Bell olyan női archetipus, mint Julie London, Rita Hayworth vagy Isabella Rossellini.
Közeli barátjával és munkatársával, Angelo Badalamentivel több filmjének és tévésorozatának zenéjét együtt szerezte, írt lemezt a Twin Peaks főcímdalát éneklő (és tavaly az A38-on fellépett) Julee Cruise-nak, és bár hat éve nem rendezett játékfilmet, zeneileg igen aktív. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint 2011-es nagylemeze, a Crazy Clown Time. És most megtudhatjuk, mivel foglalkozott még az utóbbi időben: saját álma kitalálásával és megvalósításával – és ezt az álmot Chrysta Bellnek hívják. Lynch és Bell évek óta dolgoznak együtt a rendező házi stúdiójában, szinte teljes titokban. A texasi énekesnő és a hollywoodi rendező közös munkája persze sok megszakítással zajlott, és közel tíz évig tartott, amíg egy teljes lemezanyagot felvettek. Volt, hogy fél évig nem is látták egymást, aztán rövid sessionök során csiszatolták a számokat, és ami talán még azoknál is fontosabb: a művésznő imidzsét. Lynch most sem tagadta meg önmagát: több interjúban is elmondja, hogy ő a "rendező", Chrysta Bell a "színész", aki megvalósítja mestere elképzeléseit.
időpont: 2019. április 7. helyszín: Budapest, Dürer Kert Neked hogy tetszett? A zenekar most az eredeti gitárossal, Jon Sanchezzel lépett színpadra, aki pónemre kiköpött Vörös István, de lendüljünk ezen túl, mert hát ahogy gitározik, az nagyon más kategória (és azt ma már senki sem sejti róla, hogy a '80-as években két turné erejéig az Agnostic Front tagja is volt), és nem csak a lába előtt heverő két sor pedál miatt. Léteznek előadók, akik eggyé válnak a hangszerükkel, na, Jon pont ilyen. Nemrég jelent meg Chrysta Bell új lemeze, a Feels Like Love, erre a lemezre csavarodott rá az európai körútjuk is, értelemszerűen a program jelentős részét az új dalok tették ki, de nem is baj ez. Az előző koncert sokkal jobban támaszkodott a TP-világra, és ugyan most is intróként jó pár percig véletlenszerű ritmusú villanásokkal és valami fura zúgással kezdődött, de ezen kívül sokkal kevesebb alkalommal ringattuk bele magunkat abba az északi amerikai kisvárosi hangulatba, mint múltkor. Chrysta Bell zavarbaejtően testhezálló dresszben érkezett a színpadra, és ugyan most frufrut vágatott magának, de bizony női szemmel nézve is roppant dögös, főleg, ahogy minket bűvölő kígyóként tekereg, táncol, tökéletesen meg is értettem a srácokat, hogy nem tudták levenni a szemüket róla.
Aztán sötét öltönyben, sötét ingben és napszemüvegben beállt a színpad két szélére a ránézésre egy korosodó Fodor Gábort megidéző Cole Hanson kisegítő gitáros és a mindvégig kicsit flegma képpel játszó Christopher Smart basszer, majd decens kis mellényében beült a dobok mögé a csapat legifjabb tagja, Jayson Altman is, hogy a mindaddig kéken világító háttérvetítés sisteregni-villódzani kezdjen. És feltűnt a képen az őrült zseni, David Lynch, hogy felkonferálja legújabb kori múzsáját, akivel lassan már két évtizede működnek együtt, előbb a This Train és Somewhere In The Nowhere lemezeken (meg még egy-két elhullajtott dalban), legutóbb pedig már a Twin Peaks harmadik évadában is, hiszen abban Chrysta Bell játssza Tammy Preston ügynököt. De hát ezt úgyis nagyon jól tudta mindenki, aki itt megjelent. időpont: 2017. november 19. helyszín: Budapest, Dürer kert Neked hogy tetszett? Mint ahogy megjelent végül maga a tökéletes alakú Bell kisasszony is, flitteres ruhában, körömcipőben, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, és már a nyitó Real Love alatt bebizonyította, hogy a hangja legalább annyira igéző, mint kígyózó mozgása.
A csúcspontok egyike számomra a Planet Wide, amiben Sanchez minket is magával ránt egy másik dimenzióba a gitárszólójával, a záró Blue Rose és a Beautiful után meg már mindenki úgy érzi, hogy túl gyorsan röppent el ez a bő egy óra, igazából senki sem számolta, mennyi idő telt el az első villanások óta. Koncert után nem sokkal a zenészek szerelték szét a felszerelésüket, Chrysta Bell pedig a már tőle megszokott angyali türelemmel dedikált és fotózkodott mindenkivel. A legszürreálisabb pillanat azért számomra mégiscsak az volt, amikor a backstage-ben Chrysta Bell mezítláb, a padlón kuporogva dedikálta egy fotómat, betűnként visszakérdezve a nevemet, hogy biztos jól írja. (Köszi, Miki! ) Tökéletes este, tökéletes zárással.
Chrysta Bell harmadszor járt Budapesten. Másodszor láttam, a 2012-es A38-as fellépését megbocsáthatatlan okokból kihagytam, a 2017-eset meg már akkor sem mulasztottam volna el, ha lázasan fetrengek otthon, hiszen csúcsra járt ismét a Twin Peaks-mánia, és muszáj volt megnézni élőben, centikről (!!! ) egy igazi TP-szereplőt. Meg énekesnőt, mert azért már előtte tisztában voltam a munkásságával, és rokonszenvesnek is találtam ezt a jobbhíján dreampopnak elnevezett zenei világot, amiben Chrysta Bell mozog. De tény: ahhoz, hogy végképp a rajongója legyek, arra is szükség volt, hogy élőben lássam-halljam a művésznőt. Így a mostani koncertre már Chrysta Bell, és nem Tammy Preston miatt mentem. Már az előző koncert is meglehetősen szürreális volt sok szempontból, de a mostani erre rátett még sok lapáttal, de ne szaladjunk előre, illetve a szokásos TP- és CB-fanatikus triumvirátusunk (Nagy Andor, a grungerys Pintér Miki meg én) az első sorokban bambult a színpadra a szokásos mámorosan üdvözült, kedvesen elmebeteg hülyegyerek-vigyorral.