2021. október 30. 11:36 Múlt-kor Jean Henri Dunant az 1859-es solferinói csata sebesültjeinek borzalmas állapotát látva kezdeményezte azt a széleskörű összefogást, amely a Nemzetközi Vöröskereszt megalakulásához vezetett. Az életének utolsó szakaszát szegényházban töltő Dunant 1910. október 30-án bekövetkezett halála miatt már nem láthatta, hogyan állították segélyező szervezetét minden korábbinál nagyobb feladat elé az első világháborúban harcoló hatalmak. Jean Henri Dunant 1855-ben, néhány évvel a sorsfordító solferinói ütközetet megelőzően (Kép forrása: Wikipédia/ ICRC/ CC BY-SA 2. 0) Üzletember a csatatéren Jean Henri Dunant (1828–1910) svájci üzletember eredetileg a III. Napóleon francia császárral remélt találkozás miatt érkezett a harctérre. Június 24.: a solferinói csata (1859) - Helsinki Figyelő. Ugyan korábban is részt vett különböző jótékonysági akciókban, de a solferinói csatamezőn való megjelenése teljesen véletlenszerű volt. 1859. június 24-én engedélyt kért a francia parancsnokságtól, hogy megtekinthesse a solferinói ütközet színhelyét.
Százötven éve, 1859. június 24-én szenvedtek döntő vereséget a solferinói csatában az osztrák csapatok az egyesült szárd-piemonti és francia hadseregtől. A 40 ezer áldozatot követelő csata nemcsak az olasz egység megteremtésében játszott kulcsszerepet, de a sebesültek szenvedése indította a svájci Henri Dunant-t a Vöröskereszt létrehozására. A napóleoni háborúk 1815-ös lezárulta után Itália széttagoltsága nem változott, Metternich mondása szerint "Itália nem több, mint földrajzi fogalom". Észak-Itália osztrák befolyás alatt maradt, Közép-Olaszország a Pápai Államhoz tartozott, délen a Nápolyi Királyságban a Bourbonok egyik oldalága uralkodott, az egyetlen független olasz állam a Szárd-Piemonti Királyság maradt. A solferinói csata 10. Az egységes Olaszország megteremtését kitűző mozgalom, a Risorgimento forradalmi kísérletei sorra kudarcba fulladtak. Az 1848-49-es forradalmak eltaposása után a nemzeti egység megteremtésén kevéssé látványosan, de annál szívósabban II. Viktor Emánuel szárd-piemonti király és miniszterelnöke, Camillo Cavour munkálkodott.
A solferinói csata a szárd–francia–osztrák háború döntő ütközete volt. 1859. június 24-én zajlott le Délkelet-Lombardiában, Solferino község környékén, a Piemont felől visszavonuló osztrák császári haderő, másfelől az őket követő francia császári és a vele szövetséges szárd–piemonti királyi haderő között. A csapatokat az uralkodók személyesen irányították. A Garda-tótól délre lezajlott ütközet az osztrák császári haderő döntő vereségével és visszavonulásával végződött. A solferinói vereség az egész háború végét jelentette, I. 1859. június 24. | A solferinói csata - altmarius. Ferenc József fegyverszünetet kért, amelyet III. Napóleon elfogadott, mivel hadseregét szintén súlyos veszteségek gyengítették, és tartania kellett a porosz hadüzenettől is. A háborút lezáró békeszerződésben Ausztria végleg elveszítette Lombardiát és az itáliai Habsburg szekundogeniturákat is, amelyeket II. Viktor Emánuel szárd–piemonti király szerzett meg. A Habsburg Birodalom észak-itáliai főhatalma megtört, a győztes Szárd Királyság tovább terjeszkedhetett, és megvalósíthatta Itália egyesítését Viktor Emánuel király koronája alatt.
Az első világháború után, 1929-ben született harmadik egyezmény a hadifoglyokkal szembeni bánásmód kapcsán előírta az emberiesség szabályainak betartását, továbbá azt is, hogy kötelesek tájékoztatást adni róluk, és engedélyezni semleges államok képviselőinek a fogolytáborok meglátogatását. Az oroszok is ratifikálták A második világháború tapasztalataiból okulva 1949. augusztus 12-én fogadták el Genfben a háborúk áldozatainak védelméről szóló, ma is hatályos egyezményeket, amelyek az 1864-es konvenciót voltak hivatottak korszerűsíteni. A solferinói csata 6. Ez a négy egyezmény a következő: a hadra kelt fegyveres erők sebesültjeinek és betegeinek helyzetének javításáról, a tengeri haderők sebesültjeinek és betegeinek helyzetének javításáról, a hadifoglyokkal szembeni bánásmódról, valamint a polgári lakosság háború idején való védelméről. A rendelkezéseit nemcsak a hadüzenettel indított háborúban kell alkalmazni, hanem a szerződő felek minden fegyveres összeütközése esetén, még akkor is, ha valamelyikük nem is ismeri el a hadiállapotot.
A hadra kelt seregek sebesültjei A humanitárius jog atyjának a világ Henri Dunant (1828–1910) svájci üzletembert tartja, aki az 1859-es solferinói csata sebesültjeinek szenvedéseit látva hozta létre a Vöröskereszt elődjét. A segélyszervezet titkáraként konferenciát kezdeményezett a háborúban megsebesült katonák ellátásáról. Ő fogalmazta meg A hadra kelt seregek sebesültjei és betegei sorsának javításáról szóló egyezmény szövegét, amelyet 1864. FEOL - Solferinói csata - elindította a Vöröskereszt létrejöttét. augusztus 22-én tizenhat állam írt alá, és utólag még tizenkettő csatlakozott hozzá. A szerződés többek közt rögzítette, hogy a sebesült katonákat orvosi ellátásban kell részesíteni, függetlenül attól, melyik nemzethez tartoznak. A második genfi konvenció 1906-ban kiegészítette az elsőt, és kiterjesztette hatályát a tengeri haderőkhöz tartozó sebesültek és betegek helyzetének javításával. Az egyezmény egyebek közt kimondta, hogy valamely hadseregnek a másik hadviselő fél hatalmába került sebesültjei vagy betegei [... ] hadifoglyok, és a nemzetközi jognak a foglyokra vonatkozó általános szabályait rájuk is alkalmazni kell.
A játék Jézus születésének fontosabb eseményeit mutatja be a Biblia alapján. Ez a szokás idővel elszakadt a templomoktól és számos változatban népszokásként élt tovább. A legrégibb ismert magyar nyelvű betlehemes játék szövege a váci egyházmegyei könyvtárból került elő. Liptay István ecsegi plébános jegyezte fel 1684 és 1694 között. Betlehemezni általában karácsony délutánján indultak a fiatalok, s késő estig sorba járták a falu portáit. Napjainkban kétféle betlehemező szokás ismeretes: az egyik az élő szereplőkkel, a másik bábfigurákkal játszott változat. Miért érdemes felvágni az almát szenteste a vacsora után? 4 csodaszép ünnepi hagyomány - Karácsony | Femina. Mindkét fajtáját hasonlóképpen játsszák, azonos szereplőkkel (pásztorok, angyalok, Mária, József). A betlehemezés fontos kelléke a kis templom, melynek belsejét a bibliai történet szereplői népesítik be, egyikből sem hiányozhat a királyokat Betlehembe vezető csillag. A bábtáncoltató betlehem főleg a Balaton-felvidéken szokás, ugyanazt a történetet kis bábszínpadon bábfigurákkal adják elő. A középkorban ezt a játékot az oltáron mutatták be, s mivel később világi elemek is szövődtek az előadásba, kitiltották a templomból.
(Képek forrása: Getty Images Hungary)
Az éjféli misén megláthatta a boszorkányt az, aki Luca napjától naponta készítette a saját Luca-székét, és a mise közben felállt rá. Legszebb karácsonyi hagyományaink egyike a betlehemezés (forrás: A hagyományos karácsonyfa állítás mellett sok régi szokás feledésbe merült már. Ilyen volt a regölés és a betlehemezés. A regölés egy ősi magyar hagyomány, amely a téli napfordulóhoz kötődik, és gyökerei a pogány magyar szokásokban keresendők. Házról házra jártak a férfiak, mert a néphagyományban a férfiember hozott szerencsét, bőség- és termékenységvarázsló rigmusokkal köszöntötték a háziakat. Erre általában karácsony másnapján, december 26-án került sor. Hagyományos népi hangszerekkel, dudával, dobbal csengővel kísérték a mondókájukat. Hogy elmondhassák a jókívánságaikat, engedélyt kértek a gazdától, majd beköszönőt mondtak, és ezután következtek a jókívánságok. A jókívánság hozókat finom borral, pálinkával kínálták. Betlehemezés (forrás:) A betlehemezés a magyar paraszti hagyomány egyik legismertebb és legnépszerűbb többszereplős karácsonyi népszokása volt.